Nem az internet volt Egyiptom igazi hőse
- Részletek
- Szemle
- 2011. február 14. hétfő, 03:34
- Galamus-csoport
Rebecca MacCinnon, a cikk szerzője a New America Alapítvány munkatársa, a Global Voices Online nemzetközi blogger-hálózat és a Global Network Initiative alapító tagja. A hálósok konszenzusa című könyve idén jelenik meg. Írását a CNN amerikai hírtelevízió honlapja szombaton közölte.
Csou En-lajt, Kína első miniszterelnökét megkérdezték egyszer, mi a véleménye a francia forradalomról, s azt a híressé vált választ adta, hogy korai lenne még értékelésekbe bocsátkozni. Arról, hogy milyen szerepet játszott az internet az egyiptomi forradalomban, az emberek még évtizedekig, de lehet, hogy évszázadokig fognak vitatkozni.
Wael Ghonim, a Google menedzsere, akinek anonim internetes aktivitása hozzájárult ahhoz, hogy az emberek kimenjenek az utcára a végzetes tüntetésekre január 25-én, azt mondta a CNN riporterének, hogy „a forradalom a facebookon kezdődött”, hogy „ha fel akarsz szabadítani egy társadalmat, csak add oda nekik az internetet”.
Ghonim szerény, visszautasítja, hogy hősnek tekintsék, és inkább másokra hárítja a dicsőséget. De beszéljünk világosan: ő és az egyiptomiak százezrei a hősök, akár az új úton, a Twitteren, akár a régi módon, szomszédaiktól, munkatársaiktól kapott hírek indították őket arra, hogy kimenjenek a Tahrír térre.
Az internet, a mobiltelefonok és a társasági hálózati platformok a kisebb, technikailag fejlettebb élcsapat eszközei voltak. A forradalmárok ügyesen használták ezeket az eszközöket, amint a forradalmárok mindig jól tudják használni koruk legbomlasztóbb technológiáit.
Végbemehetett volna-e a protestáns reformáció a nyomtatóprés nélkül? Vagy az amerikai forradalom a röpiratok nélkül? Aligha. De a reform és az evolúció hősei nem a nyomtatóprés és nem a röpiratok voltak.
Ma, akárcsak akkor, az emberek a hősök. Az emberek, mint Ghonim, és számtalan más, akik készek voltak az eszméikért kockáztatni munkahelyüket, börtönbe menni, kínzásokkal vagy a halállal szembenézni. Az élet-halál kockázatokat vállalni kész hús-vér emberek kritikus tömege híján a kommunikáció önmagában nem elég az olyanfajta könyörtelen diktatúra megdöntéséhez, amely a hatalmon maradás érdekében hagyja, hogy a rendőrség rendszeresen halálra botozzon ártatlan embereket.
Ha valakinek még voltak kétségei, az egyiptomi forradalom világossá tette, hogy a digitális technológiák hatalmas szerepet töltenek majd be a globális politika jövőjében. Ettől a szereptől azonban nem várhatjuk, hogy mindig kiszámítható legyen, és bizonyosan nem mindig azoknak az oldalán lesz, akiket a „jóknak” lehet nevezni.
Az internet nem a „szabadság varázsitala”. Amint Evgeny Morozov dokumentálja a The Net Delusionben (A hálózat-csalódás), az internetet a tekintélyelvű rezsimek kifinomult, új módszerekkel felhasználhatják állampolgáraik manipulálására, cenzúrázására és megfigyelésére is. A rádiót sikeresen használta Joseph Goebbels a náci propaganda terjesztésére, és ugyanolyan hatásosan használta VI. György, hogy harcra inspirálja a brit népet.
Az egyiptomi forradalom egyben figyelmeztetés is a világ tekintélyelvű rezsimjeivel üzletelő technológiai cégeknek. Ahogyan a Vodafone-nak meg kellett tanulnia az elmúlt hetekben, hogy a diktatúra parancsát teljesíteni egy ideig ugyanolyan célszerű lehet üzletileg, amilyen éveken át volt. A következő héten pedig a márka és a társaság a törtételem rossz oldalán találhatja magát. (A cég Mubarakot dicsőítő sms-eket küldött előfizetőinek Vodafone aláírással egy ideig, s csak február elején közölte, hogy a szöveget az egyiptomi vezetés fogalmazta meg. A szerk.)
Emellett a Vodafone ellentmondás nélkül teljesítette a kormánynak a szolgáltatás kikapcsolására vonatkozó utasítását, majd miután a szolgáltatás helyreállt, továbbította a kormány instrukcióit, hogy az emberek vegyenek részt a Mubarak melletti tüntetéseken. Most a cég keményen dolgozik azon, hogy az Egyiptom jövőjét majd alakító forradalmárok bizalmába férkőzzön. Az utóbbi napokban a Vodafone Egypt üzeneteket tett közzé angolul és arabul a Twitteren és a Facebookon, hogy a következő napokban ingyenesek lesznek a szöveges üzenetek, és elengedi a fizetetlen telefonszámlákat, amíg az élet visszatér a normális kerékvágásba.
Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és kollégái igen büszkék lehetnek, hogy szolgáltatásuk az egyiptomi forradalom hőseinek egyik kulcseszköze volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az, ahogyan a Facebook tervezi és menedzseli szolgáltatását, egyben automatikusan a legjobb a demokráciának.
A Facebookot sokat dicsérték, hogy végre – az aktivista csoportok kitartó fellépése után – a korábbinál biztonságosabb bejelentkezést dolgozott ki. Ugyanakkor sok helyen – Egyiptomban is – az aktivisták az utóbbi hónapokban, politikailag sorsdöntő időkben letiltott oldalakkal találták szembe magukat, mert nem a saját nevükön jelentkeztek be a Facebookra.
A Facebook az elmúlt évben egyre agresszívabbá vált a valódi nevek használatát illető követelésében és annak végrehajtásában. Számos országban azonban, ahol túlságosan veszélyes a saját név használata azoknak, akik online akarnak aktivista tevékenységet kifejteni, a majdani forradalmárok túlteszik magukat a Facebook szolgáltatási szabályain, és arra játszanak, hogy hátha nem csípik el őket.
Végtére is, ha elkapják a Facebookon, mert hamis nevet használt, az semmi ahhoz képest, mint ha a rendőrség kapja el a kormány elleni szervezkedés miatt. Ez a hazardírozás sokaknak sokáig sikerült, de mindannyiukat sebezhetővé teszi: sok hónap vagy év munkája egy pillanat alatt megsemmisülhet egy fontos tüntetés szervezése közben.
Ha valaha ideje volt annak, hogy a társaságok világszerte kötelezettséget vállaljanak felhasználóik jogainak védelmére, akkor ez most van. Akik megteszik, tapasztalni fogják, hogy vállalkozásuk elnyeri jutalmát, amiért a történelem jó oldalán vannak. Azoknak, akik nem teszik meg, marad a szemétdomb.