Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. január 14.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2010. január 15. péntek, 08:38

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bajnai Gordon: - Hát nézze, figyelem ezt a sztrájkot, bár ez elsősorban nem a kormány feladata, hanem a fővárosé. Három dolog mindenképpen eszembe jutott róla. Az első, amit fontos elmondani, és eddig kevesen mondták el, hogy nagy tisztelet és köszönet illeti azokat az ezreket a BKV-nál, akik a józanság pártjára és az utasok pártjára álltak, teszik a dolgukat, és megpróbálják ezt a lehetetlen helyzetet enyhíteni. És köszönet illeti a MÁV, a Volán dolgozóit, a rendőrséget, akik ebben a nagyon nehéz helyzetben helyt állnak, és próbálják pótolni azt, ami kiesett. Ezt fontos elmondani, mert szerintem a józanság erőit mindig megilleti a köszönet egy ilyen nehéz helyzetben. A másik dolog: mint mondtam, a kormánynak itt csak közvetett feladata van. A kormány az év végén megállapodott a fővárossal egy több mint 17 milliárdos juttatásról, amivel erre az évre nemcsak hogy biztosítottuk a BKV működését, hanem olyan – korábban, az elmúlt húsz évben, ahogy főpolgármester úr elmondta - példátlan megállapodást kötöttünk, amely évekre rendezi a BKV helyzetét; amely nagyon feszes, a sok felháborodást kiváltó pazarlást megszüntető gazdasági terv alapján lehetővé teszi, hogy a BKV átalakuljon, hogy ne nyelje az adófizetők pénzét, hanem megújuljon és jobb minőségű szolgáltatást nyújtson az utasainak. Tehát a kormány ebben megtette a kötelességét.

- De lehet hogy éppen ez nehezíti most a megállapodást a szakszervezetek és a vállalatvezetés között, mert a menedzsment azt mondja, hogy minket kötelez, szorít a kormány és a főváros megállapodása.

- Úgy gondolom, a menedzsmentet az a felelősség köti, hogy megszüntesse azt a pazarlást, ami korábban a BKV-nál volt. És ami mindenkit felháborított ebben az országban. És ami a BKV nevét is besározta. Ezt a pazarlást akarják megszüntetni. De ha már azt kérdezte, hogy találkozom-e a szakszervezetekkel, mármint azokkal, amelyek még a sztrájk pártján vannak. Nézze. Első helyen nem a mi felelősségünk ezt rendezni. Én bárkivel szívesen találkozom, és sztrájkolni Magyarországon mindenkinek joga van. De úgy gondolom, hogy ami történik, az nem sztrájk, hanem zsarolás. Hiszen egy monopolhelyzetben lévő közszolgáltató cégről van szó: rajta kívül más nem tudja megoldani például azt, hogy emberek eljussanak a munkahelyükre. Hogy azoknak a budapestieknek a mindennapi életét nehezítik vagy teszik tönkre, akik ebben a nagyon nehéz válságban most azért küzdenek, hogy a családjuknak a keresetüket megtartsák, hogy a munkahelyüket megmentsék, hogy a vállalkozásuk működjön. És azért zsarolás, mert nem állapodtak meg egy kötelező elégséges szolgáltatásban. Ami itt van, az nem elégséges szolgáltatás. Az emberek ott állnak az utcán, fagyoskodnak, és nem tudnak eljutni sok esetben a munkahelyükre sem. Ez visszaélés azzal a helyzettel, amelyben a sztrájkolók vannak. Ezért az a válaszom, hogy én szívesen találkozok és tárgyalok bárkivel, ha legalább az elégséges szolgáltatásról megállapodnak. Mert ez alapvető feltétele a sztrájknak, és a sztrájktörvényben is szerepel, hogy ebben meg kell állapodni a sztrájk kezdete előtt.

- Ez jó előfeltételnek hangzik, és gondolom segítene a normálisabb mindennapi létezésben sztrájk ideje alatt, de például arra a kormányzatnak nincs már lehetősége a hátralévő néhány parlamenti napban - majd ha a parlament újra dolgozik -, hogy egy gyors törvénymódosítással bevegye a sztrájktörvénybe az ilyen esetekben kötelezően szükséges és elégséges szolgáltatást valamilyen módon?

- Úgy gondolom, ha méltányosan, normálisan és az alapvető feladatokat meg a felelősségüket szem előtt tartva járnak el a szakszervezetek, akkor a mai sztrájktörvény alapján is lehetne normálisan sztrájkolni. De leginkább meg kéne állapodni, mert úgy gondolom, hogy most már a budapestiek meg az ország lakosainak milliói nem pontosan értik, miről is szól még ez a vita. Mert én úgy tudom, hogy minden lényegi kérdésben meg tudtak állapodni, ami pénzügyi kérdés volt. Tehát nem nagyon lehet érteni, milyen motiváció, politikai vagy más ok van e mögött a sztrájk mögött.

- Nyilván a szakszervezetek mégiscsak a pénzre utaznak, ha szabad ezt mondanom. Valószínűleg ezért kérték a találkozót Öntől, Ön a miniszterelnök, Ön adhatna nyilván még x százmilliót vagy x milliárdot a fővárosnak vagy a BKV-nak valamilyen módon, és gondolják, hogy akkor Önnel kell ezt megbeszélni. De más oldalról meg bizonyos politikai felelősség is felvetődhet: nem kéne-e szólni esetleg a Fidesznek - bár nem tudom milyen viszonyban vannak Önök -, hogy minél több kötelezettséget vállalna a kormány esetleg, éppen a sztrájk megszüntetése érdekében, annál több hárulna a következő kormányra is.

- Nem hiszem, hogy bonyolult politikai spekulációkba és vélekedésekbe kellene csúsznunk az ügy kapcsán. Szerintem a helyzet egyszerű. Van egy méltányos, az ország mostani válságos helyzetéhez és a BKV-ban folyó nehéz gazdálkodási helyzethez képest kifejezetten méltányos ajánlat az asztalon. Ezt a szakszervezetek egy jelentős része, a munkavállalók egy nagyon jelentős része már elfogadta. Néhány szakszervezet vitatkozik rajta. Lehet vitatkozni, ez a szakszervezetek szíve joga, lehet sztrájkolni is, de legalább olyan színvonalú szolgáltatást kell nyújtani, amely nem hozza zsarolt helyzetbe, lehetetlen helyzetbe a budapesti lakosok millióit olyankor, amikor az egész ország nagyon komoly áldozatokat vállalt az elmúlt évben azért, hogy mindenki talpon maradjon. Ilyenkor mindenkinek, mindenki másnak és minden részcsoportnak legalábbis méltányosnak és szolidárisnak kell lennie.

- Folytassuk akkor megint közvetett módon pénzzel. Az elmúlt napokban nagy figyelmet kapott Varga Mihály Fidesz-alelnök nyilatkozata a Figyelő című gazdasági hetilapban, amely arról szólt, hogy a Fidesz hatalomra jutása esetén egy bizonyos svéd nyugdíjmodell bevezetésén gondolkodna. Mindegy is most, hogy ez pontosan mit jelent, a lényeg, hogy szakértők szerint ha ez megtörténne Magyarországon, akkor egyrészt a jelenlegi nyugdíjak összegét csökkentené, másrészt könnyedén kitolhatnák az amúgy is emelkedő nyugdíjkorhatárt. Vagyis alapvetően megváltozna a helyzet. A mai hírek szerint Ön hamarosan találkozni fog az idősügyi tanács megbízottaival. Ez azt jelzi, hogy aggódnak a nyugdíjasok? Mert ugye Varga Mihály a következő nap rögtön visszavonta ezt a nyilatkozatot.

- Hát elég sok üzenet jutott el hozzánk, vagyis nyilvánvaló, hogy aggódnak, de ezt nyilván Ön is olvasta a sajtóban. Válasszunk külön két dolgot. A Bajnai-kormány tavaly a nyugdíjrendszerben alapvető változásokat hajtott végre, ezek közül jó néhány olyan kényszerű és fájdalmas lépés volt, aminek rövidtávon nem örült senki, de aminek eredményeként Magyarországon most egy fenntartható nyugdíjrendszer működik. Egyetértenek sokan, még a nyugdíj-kerekasztal is, abban, hogy a mai szabályozás alapján - amennyiben egy másfajta politikai akarat ezt nem rontja el vagy nem változtatja meg rossz irányba – a nyugdíjrendszer a mai szinten évtizedekig fenntartható. Nemcsak a ma nyugdíjasai számára, hanem azok számára is, akik majd a következő évtizedekben mennek nyugdíjba. Ebbe még én is beletartozom. Tehát a mai rendszer így fenntartható. Ettől még érdemes azon elgondolkodni - és a nyugdíj-kerekasztal e tekintetben is nagyon tiszteletre méltó és komoly munkát végzett -, hogyan lehet a következő évtizedeken túlra mutatóan is, fokozatosan, lassan változtatni a nyugdíjrendszeren. De csak úgy bejelenteni nem lehet, hogy valaki eldöntötte, hogy most ez így lesz. A nyugdíjrendszer a leglassabban változtatható dolog, a legnehezebben változtatható ügy. Másrészt meg úgy gondolom, illene olyan nyugdíjrendszert létrehozni, amelyet megbeszélünk a ma és a jövő nyugdíjasaival, hogy tudjuk, nekik hogy lenne a legjobb. Én úgy látom, hogy a nyugdíjrendszer kapcsán felmerült öt különböző modell-lehetőség közül a svéd modell, amelyet Varga Mihály az interjúban javasolt a Fidesz oldaláról, tulajdonképpen a legkedvezőtlenebb a nyugdíjasok szempontjából. Tehát nem érzem ezt végiggondoltnak.

- És meg is akarja nyugtatni ezek szerint az idősügyi tanácsot hogy a kormány és az MSZP a maga részéről nem ezt a változatot favorizálná, hanem azt, amit el is fogadtak.

- A kormány nem készül most a nyugdíjrendszert érintő további negatív lépésekre. Most hajtottunk végre egy nyugdíjkorrekciót, ez több mint 800 ezer embernek hozott egy kicsit igazságosabb nyugdíjat a többiekhez képest. Ez a nyugdíjkorrekciós program következő része volt. És ne felejtse el, hogy mi a magunk lényeges, hosszú távú ösztönzését-reformját beleépítettük már a tavaly májusi, júniusi döntésekbe, amikor azt mondtuk, azt szeretnénk, a válságból is okulva, ha ez egy olyan ország lenne, ahol mindenki, az is aki dolgozik, meg az is aki már megdolgozott a nyugdíjáért, és most a nyugdíját élvezi, ugyanabban lenne érdekelt: hogy Magyarország növekedjen. Egy együtt sír, együtt nevet társadalmat szeretnénk. És ezért belefoglaltuk a nyugdíjtörvénybe, amelyet mi módosítottunk, hogy ha Magyarország a mostani áldozatvállalás eredményeként elkezd ismét növekedni, és ez a növekedés meghaladja a kívánatos 3,5 százalékos szintet, akkor nyugdíjprémiumot lehet majd fizetni. Most kezd látszani, a nemzetközi elemzők ebben meglehetősen egyhangúlag egyetértenek, hogy Magyarország a tavaly és idén meghozott áldozatok miatt már akár jövőre is meghaladhatja ezt a 3,5 százalékos szintet. Tehát ami tavaly májusban még csak egy távoli, ködös, sokak által megkérdőjelezett ígéretnek tűnt, az most elérhető közelségbe került lehetőség a nyugdíjasok számára. Ez szerintem vonzó és a társadalmi összetartást-megegyezést segítő változtatás volt a nyugdíjrendszerben. Én ilyen lépéseket tartok kívánatosnak, mert ezek a társadalmi teljesítményt fokozzák.

- Még egy percre a nyugdíjaknál maradva: lehet hogy akkor ez az Ön által most említett nyugdíjprémium – amelyről persze volt tudomásunk - lényeges különbség a jelenlegi kormány és a Fidesz nyugdíjpolitikája között? Ugyanis a Fidesz annak utána is, hogy Varga Mihály saját magát megcáfolta a nyilvánosság előtt, azzal állt ki, hogy ők elkötelezettek a nyugdíj reálértékének megőrzésében. Márpedig a nyugdíjprémium a reálérték megőrzésén túl is adna a nyugdíjasoknak. Ez így lényegbevágó különbségnek mondható?

- A nyugdíjak reálértékét természetesen a mostani szabályok is biztosítják, sőt a svájci indexálás megváltoztatása is meghagyta a lehetőséget, hogy ha az ország gyorsabban növekszik, akkor a nyugdíjak a reálérték fölött is növekedhetnek. Egyébként a nyugdíjak idén is 4,1 százalékkal nőttek, míg a várható infláció 3,9 százalék, tehát most is nő a nyugdíjak reálértéke a költségvetési döntések kapcsán. Tény tehát, hogy a mostani kormány őrzi a nyugdíjak reálértékét. Ehhez képest kínál többletet két dolog: ez a bizonyos nyugdíjprémium, másrészt a svájci indexálásnak az a megmaradt része, hogy amennyiben jelentős növekedés van az országban, akkor is lehet még egy kicsi többletet adni. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy ez a kormány és a mögötte álló politikai erők, elsősorban az MSZP, abban voltak elkötelezettek, hogy ha jól megy a társadalomnak, akkor adjunk vissza azoknak is, akik a korábbi munkájukkal ezt elősegítették. Ha meg rosszul megy, és nem bírunk többet kifizetni, akkor is mindannyian vegyük ki ebből a részünket, mert nyilván az nem lehet, hogy amikor rosszul megy, akkor is fenntartsunk mindent a korábbi színvonalon. Ha ezen a pályán marad az ország, akkor az „együtt nevet” irányába haladunk.

- Hogy milyen pályán maradunk, ez volna a következő kérdés vagy kérdéscsomag. Ugyanis eddig nagyjából bejött az, amit jósoltak, és amit vállaltak. A magyar gazdaság körülbelül annyival esett vissza a nagy gazdasági világválságban, mint amennyivel számoltak, a költségvetési hiány azon a kereten belül maradt, mint amivel számoltak, az infláció ugyanígy. Tehát tulajdonképpen az összes gazdasági mutatót az elvárásokhoz képest teljesítették, az ország nem omlott össze, lassan kezdi is összeszedni magát. De. Éppen a napokban került nyilvánosságra, hogy valószínűleg az idei első negyedévben a költségvetési hiány aránytalanul nagyobb lesz, mint amivel az egész évre számolnak. Tehát a kiadások viszonylag nagyobb része esik az első negyedévre, és a bevételeknek kisebb része ugyanerre az időszakra. Ergo az ellenzék megint mondhatja, hogy lám, mi megmondtuk, hogy nagy lesz ez a költségvetési hiány, és hogy az idei büdzsé tarthatatlan. Tudták előre, hogy ilyen kritikának lesznek kitéve, a költségvetés és az adóbevételek szerkezete miatt?

- Hogyne. Hát ez az adat nem csak úgy spontán, magától került nyilvánosságra, hanem a pénzügyminiszteri sajtótájékoztatón, ahol ő elmondta, hogy a tavalyi évben is kicsivel jobb lett a pénzforgalmi hiány, mint terveztük, annak ellenére hogy az ellenzék és néhány elemző is kételkedett ebben. Ezen a sajtótájékoztatón mondta el a pénzügyminiszter, hogy az idei évre az első negyedévben ekkora hiányt tervezünk. Egyébként általában az első negyedév, sőt az első félév is a hiány nagyobb részét be szokta hozni, és aztán tipikusan az év vége felé szokott kiegyenlítődni a dolog. Így volt tavaly is, ha emlékszik, hiszen az utolsó hónap, a decemberi hónap számait várta mindenki izgalommal. És ott fordult át végül is jelentősen jobbá a pénzforgalmi hiány, mint ahogy terveztük. Az idei évben ráadásul vannak olyan dolgok, amelyeket már az év elején felmerülnek költségként, noha máskor egy éven belül hosszabb időre oszlanak el. De ezek az éven belül majd kiegyenlítik egymást.

- Ezek szerint tulajdonképpen semmi sem változott a prognózisaikban. Magyarország az idén vagy minimális vagy nem csökkenő gazdasági össztermeléssel számolhat, és ahogy itt hivatkozott rá az imént, 2011-ben már jelentősen megnőhet a gazdasági teljesítmény?

- Igen, mi idén is és tavaly is meglehetősen, mondjuk úgy, hogy konzervatívan vagy óvatosan terveztünk a gazdasággal, egy válságban ezt így kell csinálni. Aki válságban túl optimista, az újra és újra csalódik, és újra és újra lefelé kell igazítania az előrejelzéseit. Mi óvatosak voltunk, a tavalyi évre közel 7 százalékos visszaesést prognosztizáltunk, az idei évre most mínusz 0,6-ot, tehát negatív 0 az a növekedés, amit várunk. Sokan, az elemzők többsége, ennél jobbat vár, azt mondja, hogy inkább 0 körül lesz a növekedés, vagy nagyon picit pozitív is lehet. Magyarország rendkívüli mértékben függ a nagy nyugat-európai felvevőpiacoktól. Németország szerepe meghatározó, de az olasz, francia, osztrák piacok is jelentősek. Ezért ha ott beindul a gazdasági növekedés, ennek most vannak pozitív jelei, akkor Magyarország gazdasága is elindulhat felfelé. Olyan stratégia, amely csak a belső fogyasztásra épít Magyarországon, az nem fenntartható, és nem lehet sikeres. Mert mi egy nagyon kicsi és nagyon nyitott gazdaság vagyunk.

- Tegnapi döntésük úgy szólt, hogy a választások előtt 4-6 héttel már nem hoznak fontosabb személyi ügyekkel, vagyonátruházással, támogatási szerződésekkel, szóval kiadásokkal kapcsolatos döntéseket, a kormányzat a nagyobb döntéseket már meghagyja a választások utánra, tehát az új kormánynak. Ha ezt azért csinálták hogy valamiféle elismerést kapjanak az ellenzéki oldalról, akkor ez nem vált be, mert rögtön megkapták, hogy cinikus átverés az egész. A mai Népszabadság viszont tételesen felsorolja, hogy 2002-ben az Orbán kormány még az utolsó napokban is milyen súlyos kötelezettség vállalásokat tett és milyen főtisztviselőket nevezett ki. Miért volt szükség arra, hogy demonstrálják, igenis úgy adják át majd a választásokkor a stafétabotot, bárki nyerjen is, hogy ne lehessen azt mondani Önökre, hogy még az utolsó pillanatban is éltek a hatalmukkal? Hát miért nem élnek?

- Szerettem volna pontosítani a kérdését. Úgy gondolom, ennek a kormánynak világos mandátuma van a választásokig, és természetesen az utolsó pillanatig nagyon határozottan cselekedni fogunk és nagy döntéseket is fogunk hozni azért – ebben akartam pontosítani a kérdést –, hogy a válságot elhárítsuk, Magyarországot pályán tartsuk, vagy éppen új lehetőségeket nyissunk ki az országnak. Csak bizonyos fajta döntésekről mondtuk azt, hogy közvetlenül a választásokat megelőzően már nem hozzuk meg őket. Szerintem az európai politikai kultúrában olyankor már nem illik bizonyos döntéseket meghozni, hiszen biztosan tudjuk, hogy Bajnai-kormány nem lesz. Hogy aztán milyen kormány lesz, azt majd a választók eldöntik. De mivel nem Bajnai-kormány lesz, ezért néhány témában, ilyen például új személyi kinevezések ügye közvetlenül a választás előtt, vagy ilyenek a pályázati döntések, nem lépünk. Például éppen az Ön által is említett 2002-es rossz tapasztalatokból kiindulva. Az nem illendő, ha két forduló között meg második forduló után akár csak a gyanúja is felmerülhet annak, hogy valaki még gyorsan utoljára meg akar csinálni valamit. Szeretném, ha Magyarországon ebben is, meg sok minden másban, kialakulna egy olyan európai kultúra, amely úgy tartja, hogy az ország érdeke az első. A kormányoknak nagyon erősen és határozottan kell cselekednie mindaddig, amíg a mandátumuk tart. De nem teszünk keresztbe másoknak, nem verünk tüskét a körmük alá, nem akasztunk be nekik hosszú távra és előre, nem bánunk felelőtlenül a javakkal, amikor egyértelmű, hogy már nem a mi felelősségünk a dolog. Magyarországon szerintem ebből a szempontból is előre kéne lépni.

- De ha már azt mondta hogy nagy döntéseket azért mégiscsak hoznak: milyen jellegű döntések lehetségesek, vagy esetleg mi az, ami már az Ön fejében is ott van, esetleg az íróasztalán is?

- Hát nézze, van jó néhány dolog, amit a következő szűk három hónapban, két és fél hónapban, még szeretnénk végigvinni. Ilyen a közbiztonság további erősítése, ilyen a roma esélyegyenlőséget, felzárkózást segítő programoknak a továbbvitele. De például ilyen az, amin dolgozunk, hogy a banki kódex után, amely a hitelfelvevőket védte a bankok erőfölényétől, most legyen egy közműkódex is, ahol ugyanezt a védelmet megpróbáljuk megadni a közműszolgáltatások igénybe vevőinek is. Ezen is dolgozunk pillanatnyilag. Ezek mind olyan lépések, amelyek segítenek a válságból való kilábalásban vagy a válság átvészelésében. És közben persze szeretnénk olyan dolgokat is tenni, amelyek a kisvállalkozásoknak segítenek. Éppen a héten döntöttünk a hitelkeretek emeléséről. Szeretnénk a munkanélküliség ellen tenni, bár tudnunk kell, hogy az első félévben sajnos, noha csökkenő mértékben, még gyarapodni fog a munkanélküliek száma. Ez a válság sajátossága, ez a mutató fog legutoljára elkezdeni javulni. De már azt is látni vélem, hogy valamikor a második félévben, év vége felé ez a tendencia is megfordulhat. Szóval nagyon sok dolgot kell még csinálnunk a következő hónapokban, hiszen azt mondtuk, hogy végigvisszük az ország válságkezelését. Szerintem ma sokkal stabilabb állapotban van Magyarország, mint volt egy évvel ezelőtt, ezt tények mutatják. De a válságnak nincs vége, csak mi most már egy kicsit nyugodtabbak lehetünk, míg más országok még csak most kezdenek el igazán komolyan aggódni.

- Nekünk azonban választásaink is lesznek, és ahogy mondja, nem lesz már Bajnai-kormány, mert Bajnai Gordon nem indul. Ön nem lesz politikus, hanem máshol folytatja, gondolom az üzleti életben. De ahogy olvasom, az MSZP, illetve az MSZP politikusai kampányolhatnak Önnel, akár a képével, nyilván a nevével, vagy a kormánya teljesítményével. Tehát valamennyire részt vezs majd ebben a kampányban?

- Nézze, úgy gondolom, hogy az MSZP joggal és okkal teszi ezt. Én magam is mondtam, amikor a kongresszusukon kérésükre hozzászóltam, hogy ez a párt legyen is büszke arra, amit elért. Hiszen amikor a Bajnai-kormányt támogatta azzal, hogy részt vett benne, azzal, hogy megszavazta a fájdalmas, de az ország érdekeit szolgáló döntéseket, a Magyar Szocialista Párt - együttműködve a parlamenti liberális frakciójával - lényegében visszarántotta Magyarországot a szakadék széléről. És nem egyszerűen csak a rövid távú válságkezeléshez adott támogatást, hanem olyan alapvető változásokat indított el az országban, amelyek ha jó irányban folytatódnak tovább, akkor Magyarország megint Európa sikeres országai közé tartozhat. Csak hát ezen a pályán rajta kéne maradni. Én támogatom azokat a politikai erőket, amelyek ezt a programot tovább akarják vinni. Furcsa is lenne ha nem őket támogatnám.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >