rss      tw      fb
Keres

Die Welt: Brüsszel dédelgető kurzusra áll át Magyarországgal



Az EU Bizottsága dicséri a vitatott magyar médiatörvényre vonatkozó módosítási terveket, de az Európa Parlament sok képviselője változatlanul nyugtalan – írja a német konzervatív napilap honlapján megjelent írásban csütörtökön C.B. Schiltz és B. Kalnoky.

Az Európai parlament képviselői heteken át készültek a magyar médiatörvény éles elítélésére. Szavazni szándékoztak róla, de végül csak arról szavaztak, hogy a szavazást elhalasztják. Talán – és ezt első sorban a konzervatív, többségi Európai Néppárt reméli – egyáltalán nem is fognak már szavazni.

A fejlemény kisebb diadal Orbán Viktor konzervatív magyar miniszterelnök kormánya számára, aki év eleje óta az EU soros elnöki tisztségét tölti be és a nem demokratikus médiatörvények miatt hetek óta a bírálatok középpontjában áll.

Hogyan juthatott el a dolog idáig? Orbán kormánya az utolsó pillanatban engedett, és engedményeket tett négy pontban, amelyek sértették az EU média-irányvonalát és részben az alapjogok chartáját. Neelie Kroes médiabiztos szerdán a strasbourgi parlamentben közölte, hogy „nagyon elégedett” a bejelentett változtatásokkal. A képviselőket meglepte a fejlemény, és kénytelenek voltak újra eltenni az előkészített határozati szöveget, amely élesen elítélte volna Magyarországot.

Martin Schulz, a szocialista frakció vezetője úgy vélte: „Kroes asszony fejtegetései néhány kérdést nyitva hagytak. Behatóan meg fogjuk vizsgálni, hogy a változtatások kielégítőek-e, s hogy valóban megvalósulnak-e. Az ügynek még nincs vége”. Guy Verhofstadt, a liberális frakció vezetője pedig a Welt online-nak nyilatkozva kijelentette: „A határozatot addig nem vesszük le a napirendről, amíg nem tisztáztunk minden problémát”.

A szocialistákat, liberálisokat és zöldeket mindenekelőtt az zavarja továbbra is, hogy az informátorok védelme változatlanul korlátozott, s hogy a médiahatóság pártpolitikai szempontból egyoldalú összetételű. Wener Langen, a CDU képviselője az Európai Parlamentben ezzel szemben azt mondta: „Az Orbán-kormány minden követelést teljesített. Most a folyamatban lévő uniós törvénykezés tartalmi munkájára kell összpontosítani”.

A következő hónapoknak kell megmutatnia, hogy ez sikerül-e. A magyar kormány, amely odahaza a parlamenti mandátumok kétharmados többségével kormányoz, soros elnöksége idején jelentős mértékben függ az uniós jogszabályok keresztülvitelében az Európai Parlamenttől. Amennyiben a testület képviselőinek a következő hetekben olyan benyomásuk támad, hogy Orbán a médiatörvény ügyében csupán taktikázott, azt alighanem megsínyli a brüsszeli törvényalkotási munka.

A tulajdonképpeni érintettek, a magyar média, megosztottan reagált a változtatási tervekre. A baloldali és liberális orgánumok változatlanul fel vannak háborodva, és veszélyben látják a demokráciát, a jobboldali tábor elégedett. A baloldalról a legcsiszoltabb és külföldön legtöbbet idézett kritika a Népszabadságról érkezett. A lap valaha a kommunisták orgánuma volt, ma független, de az ellenzéki szocialistákhoz közelállónak számít. Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes azt mondta a Welt online-nak: „fontos, hogy ezt a négy pontot megváltoztatták, de a törvény 226 paragrafusból áll. Alapvetően elfogadhatatlan, hogy egyetlen politikai párt dönti el, mi a ’kiegyensúlyozott’, és mit szabad írni”.

Horváth szerint az EU az alapproblémával – a médiahatóság kiegyensúlyozatlan voltával és átfogó felhatalmazásaival – nem is foglalkozott. A Népszabadság teljesen új törvényt követel, mivel „Orbán Viktor demokráciafogalma egészen más, mint az európai országoké”. A lap az Alkotmánybírósághoz fordult, és március 15-re tiltakozó akciókat tervez.

A kormányhoz közelálló, többé-kevésbé Orbán Fidesz pártja orgánumának számító, konzervatív Magyar Nemzet szerkesztőségében a jelek szerint gyanakvóak a külföldi médiával szemben. Mindenesetre telefonon nem tudtak vagy nem akartak nyilatkozni a témáról. „Mindenki egy megbeszélésen van” – mondták a főnöki titkárságon, s arra a kérdésre, hogy vajon meddig tart a megbeszélés, azt a választ adták – délben –, hogy „hétfőig vagy keddig”. Arra, hogy talán valamelyik kollégának a szerkesztőségből lenne egy perce, azt mondták, sajnos minden kolléga nagyon elfoglalt, senkinek nincs ideje, és a nap folyamán nem is lesz. A lap véleménye úgyis elég világosan olvasható oldalain: az európai baloldal médiatörvény körüli „példátlan uszító kampánya” Strasbourgban kudarcba fulladt – írták például.

A jobboldali konzervatív, de a kormányhoz kevésbé kötődő Magyar Hírlapnál készségesebben vállalkoztak a beszélgetésre. „A legfontosabb az, hogy valójában nem is a médiatörvényről van szó” – mondta Szentesi Zöldi László főszerkesztő-helyettes. „Az Európai Parlamentben a támadások elsősorban abból erednek, hogy ez a magyar kormány európai nagyvállalatok érdekeit sérti, például különadókkal”. Lényegében egyfajta gazdasági protekcionizmusról lehet beszélni, s ennek most az a következménye, hogy az érintett országok képviselői szítják a hangulatot, bár természetesen létezik alapvetően politikai kritika is az olyan baloldaliak részéről, mint Daniel Cohn-Bendit. A médiatörvény azonban csak ürügy a támadásokra, a gyökeret máshol kell keresni – mondta Szentesi.

Ami magát a médiatörvényt illeti, az Szentesi Zöldi szerint módosított formájában „méltó megoldás”, és jó, hogy most végre „tárgyilagos érvelés folyik”. A legtöbb változtatás olyan pontokat érint, amelyek egyébként is szerepeltek a belpolitikai vitában, és amelyeket valószínűleg amúgy is megváltoztattak volna, ennyiben „a kormány számára a változtatások nem jelentenek arculatvesztést” – mondta. És nyugodtan lehet beszélni a legtöbbet bírált sajátosságról, hogy ugyanis teljesen kiegyensúlyozatlan módon kizárólag konzervatívokból áll az új médiahatóság, amelynek a feladata, hogy kikényszerítse a „kiegyensúlyozott tájékoztatást” – vélekedett Szentesi Zöldi László.

Budapesten az egyik legkiegyensúlyozottabb hang bizonyosan a kéthavonta megjelenő, szolid Magyar Szemléé, és bizonyosan nem vádolható pártossággal Nick Thorpe, a Magyar Szemle angol változatának tárfőszerkesztője, aki évekig a BBC budapesti tudósítója volt. Ő úgy véli: „Valóban van bizonyos hisztérikus elem az európai reagálásokban, különösen Németországban, de ott talán a saját múltjuk miatt különösen érzékenyek”.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!