Magyar kultúrpolitika a Die Zeit szerint – a MOKÉP közleménye
- Részletek
- Szemle
- 2011. március 09. szerda, 04:55
- Galamus-csoport
A Berlini Filmfesztiválon ünnepelt, otthon kiközösített: a kormányt bíráló interjú miatt akadályozzák Tarr Béla A torinói ló című filmjének indulását – kezdi A művészetet napi politikusok cenzúrázzák című, a magyar kultúrpolitikáról szóló írását Jan Schulz-Ojala a Die Zeit című német liberális hetilap honlapján.
A magyar művészek, bármilyen világhírűek is, mostanság jól teszik, ha nem bírálják Orbán Viktor nemzeti jobboldali kormányát. Mert aki Magyarországnak az Orbán szűk egy évvel ezelőtti miniszterelnökké választása után nagy lendülettel beindított átépítési projektjét nyilvánosan kétségessé teszi, annak nem csupán politikai ellenszéllel, hanem azokkal a kampányokkal is számolnia kell, amelyek művészeti és gazdasági hidegre tételére irányulnak. Ezen nem változtatnak a friss nemzetközi babérok sem, sőt.
Tarr Béla filmrendező számára, aki Magyarországon olyan prominens figura, mint Wim Wenders Németországban, egy olyan interjú vált nagy problémává, amelyben a kormányt bíráló kijelentéseket is tett. Az interjú, amely egy nappal azután jelent meg a Berliner Tagesspiegel című lapban, hogy A torinói ló című film elnyerte a Berlinale zsűrijének nagydíját, az államhoz hűséges magyar filmintézményekben a felháborodás viharát váltotta ki. Legegyértelműbben Gulyás Balázs, a Mokép állami filmforgalmazó vállalat vezetője határolta el magát a rendezőtől, akinek filmjei szerepelnek a Mokép programján. Gulyás azt mondta, eddig sajnálta, hogy Tarr saját bejelentése szerint A torinói ló után fel akar hagyni a filmezéssel, de a „buta interjú” kiölte belőle ezt az érzést. Közben a díjnyertes, egyáltalán nem közvetlenül politikus film e hét csütörtökjére tervezett bemutatóját lemondták. A Mokép az eredeti tervekkel ellentétben Magyarországon nem is viszi el a mozikba.
A február 20-án megjelent, magnófelvétellel dokumentált interjúban Tarr egyebek mellett arról beszélt, hogy Magyarországon jelenleg afféle kultúrharc folyik. A kormány gyűlöli az értelmiségieket és hazaárulóként hurcolja meg őket. Emellett Tarr élesen bírálta a filmesek magyarországi munkafeltételeit. A kormány leállította az állami támogatásokat, produkciós cégeket csődbe kerget, és az állami támogatásokra vonatkozó ígéretek már csak vécépapírnak jók.
Egy Szőcs Géza kulturális államtitkárral folytatott telefonbeszélgetés és a forgalmazó intervenciója után Tarr Magyarországon elhatárolódott az interjútól. „Ilyen módon nem szokásom sem harcolni, sem vitatkozni” – mondta az MTI magyar hírügynökségnek. „Nagyon megalázónak tartom, hogy mindez bemocskolja a film sikerét, és a napi politika szintjére süllyeszti le.”
Tényleg: amint Berlusconi Olaszországában évek óta, azt most minden jel szerint a jelenleg az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő Magyarországon is el kell viselnie a művészetnek, hogy napi politikusok ítélkezzenek felette és esetenként cenzúrázzák. Emellett a kormány a kifejlődött demokratikus struktúrákat nem csupán a médiában, hanem a kulturális területen is masszívan szétzúzza.
Így nemrég megszüntették a filmtámogatási alapot nyolcfős kuratóriumával együtt. Időközben a kormány megbízásából Andrew G. Vajna hollywoodi producer egyedül dönt a pénzekről. Vajna mutatta be Magyarországon egyebek között a Rambót és a Drágán add az életed című filmeket.
Ebben a légkörben jelenleg bizonytalanság és félelem uralkodik a magyar művészek közt, nemcsak a filmesek körében. Mindehhez járulnak még a kormányhoz közelálló televíziós és nyomtatott média által működtetett internetes fórumokon szított kampányok, amelyekben a Tarrhoz hasonló kritikus művészeket „a nép adópénzén élősködőként”, „hazaárulóként” vagy éppen „a szocialista párt ócska fizetett szóvivőiként” szidalmazzák. A Pester Lloyd című lap Tarr Béla kritikus megnyilatkozásaival kapcsolatban ezért most így vonta meg a mérleget: „Aki most nem viselkedik elég barátságosan, és bepiszkolja Magyarország jó hírét azzal, hogy ha valóban túlzóan is, de az igazságot mondja, ahogyan művészek szokták, nem csupán maga előtt vágja el a jövőre nézve a támogatás útját, hanem a környezetében lévő kollégák előtt is”. Úgy tűnik, ezt a tanulságot megértették.
Az „új rugalmasságban” már korán jelentős érdemeket szerzett a Magyar Filmművészek Szövetsége, amikor felszólította Tarr Bélát, „minden nemzetközi fórumon” tegye világossá, hogy „személyes véleményét fejtette ki”. Egyébként pedig „különösen szerencsétlennek” minősítette, hogy éppen egy olyan rendező nyilvánít kritikus véleményt, aki a filmjeihez „jelentős támogatást kapott a magyar államtól”. Ennél egyértelműbben alig teheti magát valaki a politika poroszlójává.
Közben A torinói ló című film forgalmazásának lemondásával kapcsolatban új hivatalos nyelvi megoldást vezettek be. Eszerint a Mokép és a produkciós cég közötti szerződést „kölcsönös egyetértésben bontották fel”. A hírek szerint a Mokép a Berlinale Asghar Farhadi Nader és Simin, egy válás című alkotása után legsikeresebb Berlinale-versenyfilmet Magyarországon egyetlen kópiával akarta bemutatni, és ezen felül legfeljebb úgynevezett e-mozikba akarta terjeszteni, Tarr viszont több kópiát követelt.
A történéseknek ez a variációja azért is különösen furcsa, mert Tarr csendes filmje egy mindentől távol eső pusztai tanyán játszódik, élő szereplői alig vannak többen, mint egy kocsis, a lánya és egy ló, és az alkotás kimagasló operatőri munkával tűnik ki, amely ennek megfelelően kiváló vetítési feltételeket követel meg. Mindenesetre legalább kirajzolódik a váltás egy másik forgalmazóhoz. Tarr Béla remek műalkotása így talán most mégis meglátja a jelenleg sajnos nagyon is zavaros magyar napvilágot.
***
Az MTI beszámolója szerint Jan Schulz-Ojala írása a Tagesspiegelben is megjelent. Az írásra a MOKÉP közleményben reagált. E szerint a Tarr Béla nevével jelzett TT Filmműhely kezdeményezte A torinói ló forgalmazásáról szóló szerződés felbontását. Gulyás Balázs, a MOKÉP vezetője közleményében azt írja, hogy bár Jan Schulz-Ojala, a Tagesspiegel újságírója hétfőn megkereste, a cikkben végül nem kapott megszólalási lehetőséget. Gulyás szerint a TT Filmműhellyel kötött szerződés – amelyet a felek később közös megegyezéssel bontottak fel – megszüntetését Tarr Béla cége kezdeményezte február 25-én.
Ezért „nyilván nem lehet szó arról a rágalomról, melyet a liberális Tagesspiegel sugallni próbál, hogy ilyen módon 'büntettük volna' Tarrt a nyilatkozata miatt” – áll a közleményben. „A találgatások kapcsán elmondhatom, hogy valóban a terjesztés módja – 35 mm-es kópia és e-cinema – és a kópiák mennyiségének vonatkozásában volt nézetkülönbség az általam képviselt forgalmazó és a produkció között” – írja Gulyás Balázs.
A torinói ló című alkotást gyártó produkció ugyan több ízben írásban is elismerte, hogy gazdaságosan nem terjeszthető a film az őáltaluk fontosnak tartott legalább 5 kópia legyártása mellett – amely a MOKÉP költségvetését terhelte volna –, mégis ragaszkodott az 5 kópia legyártásához, és megtiltották az e-cinemán történő forgalmazást.
Gulyás szerint a produkció semmilyen alapanyagot nem adott át 10 nappal a bemutató előtt sem, ezért a MOKÉP „kénytelen volt” beleegyezni a közös megegyezéssel történő szerződésbontásba. „A fentiekkel összefüggésben érdekesnek tartom az ügy legújabb fejleményét, miszerint Tarr Béla cége a májusi Filmszemle útján sem kívánja a közönség számára biztosítani a lehetőséget, hogy megtekinthess a filmet, annak ellenére, hogy a hírek szerint a támogatásként kapott összegek részbeni ellentételezéseképpen erre a támogatási szerződése kötelezné”, írta Gulyás Balázs.
A Tagesspiegel Hallgatni arany című cikkéről Gulyás megjegyezte: „felvetődik a gyanú, hogy a lap és újságírója által hazánkról sugallni kívánt képbe nem illett volna bele a nyilatkozatom, és emiatt nem kívánta volna közölni”.
