Ranschburg Jenő halála és a Heti Válasz


Gyerekek, csak nem elfelejteni, minden nap rajta lenni.

Egyetlen vonatkoztatási pont van, és az Gyurcsány Ferenc.

Már rég mi vagyunk hatalmon, és az az ember még mindig itt van!

Jó, dolgoznak rajta, hogy tűnjön már el, na de meddig? Az az ember kibírhatatlanul szívós.

Szívósak, pontosítsunk, többes számról van szó! Odaát csupa szívósak vannak, nem lehet őket eltüntetni.

És ez félelmet kelt az emberekben.

Mindenki szem a frászban.

Viktor is hibázhat, mi is hibázhatunk, és akkor mi lesz?! Ezren ugranak majd a helyünkre a túloldalról. Na jó, ez most nem látszik, de mindenképp ott van a holdudvaruk, és milyen hatékonyan! Hiába, hogy a mi pártunk uralkodik, van, hogy még mindig őket tartják a mérvadóbbaknak.

Két holdudvar nem fér meg egy csárdában.

Most meghalt egy a szívósak oldalán, az a pszichológus.

Pofázott mostanában ellenünk, ezt ne felejtsétek. Biztos, hogy nem kedvelte a Viktort.

Még hogy nem mindegy, mi zajlik a gyerekben, amikor kíméletlen vele az anyja! Kit érdekel a gyerek?! Szavazati egység. A kíméletlen meg a kíméletes anyja is kapjon utána még egy lehetőséget, hogy ránk szavazhasson, mármint a mi pártunkra, és annyi. A nőknek, lássuk be, mégis csak az a legnagyobb hasznuk, hogy képesek szülni, a többi meg süket duma.

Mondjuk, mondjuk, hogy van ott más is, de mi sem gondolhatjuk komolyan! Férfiak vagyunk.

Engem is vertek néha otthon, mégis felnőttem, és tessék, milyen rendes ember lett belőlem.

Mi az, hogy úgy is nézek ki? Már hogy néznék ki úgy? Pontosan tudom például, hogy mi a feladatom.

Beállni, szolgálni, képviselni.

Szigorúság, rend, következetesség.

Mindig csak a legfőbb célra koncentrálni, különben lesz kapsz. Ami nem tartozik a legfőbb célhoz, azt kíméletlenül kiirtani. És mi a legfőbb célunk az életben?

Rendezni végre közös dolgainkat: eldönteni, ki hova tartozik, hova sorolandó a pártpolitikában. Mi az ő legfőbb minősége a pártvezéreinkhez képest. S aszerint viszonyulni hozzá.

Tartozni egyféle dologhoz lehet, és az az Orbán-Gyurcsány izgalmi tengely.

Pozitív-negatív, ilyet még nem hallottál?

Ez az ember bizalmas viszonyban volt azzal a gyűlöletes Gyurcsánnyal, és ez a lényeg.

„Bizalmas viszony”, már ez nagyon irritáló, úgy tesznek, mintha olyan könnyű volna bizalmas viszonyokat fenntartani ebben a forradalomban. Nálunk miért nincsenek akkor ilyen bizalmi viszonyok?! Lépten-nyomon derülnek ki szembenállások, bizalmatlanságok. S ki tudhatja, holnap ugyanúgy szeret-e engem az Orbán?!

Igen, gyűlölöm a Gyurcsányt, de ez nem egy érzelem, hanem az objektív valóság rögzítése. Azért gyűlölöm, mert objektíve gyűlöletes, ez az ő lényegi meghatározója.

Nekem pedig az a dolgom, hogy ezt a lényeget megvilágítsam. Más érdekesség nincs a Gyurcsányban, hiszen ha lenne, akkor hogy izgathatna engem ennyire csak az az egyetlen dolog belőle, hogy köti az érzelmeimet?!

Az az ember pedig, az a pszichológus, bizalmaskodott vele. Hát akkor magára vessen.

Akkor ne csodálkozzon, hogy nálunk itt, a mi nekrológunkban, kizárólag irányzatos, pártszolgálati halált halhat.

Bezzeg a mieink! Azok nemcsak egy párt, hanem egy nemzet halálát fogják halni! Mecsoda különbség lesz az!

A saját halálát, azt halja a Nádas Péter, meg az a sok, hozzá hasonló túlfinomultan és liberálisan istentelen pára, akinek nem is értjük a mondatait.

Antigoné?! Mi közöm nekem Antigonéhoz? Vagy ha már mégis, akkor abból Kreón hite az enyém, igen. Nem írja felül senki halála azt, hogy mit tett az élet legfőbb színterén, a csatamezőn. Nincs a halálban egyenlőség, a Polüneikészeket nem szabad ugyanúgy eltemetni, mintha a mi embereink lettek volna.

Aztán amikor másképp alakult, akkor visszavonta, de csak az érzelmi zsarolás miatt.

Igen, mond valamit erről a kereszténység is, de hogy jön ez ide? Nem kell mindig a kereszténységet elővenni.

Most viszont megyek a dolgomra, rá kell írni a lapom tetejére a címet.

Este már meg is nézheted a netes sajtóválogatásban, tessék, itt van:


Így most mindenki érti, hogy ki is halt meg igazából.

Közben nálam is másként alakult, akárcsak Kreónnál, ezért én is visszavontam, de a lényeget nem lehet visszavonni.

Nem érdekelnek az életművek, csak a pártpolitikai hovatartozások érdekelnek. Engem nem lehet azzal zsarolni, hogy hol voltak még a politikusok, amikor Ranschburg Jenő már Ranschburg Jenő volt! Engem igenis a politikusok izgatnak, személyesen, ezért az én dolgom az, hogy a másik oldal életműveit sárba rántsam. Azért állok ott, ahol állok. Vonalamnak lényegi eleméről szóltam.

Hánynod kell, igen? Pedig tessék – lehet menni gyászolni, ha akarod, tegyél úgy, mintha  közös gyász volna, végül én is úgy teszek, pedig hallgathatnék is. De nem hallgatok.

Nem hallgatok, mert valahogy jeleznem kell, hogy igazából gyászolni is csak kinek-kinek az irányzatossága szerint.

Pogányok vagyunk.

(Lévai Júlia)


A Heti Válasz online szombat délután bocsánatot kért az írás címe miatt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!