Köztársaság



Hálásak lehetünk Orbán Viktornak. Újabb ötletével, amely már az alkotmányozási kérdőívet tartalmazó nyolcmillió boríték feladójának megjelölésében is megjelent, minden korábbinál világosabbá tette, mit is jelent a forradalma, amelyet a választási győzelem estéjén a rá szavazó 2,7 millió választónak tulajdonított. A borítékon feladóként ugyanis „Magyarország kormánya” szerepelt, a húsz éve minden kormány által használt „A Magyar Köztársaság kormánya” helyett. Kiderült: az új alkotmány szövegében már nem Magyar Köztársaságnak, hanem egyszerűen Magyarországnak nevezik majd az államot.

Tudtuk eddig is, hogy Orbán nem szereti a köztársaságot. Meg is mondta egyszer: a nemzet a test, a köztársaság csak a ruha rajta. Most megszabadul a ruhától. A példa Románia, Ukrajna, sőt tulajdonképpen Oroszország is, amely Oroszországi Föderációnak nevezi magát, és a másik két országhoz hasonlóan nem köztársaságnak. A köztársaság szó náluk a szovjet korszakhoz tapad, ahogy Romániában is a királynak a kommunista hatalomátvétellel történt lemondatása utáni időszakhoz. Magyarországon azonban a köztársaság mást jelent, nemcsak államformát. Három szakítást jelentett a huszadik században: 1918-ban a Habsburg-birodalommal, 1946-ban a Horthy-rendszerrel és az 1949-es, Rákosi-féle alkotmánnyal bevezetett népköztársasággal való szakítást. A köztársaság szó magyarul ugyanazt jelenti, mint franciául a République: a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasságát. Egyenlőséget jelent, hiszen a köztársaság a demokrata Petőfi hármas, jogi, kulturális és gazdasági tekintetben meghirdetett Kánaánját ígérte a többséget szolgasorban tartó úri Magyarország valóságával szemben. De ugyanígy testvériséget is jelent, a mindenkori kiszolgáltatottak, a puszták népe, a munkások, zsellérek, cigányok felemelkedését. És mindenekelőtt szabadságot, a diktatúrák elutasítását, az 1944-esét is és az 1989-ig tartóét is, hiszen kikiáltásának napjával is a levert 56-os forradalom céljainak valóra váltását vállalta magára. A köztársaság Magyarországon több mint államforma: a haladás, az emancipáció, a szabadságban való felemelkedés szinonimája.

Hálásak lehetünk Orbán Viktornak, hiszen ezzel a gesztusával világossá tette, hogy mindazt elutasítja, ami az elmúlt száz évben felemelkedést ígért Magyarországnak. Nemcsak az utóbbi húsz évet, a magyar demokrácia két évtizedét nevezi zavaros időszaknak, de elutasítja 18-at, 46-ot és 89-et is. Hosszú ideje azokat jelöli meg példaképként: Tiszát, Bethlent, Telekit, akik szemben álltak a 18-as köztársasággal. Azok kultuszát ápolja, Mindszentytől Wass Albertig, akik szemben álltak a 46-os köztársasággal. Őket követi, amikor szembefordul a 89-es köztársasággal.  Újabb gesztusával világossá tette, milyen átfogó koncepcióba illik a köztisztviselők indokolás nélküli elbocsátása, a tankötelezettség korhatárának leszállítása, a munkanélküli ellátások korlátozása, az új polgári törvénykönyv megbuktatása, a három csapás, a 12 év mint büntethetőségi korhatár, a jövedelemkülönbségeket növelő adórendszer, az örökösödési és vagyonátruházási illeték megszüntetése, a Terrorelhárítási Központ, az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása, a filozófusper, mindaz, amit valójában már hatalomra jutása előtt kilátásba helyezett (például amikor Tusnádfürdőn 1968-at utasította el). A szabadság, az egyenlőség és a testvériség elutasítása az orbáni program lényege.

Hálásak lehetünk Orbán Viktornak, hiszen kezünkbe adta a programot. A program egyetlen szóval megfogalmazható: KÖZTÁRSASÁG. Három szóval: szabadság, egyenlőség, testvériség. A program nem más, mint visszaszerezni azt, amire mindannyian, akik az elmúlt húsz évben köztisztséget töltöttünk be, felesküdtünk: a köztársaságot. Ez az a program, amely mellé odaállhat mindenki, legyen liberális, szocialista, konzervatív vagy zöld, de egyetért 1918-cal, 1946-tal és 1989-cel. Orbán Viktor lefektette a vele szemben felálló politikai szövetség közös platformját.

(Bauer Tamás)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!