Német szemmel: Képzeljék csak el!
- Részletek
- Szemle
- 2011. február 20. vasárnap, 05:02
- Galamus-csoport
Cenzúra, félelem, kisajátítás – Orbán Magyarországán hihetetlen állapotok uralkodnak, írja a Der Freitag című baloldali liberális német hetilap, és utazásra hív egy irreális valóságban.
Képzeljék el, hogy a CDU a Bundestagban (a német parlamentben) kétharmados többséggel rendelkezne, és úgy változtatná meg a választási törvényeket és a parlament felépítését, hogy a maga állította kormánynak hosszú távon aránytalanul nagy hatalmat garantáljon.
Képzeljék el azt is, hogy Németországban olyan törvényt fogadtak el, amely felhatalmazza az államot, hogy a közpénzből például iskolákban, kórházakban, minisztériumokban kifizetett összegekre elkobzó jellegű 98 százalékos adót róna ki, méghozzá visszamenőleg öt évre.
És ezen kívül képzeljék el azt is, hogy a német szövetségi kormány egy azonnali alkotmánymódosítással megnyirbálná az alkotmánybíróság jogköreit, mivel az alkotmánybírák ezt az adótörvényt semmisnek nyilvánították.
Még azt is képzeljék el, hogy a CDU kétharmados többsége alapján a szövetségi kormány számos munka- és szakszervezeti jogot korlátozna, úgy, hogy a közigazgatási tisztviselők és a közalkalmazottak attól kezdve indoklás nélkül elbocsáthatók lennének.
Végül azt képzeljék el, hogy az ARD, a ZDF, vagy a Deutschlandfunk – a közszolgálati adók – egyetlen szót sem ejthetnének arról, ha a fent nevezett intézkedéseket bírálta volna a francia kormány szóvivője, Luxemburg, Csehország és Belgium külügyminisztere vagy az Európai Unió néhány intézménye. És hogy a közszolgálati média nem adna hírt arról, hogy több tízezer német polgár tüntetett a Reichstag előtt a restriktív médiatörvény ellen – amelyet vad fantáziával meg kell próbálni elképzelni Németországban –, s hogy ezt tekintélyes emberi jogi szervezetek és neves európai értelmiségiek rokonszenvnyilvánításai kísérték…
A képzelőerő végső határáig tett kis utazástól kimerülve az ember már csak azt képes elképzelni, hogy a felsorolt forgatókönyvek ki vannak zárva. Németországban és az EU összes többi tagállamában egyaránt. Kivéve Magyarországot. Ott fantáziára sincs már szükség azon egyszerű oknál fogva, hogy ott mindez már valóság.
Hazafias befektetők
A kormányhoz közelálló magyar újságok, a közszolgálati média kommentátorai és különösen a Fidesz propagandistái politikájukkal a választók hatalmas többségére hivatkoznak. És összeesküvésnek ócsárolják a hazai és európai bírálók kórusát, amelyhez olyan személyiségek tartoznak, mint Jürgen Habermas filozófus és Julian Nida-Rümelin volt német kulturális miniszter, akik nemrégiben óvtak attól, ahogyan Magyarország bán a rezsim nem kedvelt, liberális bírálóival, mint a már 1989 előtt sem tolerált Heller Ágnessel.
A gyalázkodás régebbi, mint Orbán Viktor kormánya. Kertész Imre és Konrád György írók, Schiff András pianista már régebben kénytelen valóságos kampányokkal megküzdeni, amelyek kritikus magatartásukat azzal magyarázzák, hogy zsidóként nem szeretik őszintén Magyarországot. Az „idegenszívűek” meghurcolása a kormányhű médiában szalonképessé vált, s elegendő hozzá már a származásra utaló név is.
Bayer Zsolt, egy újságíró, aki büszke rá, hogy barátságban áll Orbán Viktorral, nemrég kapott kitüntetést kiemelkedő hazafiságáért egy Fideszhez közelálló alapítványtól. Bayer a Fidesz alapító tagja, és ma a Magyar Hírlap című újság sztárkolumnistája, ahol népszerű gyűlöletprédikátorként ténykedik. Egy kommentárjában trágár módon szidalmazta Daniel Cohn-Benditet és zsidó családnevet viselő újságírókat, és sajnálatát fejezte ki, hogy az 1919-es tanácsköztársaság vége utáni pogromok során Magyarországon nem elég embert lőttek tarkón. A kormány politikusai és a közszolgálati média az ilyen gyűlöletbeszéd kapcsán a sajtószabadságra hivatkozik.
Hogy e sajtószabadság esetében rossz viccről van szó, azt nem is kell magyarázni. „Magyarországon időközben főleg a közszolgálati média újságíróinál az öncenzúra légköre uralkodott el. Senki nem ad parancsokat, de hajt bennünket a belső félelem attól, hogy egzisztenciánkat tesszük kockára, ha a politikai adásokban ’túl objektívek’ vagyunk” – mondta a Magyar Rádió egy szerkesztője, aki neve mellőzését kérte. Ilyen megfontolások azonban a független és a kormánnyal szemben kritikus magánadók és lapok, mint a Klubrádió vagy a legnagyobb napilap, a baloldali liberális Népszabadság újságíróit is csendesebb hangokra intik. Andrassew Iván népszerű blogger és rádiós műsorvezető szerint az ok egyszerű: „Lemondják a reklámidőket és a hirdetéseket, még a multinacionális konszernek is félnek szembekerülni a kormánnyal, és hirdetéseiket inkább a kormányhoz hű sajtóban helyezik el, hogy bizonyítsák, milyen ’hazafias’ médiabefektetők” – mondta.
A jó állam
Az Orbán-kormány széles körben propagált adóreformot szándékozik bevezetni, amely 16 százalékos egységes jövedelemadót és 10 százalékos egységes társasági adót irányoz elő. A cél a kereslet felfuttatása, de hogy ez elérhető volna, azt a közgazdászok kétségbe vonják, mert Magyarországon ebből csak egy vékony réteg profitálhat. Ahhoz azonban, hogy a fiskális politikai változás egyáltalán finanszírozható legyen, a távközlés, a kiskereskedelem és az energetikai szektor nagy, főleg külföldi konszernjeinek – köztük számos nagy német cégnek, így a Telekomnak, az RWE-nek és az E.Onnak - 2010-től visszamenőlegesen hatályba léptetett válságadót kell fizetniük. A gazdaság más szektorai, amelyeket még nem sújt a válságadó, az ilyesmitől való félelmükben mellőznek minden, a kormánnyal való potenciális konfliktust. Így működik az öncenzúra a gazdasági kapcsolatok útján.
A bankokra és konszernekre kirótt válságadót, amely valójában csak a költségvetés lyukait hivatott betömni, jól fogadták a választók. „A legtöbb magyar számára a magánnyugdíjbiztosítások kvázi kisajátítása sem probléma mindaddig, amíg valaki azt meséli nekik, hogy a nyugdíjuk biztosítva van” – állítja Kéri László politológus, aki az egyetemen Orbán Viktor professzora volt, és aki ma Orbán legélesebb bírálói közé tartozik.
A legtöbb magyar elhiszi, amit a propaganda el akar velük hitetni – egy nemrég készült felmérés szerint állítólag 57 százalék nem látja veszélyben a sajtószabadságot –, s ez megint visszavezet a fantázia birodalmába. A képzelőerő az egyetlen erő, amellyel a magyarok jelentős része még bír az ország virulens problémái láttán. Orbán kormánya és médiabeli apologétái értenek hozzá, hogy a magyar lakosság fenyegető infláció vagy munkanélküliség miatti aggodalmait nacionalista zajjal nyomják el.
A magánnyugdíjak bekasszírozását például a jó állammal legitimálták, amely a „nem hazafias” cégek helyett gondoskodik a jövőről. A nemzeti megosztás politikája már régen nem csupán a leggyengébbeket, a romákat érinti, mára az egész politikai ellenzék elvesztette hitelét. Orbán az erejét az elfekvő szocialistáknak köszönheti, akiknek előző, korrupt kormánya a Fidesz-propaganda ábrázolásában sikeresen kelti azt a benyomást, mintha monopóliuma lett volna a korrupcióra a magyar politikában.
Dalos György, a Berlinben élő magyar író, és a Der Freitag társkiadója, aki aláíróként szerepel kelet-európai másként gondolkodók magyar médiatörvény elleni tiltakozásán is, a hiányzó ellenzékben és a kollektív passzivitás aurájában látja a legnagyobb problémát: szerinte „magánál a jobboldalnál veszélyesebb a társadalom apátiája. Éppen ezáltal lesz Magyarország legalsó színvonalú, gyenge demokráciává” – mondta.
Ezt próbálják elképzelni.
