Romakérdés: harmadik világ, Európa kellős közepén
- Részletek
- Szemle
- 2011. február 21. hétfő, 06:05
- Galamus-csoport
Május 1-jén a kelet-európai romák százezrei számára megnyílik a kapu Ausztria felé. Magyarország, az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő ország központilag akar foglalkozni a roma-problémával. Európának sok jóvátennivalója van ezzel a néppel szemben – írja az osztrák Kleine Zeitungban közölt írásában Hans Magenschab.
Egy régi német népdal arról szól, hogy milyen vidám a cigányélet. Ami azonban vidám szabadságnak tűnik, mert a császárnak nem kell adót fizetni, de gátlástalanul lehet vadorzással foglalkozni, merő hazugság. Az ellenkezője igaz: a romák népe a nyugati életet rémálomként élte meg, amelyben évszázadokon át védtelenül ki volt szolgáltatva a felsőbbség zsarnokságának és a szomszéd terrorjának, legutóbb a nácik népirtásának. Amikor aztán a szabadságvágy 1945 után is túl nagy volt, a kommunista rezsimek is gulagokba és gettókba dugták a romákat és szintiket.
Így történt, hogy ma a harmadik világ tömbjei Európa kellős közepén vannak, s hogy az ENSZ a romáknak megadta a veszélyeztetett nép címét, s elismerte zászlaját és himnuszát. A roma közösség fő ismérvei a magas születés arányszám, a rossz életkilátás, az iskolai képzés hiánya, vagy nyomorúságos volta, a munkanélküliség, a magas bűnözési arány, a nyomornegyedekben való élet. De a zenei tehetség is.
Így Orbán Viktor magyar kormányfőnek igaza van, amikor a roma problematikát akarja megtenni a magyar soros elnökség egyik központi témájává. Emellett az lehet a számítása, hogy ezzel eltereli a figyelmet a kétes új magyar médiatörvényről, és a jobboldali szélsőségesek ténykedéséről a frakciójában.
Tény, hogy ma legalább félmillió roma él Magyarországon, további félmillió Szlovákiában. Romániában és Bulgáriában hárommillióan vannak, Ausztriában 25 ezren, és mindannyian az EU teljes jogú polgárai. Ha azonban fontolóra vesszük, milyen izgalmat vált ki a jelenlegi évi alig tízezer menedékjogi kérelem Ausztriában, akkor a politikai képzelőerő felmondja a szolgálatot. Mi lesz, ha a roma közösségnek akár csupán kis része vándorútra indul? Mert százezrek vágynak arra, hogy jobb soruk legyen, mint elődeiknek?
Erkölcstelen és szabadon üldözhető
Nagyjából ezer évvel ezelőtt történt: a harcos németek, szlávok és magyarok Közép-Európában már földművesekké és kereszténnyé lettek. Ekkor felbukkant egy sötét bőrű, Indiából származó, vándorló nép. Átvette a lovakkal és háziállatokkal való kereskedést, az üstfoltozást és a kosárfonást, és különleges zenei tehetsége folytán „játékkal, tánccal és vásári mutatványossággal” foglalkozott. Írásos források ugyan nem állnak rendelkezésre, de a korai romák aligha lehettek erőszakosak, inkább „erkölcstelenek” voltak. Ezért a keresztény Európában szabadon üldözhetőnek nyilvánították és az egyik településről a másikra hajszolták őket. A Balkánon a legerősebb védelmüket a törökök jelentették. A Habsburgok Magyar Királyságában VI. Károly úgynevezett „cigányvadászatokat” rendezett. Barátságos lánya, Mária Terézia megtiltotta a cigányoknak nyelvük használatát, a pároknak a házasságkötést, és a legkegyetlenebb az volt, hogy a szülőktől elvette és keresztszülőkre, kolostorokra és községekre bízta gyerekeiket. II. József a városok szélén kényszerlakóhelyeket rendezett be, de sikertelenül, mert a romák csak vándoroltak és vándoroltak tovább.
Így Johann Strauss A cigánybáró című, fülbemászó operettje is mérhetetlenül távol áll a k.u.k birodalom valóságától. Tény azonban az is, hogy a magyar, a román és a szlovák kulturális tradíció gyökerei a cigányok, tiganok és cikanok zenéjére nyúlik vissza. Németországban viszont elfogadottá vált a Zieh-Gauner (vándorgazember) szó, és groteszk módon Romániában nemrég zajlott le egy konfliktus, amely egészen az államfőig jutott: egyes parlamenti képviselők követelték a roma szó betiltását, mert az hangzásában túlságosan emlékeztet a román szóra és félreértéseket tesz lehetővé.
Előítéletek
Az igazság ma az, hogy minden országban, ahol a vándornép nagy létszámban él, a fiatal és (legalább) írni-olvasni tudó romákat a legnagyobb mértékben vonzza a kivándorlás lehetősége. És bízvást állítható: az egykori keleti tömb országai, amelyekre ma alig teljesíthető feladatot ró a gazdasági válság leküzdése, erősen érdekeltek abban, hogy „megszabaduljanak” a „nem integrált” romáktól. Igen, hogy kitoloncolják őket Nyugatra. Hihető ugyanis, hogy a roma közösségek Magyarországon, akárcsak Kelet-Közép-Európában a pénzügyminiszterek számára több költséggel járnak, mint amennyi adót hoznak. És a közvélemény ítélete is egydimenziós: idegengyűlölő. Az alapszabály: minél nagyobb a romák aránya a lakosságon belül, annál nagyobb a letelepedettek ellenszenve a vándorlókkal szemben. A roma háttér nélküli magyarok 94 százaléka nem akarja, hogy gyermeke „cigányokkal” egy iskolában tanuljon, a romákat született bűnözőknek és rossz állampolgárnak tekintik, ami badarság. Természetesen van azonban összefüggés a szociális deklasszáltság és a bűnözés között.
Végül a térképre vetett pillantás bebizonyítja, hogy Ausztria a roma-központokhoz legközelebbi „régi” EU-tagállam, és a legmagasabb életszínvonallal rendelkezik.
Ausztriában legálisan letelepedni annál is egyszerűbb, mivel Ausztria idén január 1-jétől kénytelen megvalósítani a szolgáltatások és munkavállalók szabad áramlását. Ezt megelőzően, március 27-én a tervek szerint Romániának és Bulgáriának is csatlakozni kellett volna a schengeni övezethez, ami a határellenőrzések megszűntét jelentette volna. Először azonban Franciaország tett keresztbe, és elküldte az országból a romániai romákat. Aztán beugrottak a németek, Párizs hűséges uniós partnerei. Végül pedig Maria Fekter osztrák belügyminiszter szólt Románia és Bulgária 2011. végi schengeni csatlakozásáról. Mert hogy ezeknél a „problémás gyerekeknél” azért még túl sok a korrupció és a szervezett bűnözés.
Hasadás
És Budapest? Érdeklődéssel várjuk, mit javasol majd hamarosan Orbán Viktor és Balog Zoltán, a romakérdéssel foglalkozó államtitkár. Balog ugyanis előbb az etnikai hovatartozást szeretné feltárni, ami hosszadalmasnak ígérkezik.
Talán jó lenne, ha leckéket venne történelemből, és tanulmányozná, hogyan vallott kudarcot az ilyesmi az osztrák-magyar monarchiában. Az Európai Uniónak pedig nem kellene azt hinni, hogy egy újabb „csúcs” megoldaná a problémákat.
***
A munkaerőpiaci nyitáshoz fűződő kétségek
Az osztrák Kurier című napilap számol be a munkaerőpiac megnyitásához fűződő véleményekről. Eszerint a két országban végzett felmérésekből az derül ki, hogy az osztrákok nagyobb kétkedéssel, de kevésbé tájékozottan néznek a munkaerőpiac megnyitása elé a kelet-európai emberek számára, mint a németek.
Az osztrákok 71 százaléka negatív, 12 százaléka pozitív következményekre számít, Németországban viszont 67 százalék borúlátó és 16 százalék optimista.
Májustól nyolc kelet-európai ország – Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Lengyelország, Észtország, Lettország és Litvánia – állampolgárainak nem lesz szükségük engedélyre ahhoz, hogy Ausztriában dolgozzanak. A felső-ausztriai IMAS közvélemény-kutató intézet 2010 decemberében és 2011 januárjában az ausztriai lakosság szempontjából reprezentatív felmérésében 1008 16 éven felüli személyt kérdezett meg személyes beszélgetésekben. A németországi IMAS intézet 2003-ban folytatott szemtől szembe beszélgetéseket.
57 százalék tájékozatlan
Az osztrákok 57 és a németek 51 százaléka nyilatkozott úgy, hogy először hall a liberalizálásról. Ausztriában 70 százalék indul ki abból, hogy sok kelet-európai él majd a lehetőséggel, s csak 12 százalék véli úgy, hogy kevesebben tódulnak majd a munkaerő-piacra. A saját élethelyzetére nézve 39 százalék negatív következményektől tart, kedvezőkre 5 százalék számít. További 59 százalék szerint saját helyzetére a nyitás nem lesz sem pozitív, sem negatív következményekkel.
Vendégszeretet
A kérdezőbiztosok a megkérdezettek elé tettek egy 23 országot felsoroló listát, és arra voltak kíváncsiak, mely államok lakosainak kellene leginkább megadni a jogot az ausztriai munkavállaláshoz. A legnépszerűbbnek az osztrákok körében magyarok bizonyultak 18 százalékkal, őket a szlovének követték 17 százalékkal, majd a horvátok következtek 15 százalékkal, bár országuk még csak tagjelölt. A legkevésbé szívesen a nigériaiakat, a ghánaiakat és az afgánokat látnák – ők 2-2 százalékot kaptak. A németek a hasonló felmérés során sokkal vendégszeretőbbnek bizonyultak. Ők 27-27 százalékkal a magyarokra és a lengyelekre szavaztak, s legkevésbé szívesen (5 százalék) az afgánokat látnák.
