Újabb adalékok a filozófusperhez
- Részletek
- Szemle
- 2011. február 01. kedd, 03:33
- Galamus-csoport
A New York-i New School nyílt levele Orbán Viktornak – Az MTA elnökének hétfői sajtóközleménye – A gödöllői Szent István Egyetem rektorhelyettese kiközösítésre szólítja fel „professzortársait”
A New York-i New School nyílt levele Orbán Viktornak
Tisztelt Orbán Miniszterelnök Úr!
Mélységes felháborodással és haraggal értesültünk arról a kampányról, amely a Magyar Nemzet napilapban, valamint más magyar sajtó- és médiaorgánumokban folyik barátaink, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Radnóti Sándor és számos más magyar filozófus ellen.
Mint az első idevágó cikkből is kiderül – amely meglehetős túlzással úgy fogalmaz, hogy a szóban forgó szerzők „szinte naponta" állítják „pellengérre a konzervatív oldal szereplőit” – a kampánynak politikai indítéka van (Félmilliárdot „kutattak el" Hellerék, MN, 2011. január 8.). Otromba vádak érik olyan kutatási támogatások odaítélését és felhasználását, amelyeket (a közlések szerint félmilliárd forint) nyílt pályázaton kapott meg harmincnál több filozófus-kutató különböző időpontokban, különböző programokra, különböző csomagok keretében; olyan kutatók, akik semmilyen tekintetben nem alkotnak semmiféle csoportot, s akiket nem vezet semmiféle konkrét személy. A vádaskodásokban mégis például a „Heller-banda”, a „Heller és bandája” kifejezéseket használják. A jelek szerint van valamilyen összehangolás az elszámoltatási kormánybiztos által két program ügyében kezdeményezett büntetőjogi eljárás és a Magyar Nemzet sajtókampánya között (Heller és Vajda pályázata már a rendőrségen, MN, 2011. január 21.) A híradásokból ítélve azok a vádak, amelyeken a mindössze két program ügyében tett feljelentések alapulnak, triviálisak és jelentéktelenek, tekintettel arra, amit a lapban mint a pénzek szabálytalan használatát említenek (utazási költségek, adatbázis létrehozása, számítógépes hardver és szoftver vásárlása), valamint az e programok keretében támogatott fiatal kutatók nagy számára, arra, hogy az egyes kutatókra viszonylag kis összegek jutnak, illetve arra, hogy a mostanra befejezett projekteknek meglehetősen nagy a tudományos hozadékuk. Nagyon különösnek találjuk azt is, hogy a sokféle humán- és társadalomtudományi projekt közül éppen ezeket pécézték ki. Ezért kénytelenek vagyunk még a Magyar Nemzet által felhozottaknál is mélyebb politikai motívumokra gyanakodni. Igaz, hogy semmiképp se naponta, de Heller, Radnóti és a többiek valóban a legékesebben szóló kritikusai voltak annak a kormánynak, amely az ő szemükben – akár igazuk van, akár nincs – máris jelentősen korlátozta az Alkotmánybíróság hatáskörét egy számára kedvezőtlen döntés után, visszamenőleges hatállyal államosította és megcsapolta a magánnyugdíjpénztárak vagyonát, azt tervezi, hogy valódi közmegegyezés, konzultáció és a nép jóváhagyása nélkül hoz új alkotmányt, és végül, ami a leginkább fenyegető, olyan média- és sajtótörvényt fogadtatott el, amely potenciálisan, de súlyosan veszélyezteti a magyarországi elektronikus média és nyomtatott sajtó szabadságát. Ha felidézzük azokat a támadásokat, amelyek az 1970-es években Heller Ágnest emigrációba kényszerítették, bármi legyen ezúttal a magyar politikai vezetők pontos szerepe, nagyon úgy fest, hogy a mostani támadásokat a politikai ellenzék és kritika megfélemlítésének, elnyomásának vagy legalábbis lejáratásának a szándéka motiválja. Ha híres, nemzetközileg ismert és igen jelentős életművet létrehozó értelmiségiekkel így lehet bánni, akkor a fiatalabb, kevésbé ismert értelmiségieknek, potenciális kritikusoknak alapos okuk van a félelemre.
Mi, a New York-i New School for Social Research szellemi közösségéhez tartozó kutatók – akik Heller Ágnest mint egyetemünk emerita professorát tisztelhetjük – követeljük, hogy állítsák le az ellene és más filozófusok ellen irányuló kampányt. Kérjük Önt, vesse be informális befolyását ennek érdekében, vagy legalább határolja el magát és kormányát a sajtótámadásoktól. Biztosak vagyunk benne, hogy a törvényes eljárás – amelynek teljességgel függetlennek kell maradnia – nem talál semmit. De attól még felelősségi kérdés annak garantálása, hogy azon filozófusok hírnevét, akiknek – mint Ön tudhatja a legjobban – a demokratikus Magyarország sokkal tartozik, ne érje súlyos és igaztalan kár.
2011. január 23.
New School for Social Research, New York
Zed Adams filozófus, New School for Social Research (NSSR); Arató András szociológus, NSSR; Seyla Benhabib filozófus, Yale Egyetem, korábban NSSR; Jay Bernstein filozófus, NSSR; Richard Bernstein filozófus, NSSR; Jean Cohen politológus, Columbia egyetem, PhD, NSSR; Simon Critchley filozófia tanszékvezető, NSSR; James Dodd filozófus, NSSR; Nancy Fraser politológus és filozófus, NSSR; Rainer Forst (Frankfurt) volt Heuss-professzor, NSSR; Judith Friedlander, Hunter College, az NSSR volt dékánja; Paul Kottner filozófus, szabadbölcsész, NSSR; Dmitri Nikulin filozófus, NSSR; Arien Mack, a Social Research szerkesztője; Elzbieta Matynia szociológus, NSSR; Cristoph Menke (Frankfurt) volt Heuss-professzor, NSSR; Adam Michnik, az NSSR díszdoktora; Ross Poole politológus, NSSR; Yirmiyahu Yovel filozófus, emeritus professor, NSSR; Eli Zaretsky történész, NSSR
Forrás: Élet és Irodalom
Jürgen Habermas és Julian Nida-Rümelin felhívását lásd itt
***
Az MTA elnökének hétfői sajtóközleménye
A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként felhívom az állami hatóságok, a sajtó munkatársainak és a tudomány művelőinek figyelmét, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/G szakaszának (2) bekezdése szerint "Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak". Ennek tiszteletben tartása azok számára is kötelező, akik a kutatás, a fejlesztés és az innováció pályázati rendszerében, a tudományos intézmények működésében jogsértést vélnek felfedezni. A hatóságok jogosítványa, hogy a jogsértéseket feltárják, és a jogsértőkkel szemben törvényes keretek között eljárjanak. A sajtó munkatársainak feladata, hogy a közvéleményt minderről hitelesen és kiegyensúlyozottan tájékoztassák, ugyanakkor elkerüljék az igaztalan vádaskodást, a megelőlegezett ítélkezést. A Széchenyi terv keretében 2001-ben kezdeményezésemre meghirdetett társadalomtudományi kutatások rendszerét a kormányváltást követően jelentősen átszabták, szakmaiságában megalapozatlanná, finanszírozásában logikátlanná, jogilag támadhatóvá tették. Az új pályázati rendszerben jelentős összegektől fosztották meg a felfedező (alap) kutatásokat, gyengítve az ország tudósmegtartó képességét, ugyanakkor lehetőséget nyújtottak arra, hogy az innovációhoz vagy Magyarország EU csatlakozásához olykor csak verbális bravúrokkal köthető társadalomtudományi kutatási pályázatokat a megszokottnál jóval tekintélyesebb összegekkel támogathassák. Közös érdekünk, hogy ezt a torz, nehezen átlátható, az ország fejlődése szempontjából hátrányos pályázati rendszert egészségessé tegyük, kialakítva a felfedező kutatás, a fejlesztés és az innováció érdekeire egyaránt tekintettel lévő, korszerű és minden szakaszában transzparens kutatástámogatási rendszert. Többek között azért, hogy ne csak megállítsuk kutatóink külföldre vándorlását, de valamennyiünk javára elősegítsük a már eltávozottak visszacsábítását, és itthoni foglalkoztatását. A megkezdett munka sikerét veszélyeztetheti a szakszerűtlenség, a megfontolatlanság, a mesterségesen gerjesztett politikai sárdobálás eredjen az akár a tudományos élet területéről, a közigazgatásból vagy a sajtó tevékenységéből.
Budapest, 2011. január 31.
Pálinkás József
a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Kapcsolódó írásaink a „hasznos” tudományról:
Háttércsend a filozófusok izolálásához (Lévai Júlia)
Két jól ismert tétel a filozófusperhez (Mihancsik Zsófia)
***
A gödöllői Szent István Egyetem rektorhelyettese kiközösítésre szólítja fel „professzortársait”
A stop.hu információja szerint a Professzorok Batthyány Köre is azon gondolkozik, hogyan foglaljon állást (állást foglaljon-e) a megvádolt filozófusok ügyében. A portál számol be arról a véleményről, amelyet „a Kör információs levelezőoldalán” tett közzé Hornok László mikrobiológus és növénypatológus, a gödöllői Szent István Egyetem rektorhelyettese, és amelyben „a megvádolt filozófusok kiközösítésére és megvetésére szólítja fel tudóstársait”. E szerint Hornok azt írja, „már csak azért sem jó hallgatnunk ebben az ügyben (sem), mert az ellenség minden követ megmozgat”, majd indokolja a súlyos kifejezést: nem „másik oldalról” ír, hanem ellenségről, a nemzet halálos ellenségeiről, akik épp az MTA külső tagjait agitálják aláírások gyűjtésére a megtámadott filozófusok védelmében. „Szerinte ezeket a külföldi külső tagokat az MTA legnagyobb szégyenére választották korábban az akadémia tiszteletbeli tagjaivá.”
A stop.hu szerint „A folytatásban önmagát a magyar értelmiség legkiválóbb tagjai közé sorolva szólítja fel a konzervatív tudósokat Heller Ágnesék bojkottálására. ’Ha találkozunk ezekkel az alakokkal, akkor a szemükbe nézünk, és nem köszönünk nekik, ha mellénk ülnek, akkor felállunk a székről, mert az ő megélhetési gyűlölködésükkel mást nem lehet szembe szegezni, mint a néma és teljes megvetést’. Ha a Kör tagjai nem emelnek szót az ellenséggel szemben, akkor az emberek nem tudnak az ő álláspontjuk szerint tájékozódni, marad nekik a Cohn-Bendit, a Martin Schultz, a Haraszti Miklós és társaik hangja. ’Heller Ágnesékkel nem kell vitatkozni. Őket csak ki kell közösíteni!’ – tanácsolja elvbarátainak a mikrobiológus, hisz a ’népnek’ tudnia kell, miként vélekednek ők ezekről az ügyekről, mármint a filozófiai pályázatok ügyéről” – írja a stop.hu.
A portál megkérdezte a véleményről Náray-Szabó Gábort, a Professzorok Batthyány Köre Felügyelő Bizottságának elnökét, aki a nyilatkozatot „nem kívánta kommentálni, csak annyit mondott: ez nem a szervezet hivatalos álláspontját tükrözi”.