Egyiptom: kommentárok a német nyelvű sajtóból
- Részletek
- Szemle
- 2011. február 01. kedd, 03:27
- Galamus-csoport
Süddeutsche Zeitung: A fáraó a führerbunkerben – Április 6. gyermekei és a döntés napja
Nachrichten.at: Obama dilemmája –Egyiptomnak világos jelzésre van szüksége
Süddeutsche Zeitung: A fáraó a führerbunkerben
Mubarak egyiptomi elnököt bíróság elé kell állítani, különben nem lesz nyugalom az országban. Az autokrata azonban leleplezi önmagát: nem érdekli, hogy országa tönkremegy. Ellenkezőleg, tudatosan eszkalálja a helyzetet – írja a liberális német napilap portálján megjelent hétfői cikkében Thomas Avenarius.
Minden egyetlen döntéstől függ: Hoszni Mubarak elnök lemondásától. Az ország csak akkor nyugodhat meg, ha a saját népe által elhagyott és megdöntött elnök valóban távozik. De a hosszan uralkodó Mubarak kapaszkodik a hatalomba, és ezt megpróbálja felelősségtudatként beállítani: „Nem fogom hagyni, hogy káosz alakuljon ki”.
Ennek éppen az ellenkezője igaz: a hatalmát rég elvesztő elnök tudatosan eszkalálja a helyzetet. Sajt rendőrei kezdték a fosztogatást, kétségtelenül az ő utasítására. Mert ha az egyiptomiaknak jobban kell félniük az anarchiától, mint amennyire szeretik bevégezetlen forradalmukat, még hamar visszakívánhatják az elnököt és rendőrállamát. Erre számít Mubarak. Aki Egyiptomot három évtizeden át szilárdan a kezében tartotta, szívesen látná magát még egyszer az haza erős atyjának, aki megvédi polgárait a káosztól, aki gondoskodik a rendről a kiszámíthatatlan ellenzékkel szemben. Amennyiben a hadsereg végül erőszakkal helyreállítja a rendet, Mubarak az embereivel még egy ideig hatalmon maradhat. [A hadsereg hétfő este kiadott nyilatkozata szerint nem fog erőszakot alkalmazni a tüntetőkkel szemben – a szerk.]
Ha nem, akkor az elnöki hivatalban székelő matuzsálemnek mindegy. A fáraó a führerbunkerben: ha neki vége, magával viszi országát és népét. Még bukásában is diszkreditálni tudja az őt hatalmától megfosztó forradalmat, bepiszkíthatja a békésen kezdődő felkelés képét azzal, hogy a fiatalok és a középosztály lázongásának minősíti.
A jog és a rend bukása után most a csőcselék határozza meg Egyiptom képét. A legszegényebbek előjönnek a nyomornegyedekből, és ellopják, amit éveken át csak messziről nézhettek a csillogó kirakatokban, de amit soha nem engedhettek volna meg maguknak. Szétverik az ötezer éves szobrokat az Egyiptomi Múzeumban. Lőnek. A Facebook-felkelés azzal fenyeget, hogy a mezítlábasok rablóhadjáratába torkollik.
Ezzel is leleplezi magát az autokrata: nem érdekli, hogy országa összeomlik. Kapaszkodik a hatalomba. Közben emberek halnak meg a golyózáporban, a csőcselék hoteleket, szupermarketeket és lakásokat fosztogat. Mubarak Nicolae Ceausescu román diktátorral egy szinten áll, és Ceausescu vége ismert.
Mubarak elmulasztotta azt a pillanatot, amikor rendezett távozásával még szolgálatot tehetett volna 80 milliós népének. Ehelyett rég ismert arcokból új vezetést hoz létre, amelyben a titkosszolgálat és a katonaság van többségben. Amennyiben a hadsereg, amely most már Kairó utcáit ellenőrzi, átveszi a politikai hatalmat, a tisztek majd felteszik maguknak a kérdést, hogy mi a fontosabb nekik: az, hogy elvigyék külföldre a régi bajtársat, vagy hogy oda jutassák, ahol már régen lenne a helye: bíróság elé.
***
Süddeutsche Zeitung: Április 6. gyermekei és a döntés napja
Fiatalok, jól képzettek és dühösek: Egyiptom ifjúsága Hoszni Mubarak öreg rezsimje ellene menetel – kezdi hétfői írását Lena Jakat a liberális német napilap portálján. Tízezrek gyülekeznek az Április 6. Ifjúsági Mozgalom mögött, amely a demokratikus fordulatért való harcát az interneten kezdte, és a tiltakozásnak új dimenziót akar adni.
Akármi legyen is a nevük, az egyiptomi tiltakozások mögötti embereknek nincs arcuk, legalábbis a Facebookon nincs. A társasági honlap oldalain szerveződik az ország legnagyobb tiltakozó mozgalma, az Április 6. Ifjúsági Mozgalom. A tiltakozások hetedik napján a Facebook-csoport már 87 516 tagot számlál. Legtöbbjük alig árul el valamit magáról a profiljában, legfeljebb az egyetemet és a kedvenc énekesnőjét, alighanem a biztonsági szolgálatok miatti óvatosságból is. Az Április 6. mozgalom hirdette meg múlt kedden a Mindannyian Halid Szaid vagyunk csoporttal együtt a Harag napját és szervezte meg az első tiltakozásokat Egyiptomban. A Mubarak-rezsim minden repressziója ellenére keddre „mega tiltakozásokra” szólítottak fel. A csoport több mint egymillió embert akar az utcára vinni, állítólag az elnöki palotához vezető menetet terveznek. Pénteken azonban a tiltakozók digitális kommunikációs vonalat leblokkolták: nincs internet, és egy ideig sms-eket sem lehetett küldeni.
A 80 millió egyiptomi 15-29 éves, és ezzel a Mubarak-generációhoz tartozik: soha nem láttak más elnököt, mint a 82 éves Mubarakot. Az egyiptomi ifjúság sokáig apolitikusnak számított: egy 2004-ben készült kutatás kimutatta, hogy a fiatalok kétharmada nem jegyezteti be magát választóként, és még soha nem vett részt nyilvános tüntetésen.
Ez a tunéziai példának köszönhetően megváltozott, és az internet meg a facebook megkönnyíti az elköteleződést. Az Április 6. mozgalom is zömmel fiatal, jól képzett egyiptomiakból áll, akik közül soknak eddig semmi köze nem volt a politikához. A csoport saját bemutatkozása szerint „független a politikai irányoktól és trendektől”, és tagjait csak „a haza szeretete és a reformvágy” egyesíti.
A mozgalom kinyilvánított célja a demokrácia felé tett alapvető fordulat. Jogot követelnek egy párt megalapításához, követelik a szükségállapot-törvények feloldását és ideológiától mentes alkotmányt. Az út csakis minden ellenzéki frakció koalíciója lehet – áll a mozgalom honlapján. Nyitottnak mutatkozik a szervezet a Muzulmán Testvériség, de Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség volt igazgatója felé is, aki a hét végén saját vezetése alatt álló nemzeti egységkormányt követelt.
A csoport online profiljára a tiltakozások videóit teszik fel, és ott koordinálják az aktuális fejleményeket. „A titkosszolgálat eddig minden nap örült a Facebooknak, mert ott pontosan látható, ki, mikor, hol, mit gondol” – idézte a szerző a Konrad Adenauer Alapítvány kairói részlegének egyik munkatársát, aki szerint az Április 6. csoport sokáig csak virtuálisan létezett. Egészen mostanáig.
Két évvel ezelőtt az amerikai Georgetown egyetemen tanító Samer Shetah már úgy vélte, hogy „a mozgalom hiteles, mert nem adja el magát a rezsimnek, és nem vesz részt a kormány patetikus, korlátolt politikai játékában. Akkoriban a csoport hívei a Gáza-övezet izraeli bombázása ellen tiltakoztak, és első ízben közvetlenül Hoszni Mubarak és Izrael-politikája ellen is.
A Facebook-csoportot egy évvel korábban alapították, 2008. márciusában. Ahmed Maher mérnök és Izraa Abdel Fattah humánerőforrás-szakértő a 2005-ös választási harcból ismerték egymást. Akkor Egyiptomban rövid időre felcsillant a demokratikus reformok reménye: a nemzetközi nyomás hatására Mubarak engedte indulni a választásokon az ellenzéki pártokat is, és a fiatal férfi és nő az egyik ilyen párt választási irodáján dolgozott. A választások azonban nem voltak sem szabadok, sem demokratikusak, a párt vezetője négy évre börtönbe került, és a két fiatal csalódott a politikában.
2008 márciusában úgy döntöttek, hogy támogatnak egy sztrájkot, amelyet Mahalla al-Kubra városban hirdettek meg a munkások április 6-ára. A dátummal Facebook-csoportot hoztak létre, és a társaság honlap útján ugyanarra az időpontra az emelkedő élelmiszerárak elleni általános sztrájkra szólítottak fel.
Ezután az évek óta legnagyobb és legtöbb erőszakkal kísért tiltakozások következtek: Mahalla al-Kubrában a rendőrök szétverték a tüntetőket, legalább két embert megöltek és több tucatnyit megsebesítettek. Aktivisták százat tartóztatták le, köztük a 29 éves Fattahot, mert a Facebookon tiltakozásra szólított fel. Több mint két hét múlva elengedték, de megtagadta politikai tevékenységét: ha tudta volna, mihez vezet, nem tette volna, mondta sírva a tévékamerák előtt.
A másként gondolkodók felháborodottan reagáltak Fattah visszavonulására, és azóta lenézően csak „a Facebook-lányként” emlegetik. A csoport koordinálását volt harcostársa, Maher vette át. A 29 éves fiatalembert még 2008-ban kétszer őrizetbe vették és megkínozták, kénytelen volt illegalitásba vonulni.
Az Április 6. Ifjúsági Mozgalom azonban már a hálón és a világon volt. Rég levetkőzte naivitását és erősítő hatással van a jelenlegi tiltakozásokra. „A fő feladatunk, hogy az embereket felvilágosítsuk a jogaikról, hogy tudják, hogyan tudnak megszabadulni bilincseiktől és kötelékeiktől” – mondta Maher 2008 májusában a The Washington Post című amerikai lapnak.
Az Április 6. mozgalom reformeszméit kezdettől ismerte az amerikai külügyminisztérium is. Ez a kairói amerikai nagykövetség egyik diplomáciai táviratából derül ki, amelyet a Wikileaks honlap szellőztetett meg és a The Telegraph című brit lap bányászott elő. A távirat szerint az Április 6. mozgalom egy meg nem nevezett aktivistáját 2008-ban meghívták Amerikába egy konferenciára, és ott a kormány képviselőivel és társadalomtudományi szakértőkkel is találkozott. Az ifjú másként gondolkodó eszerint hazatérése után is szoros kapcsolatban maradt az amerikai hatóságokkal.
A diplomáciai távirat beszámolója szerint az ifjú aktivista arról beszélt akkor, hogy több ellenzéki csoport szövetkezett, és egy „a parlamenti demokrácia felé vezető átmenet tervét támogatják”. A szövetség a rendszerváltást még a 2011-ben esedékes elnökválasztás előttre tervezte. A kairói amerikai nagykövet asszony jelentésében e tervek sikerét „rendkívül csekélynek” minősítette.
Most, két évvel később újra úgy tűnik, hogy az Április 6. mozgalom aktivistái számára minden lehetséges.
***
Osztrák hírportál: Obama dilemmája
Megbuktatni vagy elejteni Mubarakot: az egyiptomi felkelés kényes kötéltáncot követel meg Barack Obama amerikai elnöktől, aki a hétvégén csupán az erőszakról való lemondásra és komoly reformok bevezetésére irányuló felhívását erősítette meg – írja hétfői kommentárjában a nachrichten.at osztrák hírportál.
Többre nem volt kész. Washington egyelőre még visszariad attól, hogy nyíltan követelje egy régi szövetséges lemondását. Bár az amerikai vezetés saját köreiben már nemigen hiszi, hogy Mubarak politikailag túlélheti a felkelést, Obama túlságosan tart attól, hogy ha túl korán színt vall, az végül az Egyesült Államoknak árt majd.
Egyiptom Mubarak nélkül olyan elképzelés, amely Washingtonnak hasfájást okoz. Egyiptom elnöke 30 éve Amerika megbízható partnere, bástya a közel-keleti iszlám fanatizmus elleni harcban. A Szuezi csatorna és az izraeli-palesztin konfliktusban vállalt közvetítő szerep Egyiptomot a Közel-Kelet biztonsági architektúrájának kulcsállamává teszi. Washington csak tavaly 1,5 milliárd dollárt utalt át Kairó számláira – a java az egyiptomi hadseregnek jut. Egy hatalmi vákuum Egyiptomban, amelyet végül még a Muzulmán Testvériség szélsőségesei töltenek be, és amely még növelné is Irán szerepét a térségben, amerikai szempontból ijesztő alternatíva.
Obama kartávolságra tartja Mubarakot, s ez részben az iráni vereségből levont tanulság is. Több mint 30 éve Jimmy Carter amerikai elnök sietve elejtette az iráni uralkodót, abból a téves feltételezésből kiindulva, hogy az új teheráni kormánnyal jól ki tud majd jönni. Mubarak maga is többször idézte Iránt Washingtonnal szemben intő példaként, hogy Amerika ne sürgesse túlságosan a reformokat a Nílus mentén.
Obama 2009-ben Kairóból kezet nyújtott a muzulmán világnak, de egyben követelte a demokratikus reformokat a tekintélyelvű rendszerekben, nem csak a Közel-Keleten. A gyakorlatban azonban Obama is elődei politikáját folytatta, amelyet Mubarak személyére szabtak. És ez Obama dilemmája.
***
Nachrichten.at: Egyiptomnak világos jelzésre van szüksége
Az egyiptomi tömegek eltökéltsége napról napra fokozódik, de vele nő dühük is, és nem csak a Mubarak-rezsimre dühösek, hanem a Nyugatra is, amelytől világos jelzéseket várnának, nem pedig szivacsos reformköveteléseket, kétértelmű felhívásokat az erőszakról való lemondásra és kevéssé világos felhívásokat demokratikus választások rendezésére – írja ugyancsak hétfői hírmagyarázatában az osztrák hírportál. Egy olyan emberrel, mint Mubarak, nem jön számításba egy szokványos választás, és ezt a Nyugatnak tudnia kellene. Az Amerikában és Európában kormányon lévőknek inkább ma, mint holnap el kellene jutniuk a felismerésig, hogy Mubaraknak mennie kell, és ezt világosan meg kellene mondaniuk. A Nyugat a habozás és a politikai taktikázás minden egyes további napjával Egyiptomnak és lakosainak árt, akiknek elegük van a világtól egyre inkább elidegenedett uralkodójukból.
Amennyiben a Nyugat nem szólítja fel Mubarakot egyértelműen a távozásra, vállalnia kell a következményeket: a további tömeges tüntetéseket, és mindenekelőtt a még nagyobb káoszt, vérontást és anarchiát, amelyet a haldokló Mubarak-rezsim az utóbbi napokban még a börtönök tudatos megnyitásával is provokál. Ezzel a kairói rezsim az ellenzéket akarja lejáratni, hogy később a megmentő szerepében léphessen fel, s aztán úgy folytathassa, mintha mi sem történt volna.
A Nyugatnak kötelessége megakadályozni, hogy ez az aljas számítás beváljon. Ha ezt nem teszi meg, cinkossá lesz, és tudomásul kell vennie a következményeket, nem csupán Egyiptomban, hanem az egész arab világban, ahol a Mubarak féle diktátorok reszkető térdekkel, értetlenül nézik a kairói képeket. Alattvalóik viszont bátorítást merítenek, mert ami Egyiptomban ezekben a napokban történik, az feltétlenül jelzés értékű lesz.
Korábban: Az arab világ dacol a félelem falával
