Gondolatok az évkezdetkor
- Részletek
- 2011. január 10. hétfő, 03:37
- Pozsonyi Géza
Pozsonyi Géza
A Török Gábor elemzésében szereplő alternatívákhoz (nem politológusként, hanem itt élő és gondolkodó, a történelmet részben tanuló, részben átélő szereplőként): „Bár a politikai valóság nem könnyen illeszthető bele néhány egyszerű kategóriába, a kormány kapcsán ebben a ciklusban alapvetően három kimenetet tudok elképzelni: (1) a felismerésből fakadó tudatos korrekciót, (2) a kétharmados többséget veszélybe sodró belső háborút és (3) a nyomvonalról elmozdulni nem akaró, nem tudó, a problémákra dacos kitartással válaszoló politikát” - írja Török.
1. Az első változat lehetetlen a vezér (övezze tisztelet nevét) habitusából eredően;
2. A második variánshoz kevés idő telt el. Gondoljunk a szocializmus kb. 40 évére. Az akkori korra (1940-es évek legvége!) jellemző eszközöket vesznek – egy kis felújítással, generálozással, a 21. századhoz történő igazítással – használatba ma, egy lényeges különbséggel: a gazdaság akkor egyfajta növekedésre volt ítélve (újjáépítés) és volt egy „nagy-testvér”; a testvér minden előnyével és hátrányával... Így a nyolcvanas évek reformerei (a hatalom megragadása után 30-35 évvel!) már egy új nemzedék tagjai voltak. És reformpolitikájuk ellenére BUKTAK. A ma hatalmon lévők még csak az első nemzedék, és bukni biztos nem akarnak...
3. A harmadik variáció pedig logikusan következő tény. Ami maga után vonja, hogy a következő választást már más szabályokkal kell játszani, az Ő szabályaikkal. Tehát illúzió az a feltételezés, hogy a 2010. áprilisi játékszabályok (demokratikus választás, valódi többpártrendszer stb.) még lesznek. Ez következik a kormányzás rövid, néhány hónapos történetéből, tehát nem 50-50 százalék (vagy lesz, vagy nem lesz) az esélye a demokrácia fennmaradásának, hanem kisebb.
Valahogy úgy vagyunk, mint az a sivatagi vándor, aki tudná, hogy merre kell menni, de a vize elfogyott, és egyre nehezebb a lába. Segítség nélkül képtelen túlélni a sivatagi kalandot. De segítség nincs. Aki tudna segíteni (EU – a közösséghez tartozás írott és ÍRATLAN szabályainak betartatásával), az álszent módon azt mondja: „Hiszen TE talpon vagy és jársz. Arra menj, ott az oázis!”
A legborzasztóbb az egészben, hogy apáink közül sokan úgy élték meg: elvettek tőlük sok mindent, de majd a fiainknak jobb lesz. Most mi fiak gondoljuk: talán a fiainknak jobb lesz?
Az esély napról napra fogy, de ne engedjük! Csak a GALAMUS és néhány hasonló csatorna van, tartsuk életben! A tájékozottsághoz sokszínű források kellenek, addig is, amíg feleszmél a társadalom, hogy valami tényleg nem kerek ebben a ma egypólusúnak kikiáltott magyar valóságban.
Az eszméléshez a magam apró lehetőségével akarok hozzájárulni, habár nem vagyok hivatásos elemző, sőt „bölcsészeti beütésem” sincs, de a műszaki értelmiséghez tartozóként én is (és gondolom sok kollégám is) látjuk, érzékeljük a körülöttünk alakuló világot, melyből tiszta logikával sok mindent ki lehet következtetni... - és biztos, hogy nem örülünk, ha igazunk lesz/van.