rss      tw      fb
Keres

Der Tagesspiegel: Kavarodás Tarr Béla rendező interjúja körül



Véleménynyilvánítási szabadság magyar módra címmel számolt be kedden (22-én) a Der Tagesspiegel című berlini liberális lap az általa közölt Tarr-interjú magyarországi visszhangjáról. A német lap mindeddig hallgatott. A Népszabadság hétfői megkeresésére az interjú szerzője, Jan Schulz-Ojala telefonon elmondta: Tarr Béla szavait nem kommentálják és nem közölnek helyreigazítást. A Heti Válasz szerint a Tagesspiegel hamisíthatott: „Tarr Béla elhatárolódásának tükrében felmerül: az 55 éves rendezővel interjút készítő újságíró komoly szakmai etikai vétséget követett el, amennyiben tényleg nem az elhangzottakhoz hűen idézte Tarrt.” Gulyás Balázs MOKÉP-igazgató alább olvasható közleményében mondja el a véleményét a német lapról, így: „érdemes azért a lap mint médium komolysága kapcsán leszögezni, hogy a 3,5 milliós Berlinben a lap 120 ezer példányt képes értékesíteni. A Der Tagesspiegelnek az utóbbi időben nem sikerült Magyarország kapcsán bármilyen pozitívumról hírt adnia.”

Tarr Béla magyar rendező jelentős nyomás alá került a Tagesspiegelben múlt vasárnap közölt interjúja (1) miatt, amelyben egyértelmű szavakkal bírálta a hazájában uralkodó politikai állapotokat – írja a lap. Tarr, aki a hétvégén A torinói ló című filmjével elnyerte a Berlinale nagydíját, hétfőn azt mondta a Magyar Távirati Irodának: „A berlini Tagesspiegel online kiadásában 2011. február 20-án megjelent interjútól kénytelen vagyok elhatárolódni.” „Az írás stílusa nem az én stílusom. Sem harcolni, sem vitatkozni, sem érvelni nem szoktam ilyen módon. Nagyon megalázónak tartom, hogy mindez bekoszolja filmünk sikerét és fogadtatását és napi politikai szintre süllyeszti le.”

A Tarral folytatott Tagesspiegel-beszélgetésről készült hangfelvétel. Ezen azt mondja, most éppen az történik Magyarországon, amit Németországban kultúrharcnak neveznek. A kormány gyűlöli az értelmiségieket, „mert liberálisak és ellenzékiek, és hazaárulónak szidalmaz bennünket”. Emellett bírálta a filmkészítők és producerek nyomorúságos munkafeltételeit. A kormány leállított minden támogatást, nem érkezett meg egy neki ígért állami támogatás sem, az ma már csak „vécépapír”.

Tarr kijelentései Magyarországon nagy hullámokat vetettek. Ahogyan a magyar médiából kivehető, Szőcs Géza kulturális államtitkár (2) telefonon felelősségre vonta a rendezőt, és Gulyás Balázs, a Mokép állami filmforgalmazó vezetője (3) elhatárolódott a neves rendezőtől, akinek filmjei szerepelnek cége programján. Azt mondta, mostanáig szomorú volt, amiért Tarr Béla bejelentette, hogy nem forgat több filmet, de a „buta interjú” kiölte ezt az érzést. Az interjú nem csak Tarrnak árt, hanem az egész magyar filmiparnak és általában a művészeknek – mondta.

Közben a folyamatot a magyar média politikai állásponttól függően egyre hevesebben vitatja. A kormányhoz közelálló körök élesen támadják Tarrt a kijelentéseiért, mások viszont a Tagesspiegel-interjútól való elhatárolódása (4) miatt bírálják. A Magyar Filmproducerek Szövetsége (5) is bekapcsolódott a vitába. Az MTI szerint azt követeli Tarrtól, tegye világossá  „minden nemzetközi fórumon”, hogy az interjúban „kizárólag magánvéleményét” fejtette ki. Ez annál is sajnálatosabb, mivel Tarr a magyar államtól „jelentős támogatást kapott filmjei megvalósításához”.

_________________

(1) A február 19-ei Tagesspiegel-interjú szövege

A kormánynak kell mennie. Nem nekem” – a Der Tagesspiegel interjúja Tarr Bélával
Részlet (a teljes interjú a filmklub.postr.hu-n olvasható, az interjúkészítő Jan Schulz-Ojala, a magyar fordító Gyárfás Dóra)

–  Őszintén szólva azért vagyok itt, hogy elmondjam önnek: nem hagyhatja abba a filmezést.

– (nevet) Úgy gondolom, már mindent elmondtam a filmjeimben, amit csak tudok. Azt szeretné, hogy ismételjem magam, vagy a saját stílusom másolatait készítsem?

– És ha legközelebb egyszerűen nem egy Tarr Béla-filmet rendezne?

– (nevet) Lehetetlen. Meglátjuk, mi lesz. 55 éves vagyok – túl öreg ahhoz, hogy új életet kezdjek, de túl fiatal a nyugdíjhoz. Szabad ember vagyok. De sajnos már nem egy szabad országból. Magyarország húsz évig szabad volt, ami boldogító állapot, de ennek most megint vége. Egy rossz déjavum van.

– Mit tesz ön Orbán Viktor nemzeti-jobboldali kultúrpolitikájával szemben?

– Mi, magyar művészek tiltakozunk ellene. Nemrégiben Schiff András zongoraművész tett közzé egy nyilatkozatot a kormány, és annak rasszista uszításai ellen. Ezt aláírta Fischer Ádám karmester, Heller Ágnes filozófus, Konrád György író, Jancsó Miklós filmrendező-kollégám, és én. Egy másik tiltakozólevelet, amely a munkakörülményeink tönkretétele ellen szólal fel, kilenc rendezőtársammal együtt írtunk. Ezt 40 külföldi kolléga támogatta az aláírásával, köztük Andrzej Wajda, Theo Angelopoulos, Aki Kaurismäki, Jim Jarmusch és Gus van Sant.

– Hogyan változott meg a kulturális klíma Magyarországon?

– Pontosan az történik nálunk, amit Németországban Kulturkampf-nak neveznek. A kormány gyűlöli az értelmiséget, mert az liberális és ellenzéki, és ezért hazaárulónak neveznek minket. Heller Ágnest még azzal is megvádolták, hogy pénzt lopott az államtól. Pedig 81 éves, és azt sem tudja, mi a pénz!

– És hogyan akadályozzák önöket, filmrendezőket a munkában?

– A kormány minden támogatás leállított. A producerek fele tönkrement, mozik zárnak be, nekem is három produkciós tervemet jegelték, pedig a pénzügyi partnereimmel már mindent előkészítettünk. De az állami támogatási nyilatkozat ma annyit ér, mint egy darab WC papír. Pedig volt egy jó támogatási rendszerünk, ami még talán a németnél is jobb volt: az alapítvány kuratóriumát a szakma választotta meg demokratikus úton. Most meg van egy kormánybiztosunk, egyfajta cenzor, aki önhatalmúlag dönt.

– Valahogy emlékeztet ez A torinói lóban a szomszéd monológjára, ami megtöri a pusztaság csendjét: „Jönnek, és lerombolják a világot”.

– Ha belegondol az ember, hogy ezt a szerzőtársam, Krasznahorkai László a ’90-es évek végén írta… Azt hittük, fikció. Mostanra kordokumentum lett.

[…]

– Visszatérve a munkája elé gördített akadályokra: eljátszik a gondolattal, hogy teljesen külföldre távozik?

– Magyar vagyok. Ez a kormány épp új alkotmányt fogalmaz, és húsz évre akar berendezkedni. Mégis nekik kell menniük. Nem nekem.

(2) Szőcs Géza a HírTV Kontraszt című műsorában azt mondta: „Nagyon örültem Tarr Béla díjának, telefonon gratuláltam neki. Azt tudtam meg, hogy nem szó szerint azokat mondta, amiket a Tagesspiegel a szájába adott. Ezt nekem bizalmasan mondta el, nem tudom, hogy korrekciót kér-e. Tarr szerint a megjelentek szöges ellentétben állnak mindazzal, amit nyilatkozott.” Az államtitkár úgy vélte, hogy Tarr Bélát megrázta az eset. Szőcs szerint Berlinben most ilyen hisztérikus a hangulat. „A magyar liberális értelmiség úgy érzi, hogy veszélybe került az egzisztenciája. Ez nem igaz” – mondta az államtitkár.

(3) Gulyás Balázs közleménye: „a Mesterházyk és Demszkyk országában nagyon kerülném a liberális szót még csak kiejteni is”

„Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy Tarr Bélát továbbra is nagy művésznek, talán a legnagyobb élő magyar rendezőnek tartom. Meggyőződésem, hogy a Berlinben begyűjtött díjai nem csupán az alkotók, hanem Magyarország, a magyar kreativitás sikerei is. Talán az elsők között voltam, aki gratulált neki szombat este.
Ahelyett hogy ezen díjnak most minden magyar önfeledten örülne és büszke lenne rá, arra kényszerülünk, hogy a rendező győzelmi mámorban elhangzott könnyelmű kijelentéseit elemezgessük. A torinói ló alkotójának a berlini „der Tagesspiegel”-nek adott nyilatkozatával nem az a gond, hogy könnyelműen tette, hanem hogy egészen egyszerűen valótlanságokat tartalmaz. (Ezen a ponton érdemes azért a lap mint médium komolysága kapcsán leszögezni, hogy a 3,5 milliós Berlinben a lap 120 ezer példányt képes értékesíteni. A Der Tagesspiegelnek az utóbbi időben nem sikerült Magyarország kapcsán bármilyen pozitívumról hírt adnia.) Egy, a nemzetközi színtéren mozgó művésznek tudnia kell, hogy szavainak súlya megsokszorozódik egy ilyen díj után.
Tarr Bélának egy nap alatt sikerült elérnie, hogy a befogadók műveit ne azok értéke, hanem politikai hovatartozása szerint ítéljék meg. Nyilatkozata nem csak önmagának (sőt, neki legkevésbé), hanem az egész filmszakmának, valamint a teljes magyar művészvilágnak okozott kárt.
„Szabad ember vagyok, de már nem egy szabad országból”  – mondja Tarr Béla a Tagesspiegelnek. Ezek képtelen vádak, nem is érdemes vitatkozni velük, hiszen magunk is képtelen magyarázkodásba keverednénk. Érdemes ennek ellenére is megjegyezni, hogy ezek a képtelen vádak Magyarország ellen nem Magyarországon, és nem egy magyar újságnak nyilatkozva hangzottak el.
A „mi Bélánk” (vö.: A legényanya) szerint a kormány „Kulturkampf”-ot folytat az értelmiség ellen, mivel az liberális és ellenzéki. Érdemes ezt itt és most kikérni magamnak-magunknak. Az elmúlt huszonegy év egyik szomorú tanulsága, hogy liberális véleményvezérek szerint aki nem liberális, az már nem is lehet értelmiségi, művész meg pláne nem. Méltatlan volna egy szép hosszú felsorolással élnem. (Egyébiránt a Mesterházyk és Demszkyk országában nagyon kerülném a liberális szót még csak kiejteni is. A Kulturkampf alatt egyébként Németországban hagyományosan a Porosz Királyság, majd később a bismarcki Német Köztársaság és a Katolikus Egyház közötti konfliktussorozatot értik, amely 1871-ben kezdődött és be is fejeződött 1878-ban. Fő tétje az egyház és az állam szétválasztása volt. Mindenki döntse el saját maga, hogy jelenleg van-e ilyen Kulturkampf hazánkban.)
„Az állami támogatásról aláírt ígéret már csak annyit ér, mint egy vécépapír” – fogalmaz Tarr. Igen, valóban. A kialakult helyzetért nagy részben felelős a Medgyessy-kormány idején a Magyar Mozgókép Közalapítvány részére beígért, de meg nem kapott támogatás, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején a minisztériumi átutalások egy évnyi elmaradása. Ezt a tényszerű mondatot elfelejtette hozzátenni.
„Magyarország az elmúlt húsz évben szabad és boldog volt.” Én mondjuk tudnék egy hosszabb időszakot is említeni, amikor az ország viszonyai miatt nem voltam épp boldog. Például amikor honfitársaim szemét lőtték ki az utcán politikai véleményük miatt, vagy amikor kiderült, hogy becsaptak, és csalással ragadták meg a politikai hatalmat. Nem emlékszem, hogy az úgynevezett liberális értelmiség akkor tiltakozott volna például a Tagesspiegelben.
„Most egy kormányzati igazgatót neveztek ki, aki egyfajta cenzorként önhatalmúlag hozhat döntéseket.” Ez egyrészt tételesen cáfolható, hiszen a kormány (igen, a kétharmados többséggel megválasztott) fog véleményt mondani a biztos programjáról, és hozzájárul vagy nem járul hozzá ezen program végrehajtásához. Talán érdemes lenne megvárni a kritikákkal a program elkészültét, talán érdemes volna legalább egy esélyt adni, ha már a szabadelvűségről esett szó, és ha már az előző, a kommunista diktatúrában gyökerező támogatási szisztémát sikerült csődbe hajszolni.
Egészen idáig sajnáltam, hogy Béla nem szeretne több alkotással előrukkolni, buta nyilatkozata ezt az érzést is sikeresen kiölte belőlem. Kommunikációelméleti szempontból azonban van egy tanulsága az ügynek: a XXI. században egy meggondolatlan nyilatkozattal egy művész akár egész életművét saját maga zúzhatja porrá. Tudom, hogy szomorú pillanat, ámde ritka is, jól jegyezzük meg.”
Gulyás Balázs, magyar értelmiségi
a MOKÉP igazgatója

(Gulyás Balázs 2010. január elseje óta a MOKÉP [ügyvezető] igazgatója. A Budapest Filmstúdió Kft. élére 2010. december 16-i hatállyal nevezte ki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, „ezzel is elismerve a 2010. évben a MOKÉP-Pannónia Kft.-nél végrehajtott reorganizáció eredményeit.” –  a szerk.)

(4) Tarr Béla cáfolja a német lapban elhangzottakat

„A berlini Tagesspiegel online kiadásában 2011. február 20-án megjelent interjútól kénytelen vagyok elhatárolódni” – közölte a filmrendező hétfőn az MTI-vel. „Az írás stílusa nem az én stílusom. Sem harcolni, sem vitatkozni, sem érvelni nem szoktam ilyen módon. Nagyon megalázónak tartom, hogy mindez bekoszolja filmünk sikerét és fogadtatását és napi politikai szintre süllyeszti le”, mondta a filmrendező, akinek A torinói ló című alkotása a szombaton befejeződött Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat kapott.

(5) Magyar Producerek Szövetsége

A szervezet az MTI-vel közölte, gratulálnak a Torinói ló sikeréhez és díjaihoz, azonban nem értenek egyet a rendezőnek a Berlinale sajtótájékoztatóján elmondott véleményével, „mert az nem tükrözi a szakma valóságos helyzetét”. „Kérjük Tarr Bélát, hogy minden nemzetközi fórumon erősítse meg: kizárólag saját, szigorúan vett magánvéleményét adta elő. Ez sajnálatos egy olyan filmkészítő szájából, aki még a legutóbbi időben is jelentős támogatást kapott a magyar államtól, hogy filmterveit megvalósítsa” – mondta Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!