Veszély veszély hátán?

• Nyomtatás

Részletek

Lánczos Vera

2010. január 16. szombat, 08:14

A kormány „veszélybe sodorja a jövőt” - most éppen a munkanélküliség növekedése miatt.(1)

Az aktuális ellenzéki aggodalom szerint most éppen ezért nagyon veszélyes a kormány gazdaságpolitikája. Magyarországon a „veszélyes” már régen nem a cirkuszi mutatványok, a gyorshajtás vagy az egészségkárosítás kapcsán használatos jelző, ahogy az más, közönséges országokban szokásos. Előbb-utóbb, ha itthon üti be valaki a keresőkbe ezt a szót, akkor a költségvetés és a kormány gazdaságpolitikája fog elsőként megjelenni - köszönhetően az ellenzéki retorikának.

Harsány színekkel és erőteljes ecsetvonásokkal készült plakátként, futószalagon gyártott szériatermékként ömlenek ránk a vészjósló fenyegetések (napi átlagban 5-ször), sajtótájékoztatókról szóló közlemények formájában; a futószalag végén alig várja a következő termék, hogy végre leessen már az előtte lévő, hogy aztán ő is csak másodpercre tűnjön fel. Nem is cél, hogy elgondolkozzunk rajtuk, ellenkezőleg, ne is gondolkodjunk, csak érezzük a veszélyt. Most éppen a munkanélküliség réme fenyeget!

Én egy másfajta veszélyre szeretném felhívni a figyelmet. A veszélyes felületességre, a porhintés veszélyére!

***

Varga Mihály, a Fidesz gazdaságpolitikusa az ATV stúdiójában ül Kálmán Olga és az Egyenes beszéd vendégeként, január 7-én.

A műsorvezető arról kérdezi, ismerte-e már akkor a hírt, hogy a 2009. évi államháztartási hiány kevesebb lett a vártnál (3,8 százalék helyett 3,6 százalék), amikor megtartotta sajtótájékoztatóját a kormány „sikerpropagandájával” szemben a „zuhanórepülésben lévő” magyar gazdaságról?

Varga Mihály erre magabiztos igennel válaszol. Majd magabiztosan hozzáfűzi, hogy de azt is tudta, hogy az ilyen számok miként születnek meg, mert lehet könyveléssel az előző és a következő év közt ide-oda terhelni kiadásokat. (Természetesen elhangzik a bűvös „trükkök százai” szóösszetétel is. Itt közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ha a „trükkök százai” szóösszetételt üti be valaki Magyarországon a keresőkbe, akkor azonnal tömeges találati aránnyal a Fidesz szó jelenik meg, mintegy érzékeltetve, hogy a párt nyilatkozói betartják kommunikátoraik szigorú előírásait. Azért egy fontos körülményre hadd hívjuk fel a figyelmet! Az ide-oda könyvelgetésről szóló állítás megmarad a lamentálás szintjén, miközben ellenőrizhető tényadatok helyességét igyekszik elvitatni. )

A műsorvezető azonban nem adja fel. Megjegyezi, hogy a 3,8 tizedes hiány se lett volna annyira rossz szám, amely miatt „zuhanórepülést” kéne emlegetni, amire Varga Mihály trükkös átkötéssel tereli a választ érzelmi síkra, és átugrik az aktuális veszély tárgyára, a munkanélküliség problémájára: közli, hogy ez a szám nemigen hatja meg a 445 ezer munkanélkülit. Mert lehet azt mondani, hogy a költségvetési mérleg rendben van, de ettől önmagában nem lesz több munkahely. (Jegyezzük meg, hogy ezt nem is állította senki, de valóban jól hangzik, ha oda szeretne valaki kilyukadni, hogy nem szabad megnyugodni: az ország pénzügyi mérlege még nem minden, sikerpropaganda állj! „A magyar gazdaság nincs stabil pályán”. )

Az ügyes átkötés kapcsán szóba került két kulcsszám, megint csak két tényadat: itthon éppen 10,5 százalék a munkanélküliségi ráta, az uniós átlag pedig 9,3 százalék. Kifejez valamit a két szám egymáshoz való viszonya is. Válság van, utal rá a műsorvezető is, most Európa egyetlen országa sem tudta megakadályozni az állástalanok számának gyarapodását, a magyar adat az átlaghoz közelít.

Varga szerint azonban nem másokhoz kell mérni magunkat, inkább a magunk „természetes” munkanélküliségi rátájához – erről pedig valahogy azonnal a Fidesz-kormány utolsó éve jutott eszébe, amikor ez a szám 5,6 százalék volt.

Nem bajlódott azzal, hogy kifejtse, ha ma válság van - amely időszakok egyik jellemzője éppen az, hogy a dolgok nem a „természetes” menetük szerint alakulnak -, vajon miért nem a más európai országokban is tapasztalt súlyosbodó adatokkal veti egybe a hazait? Értjük, persze, hiszen akkor hová lenne a nyomaték az állítás mellől, hogy a romlás inkább a jelenlegi helytelen gazdaságpolitikának köszönhető.

„Egy országnak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely nem elsősorban a pénzügyi számokat akarja bűvészmutatványokkal szebbé, kedvezőbbé tenni, és ezt publikálni, hanem olyat, amely munkahelyeket tud teremteni.”

(Időzzünk el egy kicsit ennél a mondatnál! Mint látjuk, a pozitív gazdasági számadat - például a csökkenő államháztartási hiányé - csupán bűvészmutatvány, nem is kellene publikálni. Ellenben egy kedvezőtlenebb adatot - például a hazai munkanélküliségi rátát – az egész gazdaságpolitikát egyedüliként jellemző adatnak beállítani, az nem bűvészkedés, és bizony, mint veszélyforrást, publikálni kell.)

Tény, hogy ilyen – vegyük kölcsön a kifejezést - bűvészmutatvány nélkül nem juthatott volna el Varga a gyors summázatig:
„Sajnos olyan szakaszában van a magyar gazdaság, amelyben mindannak a rossznak, ami az elmúlt években történt, valahogy egy közös halmaza kezd kialakulni- (adóban, foglalkozáspolitikában, az államháztartás rendszerein belül -, és egy olyan időszak következik, hogy ha nem lesz hamarosan politikai váltás, akkor ez a gazdaságpolitika nem tud olyan pozitívumokat mutatni az embereknek, amelyre az emberek bizalma megnyerhető”

(Időzzünk el ennél a megállapításnál is egy cseppet! A mondat első felében taglalt, előttünk tornyosuló problémahalmazból emeljünk ki csak egyet, „az államháztartás rendszerein belül” jelentkező gondokat. Ó igen! Megható, hogy az elmúlt négy évben itt felmerült bármely megoldási kísérletnek (akár az egészségügyet, akár az oktatás rendszerét, akár az önkormányzati rendszert nézzük) folyamatosan gátat vető párt gazdaságpolitikusa felismerte, van ilyen feladat. Szinte freudi, hogy a megoldásként mindenhatónak beállított politikai váltás szükségességét mivel indokolja: „ez a gazdaságpolitika nem tud olyan pozitívumokat mutatni az embereknek, amelyre az emberek bizalma megnyerhető”.

Varga Mihály pártjának egyetlen, ám nagyon eredményes ténykedése az elmúlt években valóban a bizalom aláásása volt. Erről szól a tévéinterjú kiindulópontjául szolgáló sajtótájékoztató is a „zuhanórepülésről”. Így fordulhat elő, hogy konkrét gazdasági program, konkrét elképzelések helyett a jövő gazdaságpolitikájának firtatásakor is a bizalomra való hivatkozás válhat a legfontosabb érvvé.

Itt lemehetett volna a képzeletbeli függöny, hiszen elhangzott a katartikus igazság: politikai váltásra van szükség. „Egy következő kormányra vár a munka (…) hogy Magyarország sereghajtóból ismét éltanuló legyen.”

Ez esetben azonban nem ment le a függöny, helyette elhangzott a logikus kérdés: személy szerint Varga Mihály hogyan állítaná meg a trendet egy politikai váltás esetén? Hogyan állítaná meg a munkanélküliek számának gyarapodást, hogyan teremtene munkahelyeket?

De csalódniuk kellett mindazoknak, akik konkrétumokra számítottak. Mert csak azt hallhatták újra, hogy a politikai váltás a gazdaságpolitikai váltás legfontosabb előfeltétele, mert akkor lesz olyan kormánya az országnak, amely elsősorban a munkahelyteremtésre, a beruházásokra fog koncentrálni - az adócsökkentés és a kis-és középvállalkozások támogatása mellett -, és amely egymillió munkahelyet fog teremteni 10 év alatt.

A hogyanra és a realitások firtatására (van-e ennyire kereslet?) pedig az volt az érv, hogy

vessük össze a Fidesz-kormány időszakát a mostanival. A Fidesz-kormány időszakában több mint 100 000 munkahely teremtődött évente – állította Varga. (Ez az adat szemmel láthatóan a műsorvezető fülét is megütötte, mert visszakérdezett rá, és megerősítést kapott.)

Szögezzük le: nem tekinthető elégségesnek, ha egy kormányzati hatalomra készülő párt kizárólag múltbéli teljesítményére hivatkozva indokolja gazdaságpolitikai célkitűzéseit, ám ha mégis ezt teszi, akkor különösen érdekes és lényeges kérdés, hogy vajon milyen adatokkal igazolható a referenciaként említett teljesítménye. Beszélhetünk-e 1998 és 2002 között évente több mint százezres nagyságrendű munkahelyteremtésről? (És akkor nagyvonalúan eltekintettünk attól, hogy nehéz összevetni különböző feltételekkel jellemezhető gazdasági időszakokat, történetesen a Fidesz-kormány korszakát a maival.)

Próbáltam megtalálni az adatok forrását, a kutakodás nem járt eredménnyel. A hivatalos tájékoztatásból (2) az derült ki, hogy konkrétan a munkahelyteremtésre vonatkozó összesített adatok nem lelhetők fel. Statisztikai felmérések, illetve adatok sem a létrehozott, sem a megszűnt munkahelyek számáról nincsenek, csupán a foglalkoztatottak számáról vannak (3). Ennek változásából határozható meg a létrehozott és a megszüntetett munkahelyek egyenlege.

A létrehozott és megszűnt álláshelyek egyenlegének ismeretében sem lehet választ kapni azonban arra, hogy milyen intenzitású munkaerőmozgás áll a foglalkoztatottak számának változása mögött. (100 ezer fős növekedés kialakulhat például úgy is, hogy létrejön egymillió munkahely, miközben 900 ezer megszűnik, de úgy is, hogy nem szűnik meg egyetlen munkahely sem, viszont 100 ezer keletkezik.)

A munkahelyteremtés fogalmának tartalma, nem beszélve a közölt számadatok mögött álló számításokról, legalábbis tisztázásra szorulna, mielőtt közvetlen érvként válna használatossá politikai vitákban. Szívesen olvasnám a Fidesz gazdaságpolitikusától a hivatkozott adatok pontos forrásait, a számításokat, amelyek az említett eredményre vezettek. Pontosan mit jelent a több mint százezer, amire hivatkozik. Persze, csak akkor, ha az adatközlő kerülni kívánja a számokkal való bűvészkedést, hogy a trükközést már ne is említsük.

***

Külön peche Varga Mihálynak és a Fidesznek, hogy néha egy-egy hír a világból megakasztja a futószalagokat, rácáfol az álvészkiáltásokra (4). Az MTI londoni elemzők értékelését tette közzé arról, hogy „Magyarország minden idők egyik legnagyobb költségvetési kiigazítását hajtotta végre a tágabb értelemben vett felzárkózó térség történetében, és ennek révén államháztartási pozíciója a legerősebbek között van az egész világon.” Lefordíthatjuk úgy is a hírt, hogy az ország politikai váltás nélkül is éltanulóvá vált, a nagyérdemű pedig eldöntheti, ki az, aki bűvészkedik.

(1) A munkanélküliség a következő hónapokban elérheti akár a 11 százalékot is - jelentette ki Varga Mihály hétfői sajtótájékoztatóján, január 11-én

(2) „Információk a munkahelyek létesítéséről és megszűnéséről:
Munkahelyek alapvetően kétféle módon jöhetnek létre. Egyrészt állami támogatás igénybevételével, amelyről részletes és pontos statisztikai információk állnak rendelkezésre. Az állami támogatás nélkül létrehozott munkahelyek számáról viszont nem állnak rendelkezésre statisztikai kimutatások.
A munkahelyteremtést elősegítő állami támogatások rendszere 1998 és 2004 között még relatíve könnyen átlátható volt, mivel alapvetően hazai forrásokra épült. A támogatási rendszer keretében több tárca is biztosított forrásokat munkahelyteremtésre, mint például a GKM (a volt Gazdasági és Közlekedési Minisztérium), az FVM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) és 2002-től az újból létrehozott munkaügyi tárca. Az európai uniós csatlakozást követően uniós források is rendelkezésre állnak a munkahelyteremtés támogatására, melynek következtében a korábbinál lényegesen több csatornán keresztül juthatnak a vállalkozások munkahelybővítő forrásokhoz. A támogató intézményeknél természetesen részletes kimutatások állnak rendelkezésre a támogatással létrehozott munkahelyek számáról.
A munkahelyek megszűnéséről csak rendkívül korlátozottan állnak rendelkezésre információk.
Fentiek alapján megállapítható, hogy statisztikai felmérések, illetve adatok sem a teremtett, sem a megszűnt munkahelyek számáról nincsenek. Statisztikai adatok a foglalkoztatottak számáról állnak rendelkezésre, melyek változásából a létrehozott és a megszüntetett munkahelyek egyenlege határozható meg.

A foglalkoztatottak számáról két információforrás áll rendelkezésre. Az egyik a KSH lakossági munkaerő-felmérése, a másik pedig a gazdasági szervezetek havi statisztikai adatszolgáltatása.
A két adatforrásból származó adatok eltérnek egymástól, aminek az a magyarázata, hogy a munkaerőfelmérés elvileg tartalmazza a be nem jelentett foglalkoztatást is, míg az intézményi statisztika csak a négy főnél többet foglalkoztató szervezeteknél foglalkoztatottak számáról biztosít adatokat.

A létrehozott és megszűnt álláshelyek egyenlegének ismeretében nem lehet választ kapni arra, hogy milyen intenzitású munkaerőmozgás áll a foglalkoztatottak számának változása mögött. (Pl. 100 ezer fős növekedés kialakulhat úgy is, hogy létrejön egymillió munkahely, miközben 900 ezer megszűnik, de úgy is, hogy nem szűnik meg egyetlen munkahely sem, viszont 100 ezer keletkezik.)
A mindenkori konjunktúra alakulásától és a gazdaság állapotától függ, hogy milyen intenzitású munkaerőmozgás (munkahelyek megszűnése és teremtése) mellett változik a foglalkoztatottak száma.”

(Forrás: Sajtótitkárság, Szociális és Munkaügyi Minisztérium)

(3) Foglalkoztatási adatok*:

* A foglalkoztatottak definíciója a KSH munkaerőfelmérése szerint: foglalkoztatottnak az számít, aki adott héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett ugyan munkával, ám abban átmenetileg (betegség, szabadság, beleértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott.
(Forrás: NFGM Kommunikációs Főosztály)

(4) Londoni elemzők szerint Magyarország "költségvetési világelső"

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >