Önkéntesség kontra „önkéntesség”
- Részletek
- Napi apró
- 2011. január 12. szerda, 05:17
- Lánczos Vera
„Magyarország az Európai Unió soros elnökeként mindent megtesz az önkéntesség fontosságának tudatosításában, hiszen az a szabadság hétköznapokban történő megvalósulását jelenti - mondta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes szombaton, az önkéntesség európai éve alkalmából Budapesten rendezett szakmai konferencián.”
„Navracsics Tibor szimbolikus jelentőségűnek nevezte, hogy az önkéntesség évére éppen Magyarország és Lengyelország soros EU-elnöksége alatt kerül sor. …. ez a két ország rendkívül sok véráldozatot hozott a szabadság, valamint az európaiság értékeiért, és az egyik nagy álmuk teljesült, amikor csatlakozhattak az Európai Unióhoz.
…nem véletlen, hogy a totalitárius rendszerek mástól sem félnek jobban, mint az önkéntességtől, hiszen az a szabadság megvalósulását jelenti, vagyis azt, hogy az egyének szabadon megpróbálhatják gyarapítani a közjót, illetve elérni mások boldogságát, egyenrangúságát.”
Milyen megkapóan szép gondolatok és szavak ezek a szabadság, az egyenrangúság, általában az európai értékek előtti tisztelgés jegyében!
Milyen kár, hogy hamisan csengenek!
Az önkéntesség szóról ma Magyarországon egészen más juthat eszükbe azoknak, akik –köszönhetően a parlamentben nem rég megszavazott törvénynek a szabad nyugdíjpénztárválasztás lebonyolításáról* –, most döntéskényszerbe kerültek.
Ez a törvény – mint a címében is jelzi – azért született, hogy az állampolgárok úgymond szabadon választhassanak: belépnek-e a jövőben magánynyugdíjpénztárakba, ha már tagok, megőrzik-e a tagsági jogviszonyukat, avagy kizárólag az állami nyugdíjrendszerre bízzák nyugdíjas jövőjüket. A Fidesz-KDNP vezette kormány most éppen ez utóbbit preferálja. Így aztán, hogy az „önkéntes” döntést „segítse”, a kétharmados többség a törvényhozásban igyekezett „leegyszerűsíteni” a választást.
Szűk időhatárok között, személyes megjelenést kötött ki a tagsági jogviszony fenntartásához szükséges nyilatkozat megtételéhez, és hogy még könnyebben tudjanak önként dönteni, tájékoztatta az érintetteket, hogy mindazok, akik megőrzik tagsági jogviszonyukat, a jövőben nem szereznek szolgálati időt az állami nyugdíjrendszerben. Annak ellenére sem, hogy munkáltatójuk változatlanul ugyanolyan mértékű nyugdíjhozzájárulást köteles megfizetni utánuk, mint minden más munkavállalónál. Ők egyetlen dologban különböznek minden más munkavállalótól, abban, hogy azok nem ragaszkodtak magánynyugdíjpénztári tagságukhoz.
Mi köze van a „közös jó érdekében, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önként vállalt munkálkodásnak a magánnyugdíj-pénztártagsághoz? – kérdezhetjük. Van köze, mégpedig az, hogy az önkéntesség, a szó valódi értelmében, csak szabadsággal rendelkező, azzal élni tudó és akaró állampolgárok döntéseit jellemezheti.
Nem lehet hitelesen az egyik pillanatban az önkéntesség évét ünnepelni, a soros elnökség szimbolikus jelentőségét hangsúlyozni és eufórikusan lelkesedni az európai értékekért, a másik pillanatban meg, mindezt teljesen mellőzve, az állampolgárokat olyan méltatlan helyzetbe hozni, amelyben súlyos (noha alkotmányellenes) retorziók kilátásba helyezésével presszionálja a döntésüket a saját államuk, mert a szabad döntésük esetleg keresztezheti terveit.
Hogyan is fogalmazott Navracsics Tibor?
„…nem véletlen, hogy a totalitárius rendszerek mástól sem félnek jobban, mint az önkéntességtől, hiszen az a szabadság megvalósulását jelenti.”
Tökéletesen egyetértünk.
(Lánczos Vera)
* A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentõ Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggõ egyes törvénymódosításokról 2010. évi CLIV. törvény, 2010. évi 194.MK-ben jelent meg
