rss      tw      fb
Keres

Orbán Viktor és José Manuel Barroso sajtótájékoztatója



Orbán Viktor a sajtótájékoztatón, 2011. január 7-én

Részletek

Az Európai Uniónak nemcsak érdekei vannak, lelke is van,

„A magyar elnökség úgy kezdődik meg, hogy a lehető legszélesebb európai konzultáció előzte meg. Ez jó esélyt ad arra, hogy politikai és szakmai értelemben vett sikeres elnökség lesz.”

„Erőfeszítéseinket elsősorban a gazdasági kérdésekre fogjuk összpontosítani. […] Az euró az európai integráció legfontosabb eszköze ebben a pillanatban, és ennek megvédése és megerősítése első számú európai érdek. A magyar elnökség csak akkor lesz sikeresnek nevezhető, ha az előttünk álló években megtörténik az alapszerződés módosítása…”, és ha elfogadjuk azt a hat jogszabályt, amelyek a válságkezelő mechanizmus felállításához és működtetéséhez szükségesek.

„A második kérdéskör, amire koncentrálni fogunk, a bővítés kérdése. Személyes meggyőződésem, hogy az EU bővítése nem egyszerűen arról szól, hogy felveszünk-e egy új országot, most éppen Horvátországot, hanem arról, hogy az EU hogyan látja a jövőt. Van-e önbizalma, van-e középtávú terve, elhiszi-e még saját magáról, hogy a földrajzi értelemben Európához tartozó teljes térséget, beleértve a Balkán még nem integrált részeit is, képes lesz az EU részévé tenni. Ennek a meggyőződésnek, ha úgy tetszik, a bővítési optimizmusnak a fölélesztése és megerősítése fontos feladat Magyarország számára… a magyar elnökség Horvátország tagságát támogatja, a schengeni térség bővítését Romániával és Bulgáriával szintén fontos feladatnak tekinti és világos perspektívát akar kínálni Szerbiának is a későbbi tagságot illetően.”

A harmadik fontos kérdéskörnek Orbán az energia ügyét jelölte meg: össze akarják kötni a szlovák-magyar gázvezetékeket; a távlati cél az első észak-déli energiahálózat a Balti-tengertől az Adriáig, azaz Lengyelországtól Horvátországig.

„Június végére az Európai Tanács által jóváhagyott romastratégiával is szeretnénk rendelkezni.” „Az Európai Uniónak nemcsak érdekei vannak, lelke is van, érzékenysége is van, érzésvilága is van, és egyikünk sem lehet nyugodt addig, amíg az unión belül rendelkezésre álló emberi erőforrásokat nem integráltuk, és nem adtuk meg a lehetőséget minden európai polgárnak, köztük a romáknak is, hogy az integrált európai élet megbecsült szereplőivé váljanak. Ezt a célt kell szolgálnia a romastratégiának.”

Európai kötelezettségünk, pénzügyi fegyelemből példát mutatni

„Mik az esélyei annak, hogy sikeres lesz a magyar program? Három dolog kell ahhoz, hogy egy európai elnökségi periódus sikeres legyen. Az első, hogy el kell végezni a munkát… A második feltétel, hogy a magyar elnökség sikeres lehessen, az, hogy arra a problémára, amelyet a legnagyobb problémaként jelölünk meg az Unió számára, nemzeti szinten sikeres választ kell adni. Tehát nem lehet sikeres a magyar elnökség akkor, ha miközben védeni akarjuk az eurót és fegyelmezett pénzpolitika mellett törünk lándzsát, aközben a magyar gazdaság és pénzügyek nincsenek rendben. Ez lehetetlen. Ezért Magyarország nemcsak nemzeti, hanem európai kötelezettségének is tekinti, hogy a saját államháztartását a lehető legnagyobb rendben tartsa és a pénzügyi fegyelemből példát mutasson. Ennek jegyében az idei költségvetés hiánya 3,8 százalékos, amit vállaltunk az Unió felé, a 2011-es 3 százalékos lesz, és a 2011-es év alatt mi, magyarok csökkenteni fogjuk az államadósságunkat. Ez nemcsak magyar érdek, hanem a sikeres elnökség előfeltétele is.”

A sikeres magyar elnökségben nemcsak Magyarország, hanem mindenki érdekelt

A harmadik előfeltétel: „rossz politikai viták ne árnyékolják be az elnökség idejét. Itt állunk a leggyengébben, ezt őszintén meg kell mondani, tekintettel arra, hogy a médiatörvény okán Magyarországot nagyon komoly támadás érte. Ennek a támadásnak az első szakasza már lezárult, a második szakasza most kezdődik, hiszen most vált mindenki számára elérhetővé a médiatörvény szövege. Mivel a médiatörvény rendkívül érzékeny kérdés, ezért a reakciók is rendkívül sokszínűek és érzelmileg motiváltak, rendkívül erőteljesek. Ezeket a reakciókat mi figyelemmel kísérjük. A médiatörvény európai minőségét illetően pedig úgy gondoljuk, hogy az EU Bizottsága a megfelelő jogi vizsgálatok elvégzése után majd mindannyiunkat megnyugtató jogi szakvéleményt fog adni arról, hogy vajon ez a vita alatt álló médiatörvény az EU-s elvekkel, az EU bevett jogszabályi megoldásaival összhangban van-e vagy sem. Ezt a munkát az Unió el fogja végezni, erről Barroso úr tájékoztatott engem, és biztos vagyok abban, hogy egy Magyarország számára diszkriminációmentes jogi véleményt fognak elkészíteni, és a bizottság jogi szakemberei egyenrangú mércével fogják mérni a magyar jogi megoldásokat más államok jogi megoldásaival. Azonban itt nemcsak jogi kérdésről van szó, hanem politikai kérdésről is. Én a magam részéről szeretném világossá tenni, hogy mint minden jogszabály esetében, így a médiatörvény esetében is figyeljük annak gyakorlati megvalósulását, és ha úgy látjuk, hogy bármilyen politikai aggály igazolódik a gyakorlat során, akkor természetesen készek vagyunk azokat orvosolni. A magunk részéről mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a médiatörvény körüli vita ne nehezítse Magyarország európai elnökségét. Innentől kezdve ez a kérdés nemcsak magyar, hanem európai kérdés is, a sikeres magyar elnökségben nemcsak Magyarország, hanem mindenki érdekelt, beleértve a Bizottságot és ez EU másik 26 államát is, tehát a magunk részéről mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a kérdés ne nehezítse a sikeres magyar elnökségi munkát.”

Magyarországon a felismerés megszületett

„Magyarországon a felismerés megszületett, szerintem Európa néhány más országában is meg fog születni – ez a mondat szigorúan hangzik, de előbb-utóbb valakinek ki kell mondania: mi magyarok pontosan tudjuk, és lassan minden európai országnak is tudnia kell,  a következő 15-20 évben nem élhetünk úgy, ahogy eddig éltünk. Ha úgy akarunk élni, ha úgy akarjuk szervezni a gazdaságunkat, ahogy eddig, akkor nem leszünk versenyképesek az új versenytársakkal, a feltörekvő régiókkal. Magyarország a maga részéről fel akarja, föl fogja és föl is tudja venni a versenyt a világ más, föltörekvő gazdaságaival. Abban bízunk, hogy nem egyedül leszünk Európában, hanem jó néhány más ország is ezt fogja tenni. Másképpen élni, mint a megelőző 20-30-40 évben, nagyon komoly feladat egy civilizáció számára. Az európai civilizáció számára is, a magyarok számára is. Sokkal rugalmasabb munkaerőpiacra, sokkal nagyobb termelékenységre, hatékonyságra lesz szükség a jövőben, ha Európa versenyképes akar maradni. Optimista vagyok, mert szerintem Európa erre képes.”

BBC-kérdés: „Miniszterelnök úr, Ön egyértelműen kijelentette, nem áll szándékában,  hogy a médiatörvényeknek olyan kihatásuk legyen, mint amilyet a kritikusok megfogalmaztak. Bár valószínűleg Ön nem lesz mindig hatalmon, koncentrálják a hatalmat a média fölött, kormányképviselők kezébe helyezik az irányítást. Nem aggasztja, hogy egy jövőbeli magyar kormány esetleg rosszul használja fel, visszaél ezekkel a most bevezetett lehetőségekkel?”

Az Ön kérdésének a kiinduló állítása nem egyezik a magyar helyzettel

Orbán: „Ha az lenne a helyzet, ami az Ön kérdésében benne foglalt állítás, akkor aggasztana. De az Ön kérdésének a kiinduló állítása nem egyezik a magyar helyzettel. Tehát a magyar médiahatóság jogosítványai Magyarországon semmivel sem haladják meg az EU-s államok médiahatóságainak jogosítványait. Ezért azt tudom mondani, nem hoztunk létre semmilyen túlkoncentrált hatalmat. Ha létrehoztunk volna, az helytelen lenne. De nem ez a helyzet. Ha megvizsgáljuk az európai médiahatóságok jogköreit, ez világosan látszik. Ha egyébként az EU jogi értékelése azt mondja, hogy a magyar médiahatóság jogköre koncentráltabb, mint az EU többi tagállamának a jogköre, akkor természetesen azt mi meg fogjuk fontolni, és változásokat eszközlünk. De biztos hogy ilyet nem fognak mondani, mert tényszerűen nem ez a helyzet. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Elnök úrral történt megbeszélésen világossá tudtam tenni, hogy mi természetesen nem tudunk elfogadni egy olyan gondolkodásmódot, amely Magyarországgal szemben azért fogalmaz meg bármilyenfajta kételyt a demokratikus elkötelezettségét illetően, mert hogy itt még csak húsz éve van demokrácia, máshol meg kétszáz éve. Ez a fajta értékelés nem fogadható el. Ez a diszkrimináció alapja volna.

Ha nincs common sense és a reasonable argument, semmilyen változtatást nem fogok eszközölni

Mi egy olyan ország vagyunk, amely nagyon sok vért áldozott a szabadságért. Egy olyan ország vagyunk, amely nagyon sok emberéletet áldozott a demokráciáért. Mi az az európai ország vagyunk, amely egy totalitárius rendszerrel szemben a siker csekély esélye mellett is hajlandó volt fölvenni a küzdelmet, és harcolni. Ezért azt gondoljuk, hogy a magyar demokráciának ugyanaz a tisztelet jár Európában, mint bármely más európai uniós ország demokráciájának. Ez a kiindulópont. Ezért mondom én, hogy elsősorban jogi megítélésre van szükség. De szeretném világossá tenni, hogy mi nem kívánunk harci kérdést csinálni a médiából. Számunkra nem presztízskérdés, szkander vagy erőpróba. Számunkra minden törvény Magyarországon, gazdasági vagy médiatörvény, az common sense. Józan parasztész. És reasonable argumentek kérdése: ésszerű érvek kérdése. És ezért mi mindent, legyen szó gazdaságról, közigazgatásról, a médiáról, a common sense és a reasonable argumentek szellemében tekintünk. És ha ezek kikövetelik, hogy változtassunk, akkor változtatunk. De sem kampány, sem nyomás, legyen az bármilyen széles kampány, bármilyen erős nyomás, ha nincs common sense és a reasonable argument, semmilyen változtatást nem fogok eszközölni. De minden változásra nyitott vagyok, ha egyébként a gyakorlat igazolja, hogy szükség van változtatásra. Ez a demokratikus általános attitűdje a magyar kormánynak és nekem személy szerint is.”

TV2 – Zöldhegyi Katalin: Miniszterelnök úrtól szeretném megkérdezni, szóba került-e Barroso úrral való tárgyalásain a nagyvállalatok által fizetendő különadók kérdése. Barrso elnök úrtól azt szeretném megtudni, mi erről a Bizottság álláspontja…”

Hogy is, José Manuel?

Orbán: „Hát ez a kérdés még előttünk van. De még hosszú a nap. Ugyanakkor ezt a kérdést korábban már érintettük. Én az elnök úrral – hogy is, José Manuel? –  körülbelül tizenöt éve ismerjük egymást. És dolgozunk együtt különböző relációkban. Úgyhogy az a kérdés, hogy Magyarország teljes egészében elkötelezett a piacgazdaság mellett, a mi beszélgetéseinken nem merül fel kérdésként. Viszont ha a kérdés előjött, két gondolatot engedjenek meg. Szerénytelenség nélkül, tehát kellő visszafogottsággal szeretném azt mondani, hogy 2010-ben szerintem Magyarország tette a legtöbbet, a magyar emberek vállalták a legtöbbet, vállalták a legsúlyosabb veszteségeket a korábbi gazdaságpolitikai hibák kijavítása érdekében, s az ország versenyképességének helyreállításáért. 2010-ben Magyarországon a versenyképességünk visszanyerése érdekében egy hónapi nyugdíjjal csökkentettük a nyugdíjakat. Egy hónappal csökkentettük a közalkalmazottak bérét. Egy hónappal! A nyugdíjkorhatárt egyetlen év alatt felemeltük 62-ről 65 évre. Az árakat felhajtó VAT-t…na… áfát, általános forgalmi adót felemeltük 21-ről 25 százalékra, és a GDP egy százalékát jelentő teljes minisztériumi költségelvonást hajtottunk végre. Azt gondolom, hogy a magyar emberek rendkívül sokat tettek annak érdekében, hogy az ország visszanyerje a versenyképességét, aminek előfeltétele, hogy 2010-ben a hiány 3,8 százalékon maradjon. Tehát 2010-ben a hiány 3,8 százalékon maradt. De ez még mind kevés lett volna.

Bátran álljon ki a magyarok elé, és mondja azt, hogy szerinte kéthavi nyugdíjról kell lemondani

És én csak azt tudom mondani minden vállalatvezetőnek, hogy bátran álljon ki a magyarok elé, és mondja azt, hogy szerinte kéthavi nyugdíjról kell lemondani egyetlen év alatt vagy kéthavi munkabérről. Azt gondolom, hogy a kölcsönös felelősségvállalás és a közteherviselés jegyében, sajnos, a vállalkozói szektornak is szerepet kell vállalnia a magyar gazdaság versenyképességének visszanyerése érdekében. Azt a korábbi észrevételt, miszerint nemzeti alapon különbségtétel történt volna Magyarországon a cégek között, vissza kell utasítanom, ugyanis az energiaszektor esetében is és a bankszektor esetében is a legnagyobb befizetők éppen hogy magyar szereplők. És fordítva: van olyan jelentős szektora a magyar gazdaságnak, ahol csak külföldiek vannak, és mégsem terheltünk rájuk szektorális válságadót. Itt már csak egyetlen kérdés marad, hogy milyen alapon választottuk ki azokat a szektorokat, amelyeket adóval terheltünk.

Magyarország a termelés tekintetében versenyképes akar lenni Kínával, Brazíliával, még Afrikával is

Szeretném megismételni a bevezető gondolatot. Magyarország a termelés tekintetében versenyképes akar lenni Kínával, Brazíliával vagy bármely más föltörekvő országgal. Még Afrikával is. És ezért a termelőkapacitásokat Magyarországon a lehető legnagyobb mértékben támogatjuk, ha magyar, ha külföldi. Kifejezetten kívánjuk az ilyen típusú külföldi beruházások magyarországi létrejöttét, ezért ezeket a nagy gyáriparokat, gyárüzemeket nem fogjuk Magyarországon semmilyen válságadóval terhelni, mert ez keresztezné a legfontosabb gazdaságpolitikai célunkat. Ez egy olyan álláspont, amely szerintem legitim és ésszerű, és én csak azt kérem a Magyarországon működő krízisadó, válságadó – ami három év egyébként – alá vont vállalatoktól, hogy legyenek érzékenyebbek. Ne legyenek érzéketlenek Magyarország problémái iránt. Ne legyenek érzéketlenek a magyar nemzetgazdaság és a magyar emberek problémái iránt.

Magyarország egy szegény ország

Erről nem szoktunk beszélni, de Magyarország egy szegény ország. Magyarországon a nettó átlagjövedelem nem éri el a havi 600 eurót. Hatszáz eurót! A tízmillió magyar emberből több mint hárommillió az EU-s szegénységi küszöbszámítás szerint szegénynek minősül. A nyugdíjak értéke valahol a 200 és a 300 euró között lehet havonta. Az átlagnyugdíjak értéke. Nekem egy ilyen országban kell a költségvetést konszolidálni, az államadósságot csökkenteni, megindítani a növekedést, külföldi befektetéseket vonzani, és közben versenyképessé tenni az országot ma még nálunk jobb versenyképességű államokkal. Ehhez kellenek a nemzetközi cégektől a közteherviselésben való részvétel extraadói. Átmenetileg, három évre. Ennek a megértését és elfogadását remélem a nemzetközi cégektől is, akiket megértek, hiszen veszítenek a profitjukból azáltal, hogy magasabb adót kell fizetniük. Mint ahogy a magyar nyugdíjasoknak és a magyar munkavállalóknak is ezt kell tenniük.”


Forrás: MTV Híradó különkiadás


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!