rss      tw      fb
Keres

Várhegyi Éva









Mi fő a boszorkánykonyhában?



Február végére áll össze a kormány Növekedési és Stabilitási Programja, amely az ígéretek szerint arra is megnyugtató választ ad, hogy mi módon lehet majd a költségvetési egyensúlyt (értsd: 3 százalék alatti hiányt) azt követően is biztosítani, hogy kifutnak a vagyondézsmákból és különadókból befolyó átmeneti bevételek. A várt programnak a költségvetést „legalább 600-650 milliárd forinttal kell konszolidálnia 2013-ra, ebből 2012-ben az összegnek nagyjából a felére van szükség” – állítja a nemzetgazdasági miniszter, de már 2011-ben is várnak tőle némi többletet.

Néhány részletet már kiszivárogtattak a programból. Matolcsy György a hvg.hu-nak adott interjúban már december közepén ígéretet tett arra, hogy minden nagyobb költségvetési tételt felülvizsgálnak. Szerinte szerkezeti reformokkal a 360 milliárdos munkaerő-piaci alapnál 100-120 milliárdot, a 340 milliárdos gyógyszerkasszából mintegy 100 milliárdot lehet megtakarítani, a rokkantnyugdíjasok számát felére lehetne apasztani és vagy 50 milliárdot meg lehetne spórolni a közösségi közlekedésben. Arra a kérdésre, hogy hol marad a nagy ellátórendszerek – az egészségügy, az oktatás, a szociális háló, az önkormányzatok – reformja, azt a megnyugtató választ adta, hogy valamennyi tárcától kérnek majd javaslatokat.

Egy hónapra rá, a Wall Street Journalnak adott interjúban Orbán Viktor úgyszintén a nyugdíjkiadások, a tömegközlekedési támogatások és a gyógyszerkassza kiadásainak csökkentését jelölte meg a szerkezeti reformok fő csapásirányának, bár ő ezt a munkanélküli járadékok lefaragásával is megtoldotta.

Január végén Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár egy háttérbeszélgetésen további részletekkel gazdagította tudásunkat. Elmondta, hogy 2013-ig olyan lépésekre van szükség, amelyekkel helyettesíthető a különadók körülbelül 600 milliárd forintos összege. Ennek eléréséhez számolni lehet a gazdaság növekedéséből származó bevételekkel, különböző rendszerek átalakításából származó hatékonysági növekedéssel, de szükség van bizonyos kiadáscsökkentő lépésekre is. Utóbbiakra példaként ő is a gyógyszerkasszát, a MÁV és a BKV támogatását, valamint a munkaerő-piaci alapot említette meg.

Nagyjából ennyi „bizonyosat” tudhatunk most, pár héttel a nemcsak a leginkább érintett magyar állampolgárok, de az országot hitelező befektetők és a nemzetközi politikai porond szereplői által is felajzottan várt program ismertetése előtt.

Spekulációk persze folynak arról, hogy mi módon készítik a magyar gazdaság bajaira orvoslást hozó gyógyírt a kormány boszorkánykonyhájában. Az eddig megismert alapanyagok ismerősnek tűnnek fel, ami nem meglepő, hiszen a betegségek sem újak. A költségvetésben spórolni rövid távon csak a kiadások megkurtításával (vagyis megszorítással) lehet, s csak hosszabb távon van mód arra, hogy adott rendszerek hatékonyabb működtetésével érjünk el megtakarításokat anélkül, hogy az állami szolgáltatások minőségéből vagy mennyiségéből le kellene adni. A bevételeket növelő adóemelésekre ugyancsak vannak lehetőségek, de a növekedésösztönző gazdaságpolitika ezt az utat elvileg kizárja (a gyakorlatban, mint láttuk, nem egészen).

A mostanság megszellőztetett négyféle kiadási tétel, amelyből a megtakarítások létrejönnének, sok variációra nem ad lehetőséget: nagyobb szigor a gyógyszer-rendeléseknél és a rokkantnyugdíj-jogosultság megállapításánál, utazási kedvezmények megvonása a tömegközlekedésben, esetleg a korábban kritizált szárnyvonal-bezárások, a munkanélküli ellátások időtartamának lerövidítése. Az ötletek többségében semmi újdonság nincs, csak amikor az előző kormányoknál jöttek elő, akkor népnyúzó, esetenként (pl. gyógyszerkassza) egyenesen népirtó intézkedésnek minősültek.

A csapásirányként megjelölt költségvetési tételeken elérhető megtakarításokat egészítené ki a bevételi oldalon néhány régi-új tétel, mint például a fix összegű társadalombiztosítási (leánynevén tételes egészségügyi) hozzájárulás visszaállítása. Lehetséges, hogy a nagyobb városokban zöldadó címszóval felmelegítik Demszkyék régi javaslatát, a dugódíj bevezetését.

A megismert ötleteket nem könnyű egy koherens gazdaságpolitikai koncepció reformcsomagjának látni. Sokkal inkább hasonlítanak a költségvetési kiigazítások korábbi időkben megismert ötletbörzéire, mint amilyenek például az első Gyurcsány-kormány százlépéses programjai voltak. Helyenként ugyan most is előbukkannak homályos jelei valami komolyabb, a tüneti kezelgetések helyett a problémákat tartósan megoldani képes reformlépéseknek, de ezekről nyíltan alig esik szó. Ami persze érthető, hiszen mondjuk az egészségügy krónikus pénzhiányának orvoslására mostanság is felvetődött kórház-összevonási elképzelés a korábban elátkozott, Molnár Lajos-féle súlyponti kórház javaslata reinkarnációjának látszik.

Az alapanyagul szolgáló gyógynövények adottak, újításra csak az adagolásban és a tálalásban számíthatunk. A főzet sikere tehát a főszakács (Matolcsy) és a főpincér (Szijjártó), no meg az összhangot megadó nagyfőnök (Orbán) tehetségén múlik. És persze a fogyasztókon.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!