rss      tw      fb
Keres

Die Zeit: Magyarország cinkosai



A médiatörvény szinte változatlan marad. Ezzel az Európai Unió elárulja Európa értékeit – ezzel az alcímmel tette közzé a német liberális hetilap, a Die Welt online kiadása vasárnap Alice Bota írását.

A szemrehányás ezúttal nem a magyarokat éri. A budapesti kormány végtére is megtette, amit követeltek tőle: megváltoztatott néhány bekezdést vitatott médiatörvényében.

Nem: a szemrehányás, hogy elfogadta, ami elfogadhatatlan, ezúttal az Európai Uniót éri. Mert amit követelt, kevés volt. Kevés. Szinte semmi: minimális korrekciók egy olyan törvényben, amely súlyos beavatkozást jelent a sajtószabadságba.

Decemberben Magyarország 228 paragrafusból álló, majd 200 oldalas médiatörvényt fogadott el, amely mély beavatkozást tesz lehetővé az újságírói munkába. A legsúlyosabbak: a hírügynökséget központosították, az újságírók kötelesek „kiegyensúlyozottan” tájékoztatni, ellenkező esetben súlyos szankciók fenyegetnek, e felett egy médiahatóság őrködik, amelynek elnökét közvetlenül Orbán Viktor miniszterelnök nevezi ki.

A törvény, mivel közvetlenül a magyar soros uniós elnökség kezdete előtt fogadták el, mély felháborodást váltott ki Magyarországon és egész Európában. A Népszabadság című napilap címoldalán 23 nyelven írta ki: Magyarországon megszűnt a sajtószabadság, a luxemburgi külügyminiszter „a demokréciát fenyegető közvetlen veszélyről” beszélt, és Manuel Barroso, az EU Bizottságának elnöke kijelentette, hogy a média függetlensége érinthetetlen elv és alapvető jog.

Az Európai Unió nem hagyhatta figyelmen kívül a törvényt. Így két lehetősége maradt: az egyik az volt, hogy az értékeivel és Magyarország ezen értékekkel való bánásmódjával kapcsolatos kérdéseit a nyilvánosság elé viszi, minden ezzel járó kellemetlen következménnyel.

Az EU Bizottsága azonban a technokraták útját választotta. A kis korrekciók mellett döntött. Négy pontot kifogásolt, négy pontot változtattak meg: a kiegyensúlyozott tájékoztatást illető kötelesség alól kivételt képeznek a blogok, a külföldi székhelyű sajtóorgánumokat a médiahatóság nem büntetheti, a médiának mostantól 60 nap áll rendelkezésére a bejegyeztetéshez, és precízebben megfogalmazták a nem egyértelmű kitételeket, amelyek szerint személyeket nem szabad megsérteni: kéretik gyűlölet és gyalázkodás nélkül. Úgy, mintha a blogokon kívül a „kiegyensúlyozott tájékoztatásra” vonatkozó kötelezettség a világ legtermészetesebb dolga lenne, és nem érne meg változtatást.

Mindettől semmi nem lett szebb, viszont csúfabb lett, mert Európában, különösen a konzervatív politikusok, Magyarország cinkosaivá tették magukat.

Európában többségükben konzervatív kormányok kormányoznak, az Európai Parlamentben a konzervatív frakció, az Európai Néppárt rendelkezik a legtöbb mandátummal, a legtöbb tisztséget e frakció jelöltjei töltik be, így az EU Bizottság elnökének tisztségét is. A konzervatívok legsikeresebb embere: Orbán Viktor. Európában senki nem győzött ilyen átütően a választásokon, senkinek nincs ilyen erős hátországa a parlamentben – Orbán pártja kétharmados többséggel rendelkezik -, senkinek nincs ilyen hatalmi bázisa saját országában. Orbán Viktor győztes. És közülük való. Hátba lehet-e támadni egy ilyen valakit? Amikor a német Bundestagban vitatták meg a médiatörvényt, a CDU és a CSU  politikusai feltűnően tartózkodtak. Ha bíráltak is, nagyion enyhén, már-már kíméletesen tették.

Igaz, hogy az Európai Parlamentben a legtöbb konzervatív képviselőben erősebb valamiféle kellemetlen érzés, mint az összetartozás érzése. Ők vannak azonban kisebbségben. És meg kell mondani azt is: bírálói néha megkönnyítik Orbán dolgát, amikor ahelyett, hogy a konkrét törvénytervezetet vitatnák, kvázi jelszavakban vádat emelnek, a Führerállamba vezető utat vázolják fel, vagy Orbánt Aljakszandr Lukasenka fehéroroszországi diktátorhoz hasonlítják.

Nemcsak a médiatörvényről van szó, már régen nem. Orbán Viktor „határozottan, kompromisszumoktól mentesen és megingathatatlan módon” megkezdte azt, amit a „nemzeti együttműködés rendszereként” meg akar valósítani, a társadalmi átépítést, amely Magyarországot nemzetként hangsúlyozza. Ezek nem üres szavak. Intézményeket átstrukturálnak, megfosztanak hatalmuktól – mint az alkotmánybíróságot. Már készül a Szent Koronára hivatkozó új alkotmány. A médiatörvény e tervnek csupán egy része.

Ezen a ponton Brüsszelnek az európai értékeket kellett volna védenie, még akkor is, ha ez azt jelentette volna, hogy szankciókkal kell sújtania Magyarországot. Ehelyett az Európai Unió a technokráciába való menekülés mellett döntött. Ez teszi a magyar botrányt európai botránnyá.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!