Vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván
- Részletek
- Az olvasók írásai
- 2011. február 13. vasárnap, 03:25
- Surányi Bálint
Vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván
A budapesti nyilasuralom és a főváros ostroma kapcsán sok szó esik Szálasiról és a nyilasokról, de alig valamennyi Hindyről. Pedig…
A nemesi származású felső középosztálybeli családból származó Hindy Iván töretlen katonai karriert futott be. Önálló szerepe 1944 őszén kezdődött. Mint a katonai „krém” tagjának tudomása volt Horthy kiugrási tárgyalásairól. Mikor azután a kiugrási kísérletre sor került, Horthy parancsával szembeszegülve öntevékenyen letartóztatta közvetlen főnökét, Aggteleky tábornokot, Csatay honvédelmi minisztert és Szombathelyi Ferencet, s a budapesti hadsereg tisztjeinek zömét maga mellé állítva lehetővé tette Szálasi számára a hatalom átvételét. Viszonzásképpen Szálasi nevezte őt ki e hadsereg parancsnokává. A nyilas szervezeteknek jobbára a „magánszorgalmú kutyák” szerepe jutott.
Amikor Budapest ostroma nyilvánvaló közelségbe került, és Szálasi sikertelen kísérletet tett a németeknél Budapest nyílt várossá nyilvánítására, ezzel csatatérré változtatásának elkerülésére, a tényleges vezetés Hindy kezébe került. Ő adta ki és hajtatta végre a statáriális parancsokat és végig ő vezette a németek oldalán, nekik alárendeltségben a harcokat. Minthogy a reguláris hadseregnek addigra már csak töredékei maradtak, Hindy csapatait csendőrökkel, rendőrökkel, nyilas pártszolgálatosokkal töltötte fel. Ezek a harcok közel két hónapig tartottak, magát a fővárost és lakóit pusztítva. Az ostromnak véget vető kitörésben Hindy részt vett, szovjet fogságba esett, kiadták a magyar hatóságoknak, majd a Népbíróság perbe fogta, halálra ítélte és kivégeztette.
A személyére való emlékezés azért fontos, mert az utókor felszínes ismeretek alapján nem egészen valósághű sémákban gondolkodik. Sok mindent „a nyilasoknak” tulajdonít, mintha azok valami önálló testet képviseltek volna a magyar valóságban, és mintha az ország irányítására alkalmas erő lettek volna. Nem voltak azok. Az országot megszálló németek igazi főexponense Imrédy Béla volt, de őt személyes okokból Horthy nem volt hajlandó miniszterelnökké kinevezni. Ez nem volt akadálya annak, hogy a magyar államapparátus készségesen teljesítse azt a szerepet, amelyet szántak neki. Így például a deportálásokat is olajozottan lebonyolították – nem volt ebben semmi szerepe a nyilasoknak. Horthy a nyilvánvaló háborús vereség súlya alatt kezdett külön úttal próbálkozni. De végig katonaként ügyelt a németekkel való szövetségesi hűség formáira. Az eredmény ismeretes. Ehhez azonban olyan tisztekre is szükség volt, akik súlyos függelemsértés árán is megmaradtak a németek oldalán. Hindy ezek egyike, egyik a fontos szereplők közül.
A „jogfolytonosság” azután „helyreállt” azzal, hogy a megzsarolt Horthy aláírta Szálasi kinevezését. És egyes – meg nem zsarolt – miniszterei a Szálasi-kormánynak is tagjai maradtak.
