A korlátolt értelem apoteózisa



Alig lehet komoly szándékkal követni mindazt a mély butaságot, amely politikai akaratként és kormányzati szándékként a jogrendszer alapjainak szétzilálásához vezet. Néhány jó szándékú gondolkodó még megpróbál alkotmányozásról szakmai vitákat szervezni, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy semmilyen gondolatnak nincs esélye, csak a nyers akarat van. Aki azzal az igénnyel lép be ma egy közjogi vitába, hogy érveivel befolyásolni tudja a folyamatokat, és a végén az alkotmányozás menetét vagy az alkotmány szövegét a klasszikus liberális alkotmányokhoz hasonlatossá tegye, az bizonyosan csalódni fog. Így jó szándékkal csak a bojkottálás célravezető, mert a cél csak az lehet, hogy a közelgő hablaty-alkotmányt egyszer egy liberális alkotmány váltsa fel, a „rendszerváltás alkotmányának” elvein felépülő, az intézményeket ezen elvek alapján javított változata. A bojkottálást nemcsak a demokratikus ellenzéki pártoknak ajánlanám, hanem mindenkinek, akinek fontos az alkotmány. Ez persze nem jelenti azt, hogy az alkotmányról, annak értékeiről, intézményeiről nem kell beszélni, vitatkozni, érvelni; éppen ezt kell tenni, csak ma ezt úgy lehet, hogy egészében utasítjuk el a klasszikus alkotmányosságot felszámoló Fidesz–Jobbik-alkotmányt.

Az előző bekezdésben a liberális alkotmány szóösszetételt használtam, amit ma újra magyarázni szükséges, szégyenszemre megint (még mindig) az alapfogalmak értelmezésénél vagyunk. A liberális itt pusztán az egyén szabadságaira épülő, jogosultság alapú intézményrendszert jelenti, amelynek például a hatalommegosztás valamilyen formája is része. Minden olyan szabályozás, amely megkérdőjelezi ezeket, szándékai szerint az alkotmányos jogállam felszámolására törekedik, amelynél minden fogyatékossága ellenére sem tudunk jobb eszközrendszert az egyének és közösségeik védelmére a hatalommal való visszaélés ellen.

Ezért a minap beterjesztett semmisségi törvény értékelését nem is nagyon kell túlfeszíteni: a törvényhozó által kinyilvánított szándék a bíráskodás funkcióit kívánja magának, újraéledt hatalmas étvágyában. És mint azt jól tudjuk, a törvényhozó jelenlegi állapotában nem más, mint a kormányfő egyszemélyi akarata. Ha így folytatja, az Orbán-korszak nem fogja tudni magáról levakarni az autokrácia bélyegét.


A Bullshit Corner – flickr/Sobchak

Csakhogy egyre inkább úgy tűnik, nem is nagyon akarja. Nem kell ahhoz nagyon erősen figyelni, hogy észrevegyük: az elméleti alapok lecseréléséről, kicsit emelkedettebben a szabadságelvű alkotmányos berendezkedés leváltásáról van szó. A korlátozott képességű káderek butasága mögött egyszerű sanda szándék rejlik: a garanciák eltakarítása a kormányzati hatékonyság útjából egy nem demokratikus rezsim stabilizálását akarja elérni. E szándék legfőbb szövetségese a butaság. (A filozófusok elleni támadásban is súlyos motiváció a gondolkodással szembeni ostoba düh.) Amennyiben ez a szokásosnak mondott liberális pökhendiség, akkor ezt a jelzőt ma minden demokratának vállalnia kellene. A hatalmi arroganciával szemben ugyanis nem lehet alázattal közelíteni, mert visszaél vele. Leginkább nevetségessé kell tenni, vissza kell utasítani, ki kell vetni a szalonképesek köréből. Ez fájdalmas, mert látszólag mélyíti a sok kárt okozó közéleti szakadékokat, de nincs termékenyebb szakadék ilyen helyzetben, mint a demokraták és a többiek közötti szakadék.

Az igazi szándék már régen kiderült, többször világosan megfogalmazódott: a centrális erőtér, a nemzeti együttműködés nem értelmezhető másként, csak a hatalom egy kézben való megtartásának primitív szándékaként. Az is nagyon világos, hogy ehhez milyen szabadságfogalom társul szükségképpen. Elméleti fejtegetések helyett próbáljuk értelmezni csak azt a cinikus szövegelést, ami a magánnyugdíjpénztárakat elhagyók szabad döntéséről szólt. Nincs is ennél szebb illusztrációja a jelenlegi hatalom szabadságfelfogásának. Annyi szabadságot szánnak nekünk, amennyit a pénztártagok élvezhettek január utolsó napjáig a korábbi befizetéseik sorsát illetően. Ugyanez a szabadság lengi körül az alkotmányozást, ezért ennek nem lehet más kimenete, mint a jogállami intézmények lebontása. Ugyanis a szabadságok (nyomatékosan: a liberális szabadságjogok, az egyén szabadságai) az államhatalom korlátozásának intézményeivel kapják meg létükhöz szükséges garanciákat. A Fidesz szabadságfelfogásának nincs szüksége garanciákra; más intézményi összetevőkre, más szervezeti alapokra van szüksége. Az emberi feltétel megvan: az örök emberi butaság.

Nemrég a Kétfejű Fenevad Katona-beli előadását ajánlottam a közélet iránt érdeklődő olvasóinknak, hogy érzékeljék a hatalom egyik arcát, most megyek és megnézem A mizantrópot.



Fleck Zoltán                 


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!