Bíró D. Péter sajtószemléje - 2011. 03. 15.
- Részletek
- 2011. március 15. kedd, 04:58
- Bíró D. Péter
Válogatás az elmúlt hetek fontosabb írásaiból
FÓKUSZBAN:
2011. március 12.
Debreczeni József: A jövő megint elkezdődött
Népszabadság online
„Induljunk ki a tényből: a közvélemény-kutatások szerint fölgyorsult az Orbán-rezsim társadalmi támogatottságának csökkenése. A kormányzópárt az összlakosság körében a tavaly májusi, illetve júniusi csúcs óta 12 százalékot veszített a Mediánnál (50-38), 11-et a Szonda Ipsosnál (42-31) és 9-et a Tárkinál (46-37).”
„A kormányzással elégedetlenek aránya is most lépte át a bűvös határt: 43-ról 56 százalékra nőtt az utolsó három hónapban. 54 százalékra emelkedett azoknak az aránya is, akik szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok, a romlás e téren 7 százalékkal ugrott meg januárról februárra.”
„Ám ez csak az érem egyik oldala, mondják a rutinos elemzők, s a számokat tekintve igazuk van: az ellenzéki pártok támogatottsága jottányit sem nőtt…Orbán pedig a 15 százalékos veszteség ellenére is a legnépszerűbb magyar politikus.
Mindebből az elemzői rutin szerint az következik, hogy a magyar politika világában semmi sem változott: a kormánypárt továbbra is utcahosszal vezet; ellenfél, alternatíva sehol… Az eddigi ciklusok koreográfiája valóban úgy alakult, hogy a választások győztese előbb vesztett a támogatottságából, majd egy idő után az ellenzék lekörözte… Egy ilyen fordulat, úgy tűnik, beláthatatlan messzeségben van – ám korántsem biztos, hogy ezúttal is a megszokott forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok. Lehet, hogy egész másként: a mostani politikai konstelláció ugyanis gyökeresen különbözik minden korábbitól. Mert bár a bakelitpolitológia iparosai napról napra előállítják az ellenkező látszatot, a pártpolitikai pluralizmus korábbi intézményes világának vége van.”
„Ebben az uralmi térben jóval kisebb az ellenzéki pártok mozgástere, másként hat a tömegmédia, és másképpen reagál a társadalom is.”
„…az emberek jelentős része egyrészt a hatalmi propaganda óriási mennyiségi fölénye miatt maradt a Fidesz oldalán. Másrészt a félelem miatt. Lendvai L. Ferenc remek mondatát idézem A törvények szelleme című cikkből a Galamus.hu-ról: ’A monarchia nem lehet meg a lovagi becsület, a ... demokratikus köztársaság a polgári erény, az önkényuralom, a zsarnoktól való félelem nélkül. Nos a harmadik Magyar Köztársaság jórészt a polgári erények híján gyengélkedett a kezdetektől, s bukott meg húsz év után – mára pedig a mindennapok részévé vált a hatalomtól való félelem’.”
„Ám – mint a költő mondja – a hatalomtól való félelem valóban ’fortélyos’ dolog. Kiszámíthatatlan a természete. Egy idő után kiszámíthatatlanná válnak a félelemben élő ember reakciói is. A félelem mélyén megalázottság, keserűség, dac, lappangó indulat, gyűlölet lakik. Ami kitörhet. Minél nagyobb a félelem, annál váratlanabb erővel.”
„Az Orbán-rezsim nyolcévnyi populista népámítás után került hatalomra.”
„’A nap is másként süt holnaptól’ – ígérte a nagy manipulátor, s az emberek hittek neki. Elhitték, hogy rendbe teszi a szénájukat, fölépíti az országukat, visszaveszi a rablóktól az elorzott pénzüket, és munkát ad nekik. Nemcsak személyesen virrad föl minden magyar napja határon innen és túl, de fölvirrad Magyarország napja is. Sereghajtóból éllovasok leszünk megint, s legelöl ott lovagol majd az általunk választott, ám Európa és a világ hatalmasai által is megsüvegelt vezér. A legkisebb fiúból, a faluszéli kiskondásból lett – egykor igaztalanul száműzött – nagy király.”
„Nem könnyű fölébredni ebből a buta álomból. Az ember nehezen ismeri be, ha hiú vágyai nem váltak valóra. Ha kiderül: átverték, balek volt és ostoba. A rövid távon a valósággal szemben is hatékony hatalmi propagandán s a félelmen túl ez is közrejátszott abban, hogy oly sokan, oly sokáig kitartottak tavaszi reményeik mellett. Az írás elején idézett közvélemény-kutatási adatok azonban komoly változást jeleznek.”
„Az Orbán-rezsim mára két malomkő közé került. Egyfelől a nyugati gazdasági környezet, a befektetők, a finanszírozók, egyszóval a realitás; másfelől az irrealitás közé. A maga által keltett hamis várakozások, az elbolondított, meghülyített, fölheccelt nép elvárásai közé, ami persze maga is a legvaskosabb politikai realitás. E kettő közt kopik, őrlődik a vezér s az általa épített, ma még szilárdan kézben tartott politikai konglomerátum.”
„A hazugságok lelepleződnek, a bevált kommunikációs trükkök hatása az ellenkezőjére fordul, a lavina lassan megindul...”
„Orbán és rendszere katasztrofálisan lejáratódott a nyugati világ minden politikai tényezője szemében.”
„A várható fejlemény: még görcsösebb hatalmi arrogancia. Bérkommandók, ’az eladósodásért felelős politikai bűnözők’ üldözése, a kormányfő által személyesen elrendelt éjszakai razziák a szórakozóhelyeken, gyerekek bebörtönzése és a többi. A félelem s vele a gyűlölet tovább nő a hatalom iránt. Orbánék annyi durvaságot követtek el máris, annyi gátlástalan lépést tettek; annyi normát sértettek meg, annyi határon gázoltak át, hogy mindez nem maradhat következmények nélkül. Ez visszaüt. Most már azt mondom, inkább előbb, mint utóbb. A jövő kiszámíthatatlan, de nem olyan távoli, mint korábban hinni lehetett. ”
2011. március 12.
Tamás Gáspár Miklós: Nyilvánosság, tőke, szabadság
Népszava online
„A kifejezési szabadságért (amely magában foglalja a szólásszabadság és a médiaszabadság különben is egymásba gabalyodott fogalmait) ádáz küzdelem folyik Magyarországon - és világszerte.”
„Mindenekelőtt azt lenne helyes és célirányos megértenünk, hogy a nyilvánosság fogalma a modernség alapzata. A nyilvánosság – többek között – azt jelenti, hogy ’a hatalom’ (kormányzat, törvényhozás, bíróságok, gazdasági szervezetek, ideológiai apparátusok) kötelező vagy iránymutató erővel rendelkező dokumentumai nem titkosak, bárki megismerheti őket, s ennélfogva igazolásra szorulnak, hiszen NEM TITKOS voltuk hozzáférhetővé teszi őket a bírálat számára. A bírálat pedig (nyíltan vagy burkoltan) kételyt fejezhet ki, változtatási szándékoknak adhat alakot, sőt: sugallhat olyan világnézetet, amely cáfolhatja, semmisnek nyilváníthatja ’a hatalom’ gyakorlásának korábban elismert jogcímeit. A nyilvánosság első és talán mindmáig legfontosabb esete a Biblia lefordítása volt a ’népnyelvekre’ – tehát megismertetése azokkal, akik nem olvastak héberül, görögül, latinul –, méghozzá az egyház jóváhagyása nélkül. ’Isten népe’ megismerhette az előle titkolt fundamentális szöveget, s maga ítélhette meg, hogy mit jelent, és hogy mi következik belőle.”
„…a ’gazdaság’ és a ’politika’ állítólagos különbsége; ennek a szembeállításnak a problematikusságára többen rámutattak, a leghatásosabban persze Rousseau. Akik ezt elfogadják, azt hiszik, hogy lehetséges olyan emberi társadalom, amelyben az erkölcs altruisztikus (nagylelkű, a mások javát a magáéval szemben előnyben részesítő) a nyilvános vagy közszférában és a társadalmi reprodukció szférájában (a családban), illetve a ’magaskultúrában’ (irodalomban, művészetben, pedagógiában, morálfilozófiában, vallásban); a megélhetési javak előállítása, cseréje, forgalma – illetve az indíték, azaz a motiváció az ún. gazdasági tevékenységben való részvételre – viszont az önzésre, a bírvágyra, a ’kincs’ fölhalmozására stb. támaszkodhatik. Az ’ember’ mint ’polgár’ és mint ’honpolgár’ (burzsoá és citoyen) kettős lény: jogkövető, kötelességtudó, áldozatkész honpolgár, illetve a kíméletlen versenyben minden, akár nem méltányos előny begyűjtésén iparkodó, haszonmaximalizáló gép. ’Az erény jutalma önmaga’ egyrészt, másrészt a társadalmi hierarchia viszont a piaci előnyt jutalmazza, tekintet nélkül a nyertes erényeire, erkölcsi tulajdonságaira. A gazdaságban a spontaneitás (a véletlen, a szerencse, például az induló föltételek örökölt egyenlőtlensége) uralkodik amorális módon, a politikában (az államban) és a társadalmi és államrend által elismert ’szellemben’ pedig mindenféle erénytáblázatok...”
”Ilyen társadalom nem létezhetik, ez lélektani képtelenség.”
”A kétkedő polgárok arra gyanakszanak, hogy a politikai, moralizáló, ’nemeslelkű’ elvek egyszerűen HAZUGSÁGOK, a polgári társadalomban mindenestül az önzés uralkodik (illetve az önzés csalfa, "ideológiai" takargatása). …Azok is tévednek, akik úgy egységesítik ezt a megkettőzött képtelenséget, hogy Brechttel mondják, ’előbb a zaba, aztán a morál’.”
„A polgári társadalom mindkét aspektusa valóságos, éppen ezért olyan problematikus ez a világ, és ezért olyan nehéz benne élni.”
”Mindez azonban összekeveredik, amikor a nyilvánosság a közvetítő intézmények (a médiák) révén alárendelődik a ’gazdaságnak’ (a piaci versenynek). A nyilvánosság kritikai funkciója meggyöngül, a médiák nem honpolgárokhoz, hanem fogyasztókhoz szólnak: szabadságuk formailag fönnáll, de még az ’eszme’ egykori utópikus munkáját se végzi, a szabadságnak és boldogságnak (szépségnek, igazságnak, igazságosságnak) az elvont, de átélt fönntartását. A kritikai és ’szellemi’ funkciót tovább gyöngíti az internet, amely a vélekedések és attitűdök végtelenjét tartalmazza, amely az egyéniségeket sokszorozza és olykor közelíti (’összehozza’), de természete folytán nem szintetizálhatja, magát a szintézist mint az egyik lehetséges technikai opciót eltűri a szadomazochizmus, a barkácsolás, a biokertészet és a fegyvergyári reklámok mellett. A hagyományosabb sajtót, rádiót földarabolják és üzletiesítik a médiakonszernek, érdekcsoportok, szponzorok, hirdetők - és depolitizálja a legitimáció hagyományosabb kényszereitől szabadulni óhajtó, egyre durvább államhatalom (mindenütt, bár Magyarországon túl átlátszóan és primitíven).”
”…ma például Magyarországon a legbefolyásosabb internetes portálok mind neokonzervatívok, a piaci spontaneitást fejezik ki, élik át és élvezik; az utópiát (nagy ritkán) a hagyomány (valaminő régebbi, jobb polgáriság mítosza) helyettesíti, a horizont még csak nem is kávéházi, inkább otthon főzőcskézős ’gourmet’. A daliás propagandacsárdává, rosszabb esetben bandériummá alakult ’közszolgálati’ rádió és televízió legmagasabb teljesítménye az enyhén önironikus cs. kir. nosztalgia.”
”Az európai politikában ugyancsak erősen redukálódik a polgári társadalom valaha volt kettőssége: a ’közérdek’ a kisebbség – a ’keményen dolgozó’, ’becsületes adófizető’ kisebbség szemben a segélyezettekkel, nyugdíjasokkal, ösztöndíjas diákokkal, betegekkel stb. – érdeke, a politikának a gazdasággal egykor szembeállított sajátszerűsége elvékonyodik, minden egyforma lesz. S az elnyomottak…nem jönnek rá, hogy gyanakvásukkal – nem tudatosan – visszhangozzák a társadalmi és államhatalom beszédét: szerintük is minden önző érdek. Ők is épp úgy a ’tolvajok’ miatt háborognak, mint a burzsoázia. Az elnyomás – amely éppen a ’közjó’ képviselőjétől, az államtól származik – fölfoghatatlan, ha az államot csupán magánérdekek közvetítőjeként értjük meg. Ha nem látjuk, hogy az államhatalom MÉG ÍGY IS több, mint a piac fölügyelője, akkor egyiket sem értjük meg, és minél jobban lázongunk, annál inkább mondjuk és tesszük ugyanazt, mint a fölsőbbség, amelytől szabadulnánk. ”
2011. március 12.
A felejtés joga
Metazin, Wall Street Journal
„Az El País 1991-ben közölt egy cikket a plasztikai műtétek kockázatairól. Beszámolójában említést tett egy fiatal lány esetéről, aki Hugo Guidotti Russo sebész kése alá feküdt, ám a műtét nem sikerült. A lány feljelentést tett, az orvost őrizetbe vették.
Guidotti Russo később a per során tisztázta magát a vádak alól. Ám jó húsz évvel az eset után az inkrimináló cikk, amely még a bírósági ítélet előtt született, továbbra is elérhető a Google-lal. Ha a sebész nevét beütjük a keresőbe, előkelő helyen, az első oldalon jelenik meg az 1991-es írás.”
„A sebész ezt természetesen nehezményezi, hiszen az internethasználóban rossz benyomást kelthet a bíróság által alaptalannak ítélt vád. Guidotti Russo ezért szeretné elérni, hogy a Google törölje a cikket az adatbázisából. A Spanyol Adatvédelmi Hivatal fel is szólította az internetóriást adatbázisa módosítására.
A Google viszont ellenáll és a bírósághoz fordul, mondván, ő csak linket helyez el az eredeti cikkre, amelynek tartalmáért nem felelős. Csak akkor lenne hajlandó eltávolítani a találatok közül a kifogásolt hivatkozást, ha annak tartalma törvénysértő lenne, például rasszista, pornográf vagy szerzői jogokat sértő oldalra mutatna. Erről azonban jelen esetben nincs szó.
Az El País a spanyol sajtótörvény értelmében nem kötelezhető rá, hogy törölje az eredeti cikket. Már csak azért sem, mivel nem állított valótlanságot, amikor beszámolt az orvos őrizetbe vételéről és perbe fogásáról. Arról pedig nem tehet, hogy a Google keresőjében az első cikk jelenik meg előkelő helyen, és nem a per kimeneteléről szóló írás.”
„Az eset máris uniós hullámokat kavart: az ügyet tárgyaló spanyol bíróság a luxemburgi székhelyű Európai Bírósághoz fordult jogi tanácsért.”
„Elképzelhető, hogy az Unió valamilyen módon szigorítani fogja azokat az előírásokat, amelyeknek keretében a tartalomszolgáltatók és az internetes keresők a személyes adatokat tárolhatják. Viviane Reding, az EU alapjogi biztosa máris olyan javaslat kidolgozásán munkálkodik, amely biztosítaná a feledéshez való jogot, vagyis lehetővé tenné, hogy töröltethessük az internetről a ránk vonatkozó, idejét múlt, magánjellegű információkat.”
„A szabályok kidolgozása azonban korántsem egyszerű. Mint azt a Wall Street Journalnek nyilatkozó Richard Thomas brit adatvédelmi szakértő megjegyezte, nem lesz könnyű elválasztani az idejétmúlt magánjellegű információt a közérdekű adattól…”
2011. március 12.
Magyar Bálint: A visszautasíthatatlan kétharmados ajánlat
Népszabadság online
„Semmin sem csodálkozom, csak azokon, akik csodálkoznak. Semmi sem történt 2010 áprilisa óta, aminek ne látta volna az előképét, aki a Fidesz első kormányzását végigkövette. Semmi sem változott, sem a szándék, sem a cél, csak a feltételek: a kétharmados parlamenti többséggel jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai.”
„2010 után Magyarország csak azt kapja, amit a Fidesz már korábban megkapott.”
„1999. december. Csapatszellem – ez a szöveg állt a HVG emlékezetes címlapján, ahol puha kalapot viselő öltönyös urak állták körül a karosszékben ülő, szintén öltönyös, puha kalapot viselő nyolcadikat, a főnököt.”
„Eltelt egy évtized, és ma már csak főnök van. Az akkori csapat minden tagját száműzték a hatalom legbelső köréből: Szájer Józsefet, Áder Jánost, Deutsch Tamást Brüsszelbe, Pokorni Zoltánt hegyvidéki polgármesternek, Stumpf Istvánt alkotmánybírónak, Kövér Lászlót parlamenti elnöknek, Várhegyi Attilát a Fidesz-közeli magánszférába. A gulyás-archipelag helyszínei: Brüsszel, a budai hegyvidék vagy az Alkotmánybíróság vitathatatlanul édesebb terepe a politikai száműzetésnek, mint a személyes hatalomkoncentráció évtizedekkel korábban látott táborai. Az érintetteknek egy szavuk sem lehet. Nincs is.”
„Mi történt egy évtized alatt a Fideszben? Mi történt Magyarországon? Tíz éve megjelent cikkemben (Hiba! A hiperhivatkozás érvénytelen.) azt írtam első kormányzásuk idejéről, hogy a liberális demokrácia intézményrendszere még korlátozni tudja a szervezett felvilág kiépülését és működését. Szervezett felvilágnak azt az új magyar jelenséget neveztem, amelyben – a szocialisták oligarchikus szerveződésével szemben – a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszereket alkalmazva állami segédlettel terjeszkedik lefelé. A szervezett felvilágban az állam nem a maffia eszköze, hanem ő maga a maffia. Változatos eszközeit így azonosítottam: a közpénzek kontroll nélküli elköltése, kivonásuk a parlament ellenőrzése alól; magánvállalatok építése közpénzből; a közvagyon magánvagyonná transzformálása; az ezt szolgáló kormányzati zsarolás: magánvagyonok lenyúlása állami segédlettel és klientúraépítés ugyancsak közpénzből.”
„A fideszesek tudják, nincs értelme a felső döntéseket megkérdőjelezni, kibeszélni, lázadni, hiszen már egy szakértői elszólás is a politikai pálya végét jelentheti, mint Mádi László óvatlansága az ingatlanadóval. Csak a hűség jelent védelmet, az engedetlenség pedig kiűzetést, egzisztenciális ellehetetlenülést von maga után.”
„A HVG tíz évvel ezelőtti címlapján keresztapaként megjelenő Fidesz-elnök mellől eltűntek közvetlen társai, s helyükbe az új undokak egymást követő generációi léptek. Ők már nem a politikai lovagi tornák egyéni hősei, hanem papagájkommandók terminátorai. Bár a kötelező undokságszolgálat évei után kapott obsittal elvonulhatnak valamely nyugodtabb politikai birtokra, tartalékosként olykor azért behívják őket egy-egy jellemkoptató szolgálatra. Amit az alapítók büntetésül kapnak, azt nekik jutalmul adományozzák.”
„A Fidesz meghódítása után – a kétharmados győzelemmel – megnyílt az út a liberális demokrácia rendszerének lebontása és az autokrata politikai pozíció intézményesítése előtt.”
„A nemzeti és a szociális populizmus közös nevezője a saját sorsunk iránti felelősség áthárítása másra: a ’balsors tépte’ magyar nemzet és az egzisztenciálisan kiszolgáltatott kisember egymásra találása. Végeredménye pedig a szembenézés, az önreflexió szisztematikus száműzése a magyar politikai kultúrából. Márpedig a méltányos mérlegelésre, a racionális érvelésre, az önreflexióra, sőt mi több, az öniróniára képtelen egyén és nemzet kiskorú. Az önreflexió hiányából következő tanulás és megújulás képtelensége versenyre épülő világunkban mind az egyénnek, mind a közösségnek leküzdhetetlen hátrányt jelent.
Az önmagáért vállalt felelősséget feladó, magát az állami gondoskodásra bízó nemzet és egyén számára nélkülözhetetlen a meseszerű narratíva arról, hogy ki és miért tette tönkre sorsát és lopta el szerencséjét. A parttalan önfelmentéstől pedig egyenes az út az indulati bűnbakképzéshez: idegen szívűek, komcsik, bankárok, oligarchák, offshore-lovagok, liberálisok, zsidók, melegek, cigányok, sőt lehet bárki, akár a nem is létező pirézek (akikkel szemben a lakosság kétharmada elutasító, Tárki, 2007). Ők mind-mind okolhatók a saját szerencsétlenségünkért. S ha a politikai elit nem vállalja, hogy tudatosan szembemenjen e bennünk élő önfelmentő ösztönnel, hanem hol harsányan, hol csak kikacsintva erősíti azt, akkor a politikában és a közéletben egyaránt felszámolódik az értelmes beszéd és az egymás iránti – bár kritikus, de mégiscsak – méltányos viselkedés kultúrája.”
„A hatalomkoncentráció fenntartásához szükség van az állampolgárok engedelmességére, de legalábbis hallgatásra kényszerítésére. A kritikai attitűd elfojtásának eszköze az egzisztenciális kiszolgáltatottságra építő megfélemlítés.”
„Mára az egzisztenciális bizonytalanság tartalma megváltozott. Az egykori ’kevés, de az biztosan megvan’ helyébe a ’több, de bizonytalan’ lépett…. Ma már van mit veszíteni: egyik pillanatról a másikra nagyon sokan kerülhetnek teljesen kilátástalan helyzetbe. Egy állás vagy éppen az állami, önkormányzati megrendelések elvesztése az addig stabil egzisztenciát vagy prosperáló vállalkozást egy pillanat alatt tönkre tudja tenni. S egy olyan társadalomban, melyben az állam (ideértve a zömében fideszes önkormányzatokat is) ellenőrizte pozíciók és megrendelések abnormálisan számosak, ez szinte korlátlan lehetőséget ad a kormányzat kezébe, hogy eszközeivel saját hatalmi céljait kövesse.”
„A Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedig az elmúlt években szinte kizárólagos szerepet töltött be a Fidesz által uralt hatalmi intézmények – mint például az ügyészség – számára történő szakember-felhozatalban. Most pedig kormányon eljött az ideje, hogy az ellenzéki lét szükségmegoldásai után a rendies közszolgálati életpályamodellek igényeihez igazodó oktatási intézményt alapítsanak. Ezt célozza a Corvinus Egyetemről lehasítandó egykori Államigazgatási Főiskola, illetve a Rendőrtiszti Főiskola és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyesítésével létrehozandó új Nemzeti Közszolgálati Egyetem. S hogy ne lehessen kétségünk a születendő intézmény szellemiségét illetően, azt a Magyar Természettudományi Múzeum kitelepítése révén az egykori Ludovika épületében helyeznék el.”
„A filozófusokkal szembeni fellépés már egy kriminalizáló felülről engedélyezett vagy vezényelt hecckampány keretében történik. Az akció koncepciós jellegét a mintaválasztás technikája igazolja: csak liberális vagy annak vélt filozófusok ellen irányul, s a tudományos élet más, hasonló rendszerben támogatott szférái kiesnek a ’leleplezés’ hatóköréből.”
„Az egykori kommunista katonai ügyészből lett fideszes elszámoltatási kormánybiztos felszólítására igazságügyi szakértők fogják vizsgálni egy-egy filozófiai mű vagy egy-egy kortárs képzőművészeti alkotás elkészültéhez szükséges ’értékarányos ráfordítás’ meglétét vagy annak hiányát.”
„A ’minek ez a blabla’, ’minek ez a krikszkraksz’ kultúraromboló hevületében a különböző okokból frusztráltak alulról jövő nyomása találkozik a Fidesz vezető garnitúrájának a nyugati értékrendet képviselő magyar kulturális elittel szembeni gyanakvásával. Egyszerre nem érti és tart tőle, s használja vele szemben a közízlés és az irigység elegyéből gyúrt populizmust. Osztja a ’lokális kopjafafaragók’ meg nem értettségét és sértettségét a ’globális nonfiguratívokkal’ szemben. A kolbásztöltés, a házi pálinkafőzés és a foci szentháromságának politikai imidzzsé stilizált világából persze a szimplán szórakoztató színházon keresztül sem vezet út az öntörvényű liberális, szekularizált városi kultúrába.”
A középcsatár és a keresztény középosztály szövetsége
„…míg a ’népies classic’ – mondja Konrád György borozgatás közben – az ’érintetlen’ paraszti kultúra világát állította szembe az urbánus, szekularizált, szabadfoglalkozású értelmiség kultúrájával, addig a fideszes újnépiesség indulata a kis- és középkáder kollégista fiúk gyanakvásából és olykor frusztráltságából fakad a többgenerációs fővárosi értelmiségi gyerekekkel szemben.”
„A részleges gazdasági elitcsere nem a hagyományos, bejáratott, akár rendszerbe szervezett, szinte az adóztatás pontosságával működő korrupció logikája szerint működik…Az új technika lényege a ’take over’, azaz amikor magánvállalatok kiszorítása és újak felépítése helyett a meglévőket veszi át jogon kívüli eszközökkel a szervezett felvilág.”
„Ahhoz, hogy a szervezett felvilág ajánlata egy vállalat átvételére visszautasíthatatlan lehessen (’an offer you cannot refuse’), legalább négy fenyegető potenciállal kell rendelkeznie: (1) korlátlanul uralt jogalkotói hatalommal, (2) párthű ügyészséggel és rendőrséggel, (3) lojális adóhatósággal és (4) az állami megrendelések és pályázatok feletti teljes kontrollal.”
„Az ajánlat vonatkozhat egy cég részben vagy egészben történő átvételére, függően a tulajdonos együttműködésétől vagy zsarolhatóságától, piaci áron vagy könyv szerinti értéken. Ellenkezés esetén bevethető az országgyűlés, amely egy hirtelen törvénymódosító indítvánnyal ki tudja iktatni a piacról a meg nem kaparintható céget (ESMA), vagy egy természeti katasztrófa nyomán olyan rendelkezést hozni, amelynek alapján veszélyhelyzetre hivatkozva korlátlan ideig állami ellenőrzés alá lesz vonható szinte bármilyen magánvállalat (Mal Zrt.).”
„Olyanok is vannak, akik a szabad elvonulásért cserébe válnak meg tulajdonuktól vagy annak egy részétől. S mivel az új kurzusban a focit szeretni kell, egyeseknek – ki tudja, jutalomból vagy büntetésből – örökbe kell fogadniuk egy-egy futballcsapatot is.”
„A Fidesz esetében a hatalmi szempontoknak alárendelt gazdaságpolitikát a célirányos juttatások és sarcolások kettőssége jellemzi. …Gazdaságpolitikájuk nem más, mint egy antropomorfizált, folytonos küzdelem a nemzetépítő és a nemzetrontó erők között: különadót vetnek ki az extraprofitot termelő bankokra, távközlési vállalatokra és energetikai cégekre, a profi tjukat külföldre menekítő multikra, az egészségtelen élelmiszereket forgalmazó ’hamburgergyártókra’.”
„Akiktől pedig nincs mit elvenni, azoknak kevesebbet kívánnak adni. ’Fent’ megpróbálják kiszorítani a ’nemzetidegen’ szellemi és gazdasági elitet, ’lent’ megregulázni a ’nem nemzetalkotó’ szegényeket. Terveik, intézkedéseik itt is egy rendpárti világképbe illeszkednek: 90 napra harmadolják a munkanélküli-ellátást, a minimálbér felére csökkentik az összegét, az ellátásban részesülőket bármilyen végzettséggel bármilyen közmunkára lehet kötelezni. Ha pedig nem jönnek létre a beígért munkahelyek, a büntetőintézményi elkülönítést erősítő három csapás büntetőpolitikája és a szabálysértések esetében alkalmazható elzárás segít a gondon. S a nem a törekvő derékhadhoz tartozók gyermekei számára sem irgalmasabb a pálya: a büntethetőség korhatárát 12 évre szállítják le, hatévesen kötelezően bekényszerítenek az iskolába, a gettókba terelést a nulladik évfolyam felzárkóztató (értsd: elkülönítő) osztályaiban kezdik, visszaállítják a kisgyermekek buktatásának lehetőségét, „megkönnyítik” a magántanulóvá válást (értsd: az iskola lehetőségét a kényelmetlen diákoktól való megszabadulásra), és 18-ról 15-re szállítják le a tankötelezettség korhatárát. Menjetek Isten hírével – szól a keresztényi könyörület és megértés oktatáspolitikája, a ’Taigetosz-terv’ (Trencsényi László), ahol a zuhanást mégiscsak túlélőkre a szakadék alján egy csendőr vár. Mindezek egyben bepillantást is engednek az EU számára kidolgozott romastratégia valódi értékvilágába.”
„Bár a Fidesz öntörvényűen hajt egy autokratikus berendezkedés kialakítására, abban, hogy erre lehetőséget kapott, a szocialista–liberális kormányzat felelőssége nem megkerülhető. Egyrészt reformgyávaság, kormányzásképtelenség és korrupció, másrészt politikai doktrinerség és egymással összeférhetetlen elvárások hajszolása. Ez a szocialistáknál végzetes hitelvesztéshez, a liberálisoknál önfelszámoláshoz vezetett.”
„Az LMP képtelen felismerni és megformálni a helyzetéből objektíve adódó lehetőséget, hogy a korábbi politikában érintetlenként lehetne a fideszes hatalomgyakorlással szembeni fellépés legitim tényezője. De ehhez ideológiája túl eklektikus és zavaros, vezetői pedig túl amatőrök. Még maguk sem tudják, hogy hogyan hajózzanak az antifasiszta egységfront Szküllája és a látszólag emelkedett, de mégiscsak a Fideszt akaratlanul is segítő udvari ellenzék Kharübdisze között. Helyzetük némileg az egykori kommunista reformértelmiség helyzetéhez hasonló: ha belülről nézzük, kint vannak, ha kívülről, bent vannak.”
„Új liberális vagy balközép politikai erő megjelenéséhez ugyanakkor nemcsak az elégedetlenség kritikus tömegére van szükség, hanem a zsigeri és populista válaszokkal szakítani képes lelki és szellemi beállítódásra is. Sőt még ez sem elég, hiszen minden új mozgalom sikerének további feltételei is vannak: néhány karizmatikus személyiség és szakszerűség. Valamint kiszámíthatóság, hogy aki rájuk szavaz, tudhassa, ténylegesen kit és mit támogat.”
2011. március 9.
Zimányi Zoltán: Egy utópia: magyar konzervatív párt
Népszabadság online
„Kell egy csapat. Azaz kéne. Egy párt Magyarországnak. Itt és most. Egy konzervatív, jobboldali, de azon belül azért liberális. Szabadságpárti. Meg mérsékelt. De azért nem langyos, nem maszatoló, nem puhány, nem örök kitérő. Ellenkezőleg: mindig szembenéző. A dolgok gyökeréhez nyúló. Nem passzív, nem defenzív, nem ’hamis realista’. De nem is hiperaktív, nem kényszeres álcselekvő.
Nem fenyegetőző, nem támadó, nem agresszív. Építő, óvó, nem romboló. Együttműködő, békítő, érdekkiegyenlítő.
Kereszténységgel nyugodt lélekkel bensőséges viszonyt ápoló….”
„Alkotmányos. Betű és szellem szerint is. Vitán felül, nem kétesen, nem kacsintva-lebegtető.
Az alkotmányos baloldallal rivalizáló, de nem gyűlölködő…Amúgy elvi alapon, keményen antikommunista. Antibolsevik. De nem kommunistázó. Különösen nem: szelektíven kommunistázó. A bolsevik szubsztanciát akár antibolsevik álruhában is, házon belül is, szagról felismerő. A szélsőbalt kinevető.
Az alkotmányos jobboldallal szövetkező, nem kiszorító, nem felmorzsoló. Amúgy magától értetődően megrögzött antináci.”
„Részlegességét vállaló, totális nemzetképviseletre nem törő.”
„Korrupciót nem csak másokban kereső. A saját lebukókat is szigorúan ítélő. A korrupció fő okát nem a kommunista haj tapadásának módjában látó. Inkább az állam (és önkormányzat) túltengéséből és ellenőrizetlenségéből származtató. Ezen okokat erősítő politikusok korrupcióellenességét álságosnak vélő.”
„Számonkérhető értékekkel, elvekkel, ideológiával bíró. Következetes, értékhű, de nem doktriner. Nem is ’túlfeszült lényeglátó’. De cselekedeteit az értékekkel összhangba hozó. Azokból levezető. Ezért megbízható, kiszámítható. Értékeit így, nem pedig térítéssel terjesztő.
A magyar történelemben gyökeredző. A nemes hagyományokat büszkén vállaló, de bűneinket – akár Himnuszunk – bevalló. Nem csak a kommunizmus fertelméig visszanéző.”
„Rendpárti. Egyértelműen, világosan, konzekvensen. Rendőrpárti. De önkényeskedést nem fedező. Mindenféle blokádtól, hídelzárástól, tojásdobálástól, bekiabálástól, gyújtogatástól, autóborogatástól, zavargástól, merénylettől, terrorizmustól zsigerből irtózó. Ilyesmit véletlenül sem mentő, szító, szervező, támogató.”
„Tanárt rugdosó gyerek, szülő iránt kevéssé megértő. Az iskolai tekintély elleni erőszakot (a közúti baleseteket követő lincselést-önbíráskodást, a rendőri intézkedéssel szembeni csoportos szembeszegülést, a megélhetési természet- és infrastruktúrakárosítást) az egyszeri tetten is túlmutatva romboló ártalomként kezelő. Az idősek, a kisebbségbe szorultak magántulajdona elleni módszeres támadást az emberi méltóság elleni támadásnak is tekintő. Elkövetőit habozás nélkül elrettentő. Csak ezután kérdező. De a cigányság felemelését a magyar küldetésbe fogadó.”
„A dolgok menetének kimondatlanul is a ’normális’ többség – és nem a deviáns kisebbség – ízlése szerinti irányt adó. De ez utóbbiak létjogosultságát, méltóságát feltétel nélkül megvédelmező.”
„A közösség megtartó támasztékát az aktív középben látó, azt e szerint is becsülő…Nem az adórendszert saját családjára szabó.”
„A rászorultaktól, akiktől még elvárható egyáltalán valami, a segély ellenében nyugodt lelkiismerettel követelő. Akiktől nem, azokat türelemmel elviselő.”
„A baloldaltól saját – árnyaltabb, modernebb – igazságosságfelfogásában is különböző.”
„Tényleg polgári. Nem olyan tehát, mint ez a mostani ’polgári’: mindenfajta nemességből, nagyvonalúságból kivetkező. Nem –lumpenmódra – a másokéra áhítozó.
Gazdaságfilozófiájában egyértelműen piac-, verseny-, kapitalizmus- és globalizációpárti.”
„Tulajdonpárti. ’Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.’ Ilyen megalázó – még szóba hozni is kínos! – kioktatásra nem szoruló.”
„Az itt nem érintett – végtelen számosságú – dolgokban: józan középpárti.”
Ahol ilyen párt nem szerepel a választékban, az beteg hely. Beteg ország. Beteg demokrácia. Magyarország most sajnos ilyen.”
2011. március 9.
A keleti arcvonal kiegyenesítése
Tóta W. Árpád blogja
„A magyarokat az arabkérdés leginkább a benzinár által érinti, de ennél sokkal tanulságosabb, ami odaát történik. Közvetett hatásait majd hosszas átfutással tapasztalja az ország.”
„Az arab forradalmak után is csak annyira lehet erős a vallásos személyiségzavar iszlám válfaja, amennyire a valóság megengedi. Izraelnek van kétszáz atomfeje, minden bizonnyal megoldották a tengeralattjáróról indítható rakétákat is, szóval Allah mozgástere abban az irányban erősen lehatárolt. A Közel-Kelet népei benne vannak a lendületben, terrorral és tekintéllyel már nem lehet őket otthon tartani, és ez akkor se fog működni, ha valakik a jóisten nevében adnák elő magukat.”
„A szabadság persze relatív, és aki sose tapasztalta, az csak lassan, mint Natascha Kampusch, magától találhatja ki, milyen is lehet. Az arab diktatúrák fellazulásában kulcsszerepe volt annak, hogy a tévében és az interneten szabad embereket, önálló nőket, kívánatos, ám náluk tiltott magatartásmintákat láttak. Észak-Korea állítólag őrült vezetője ezt jól tudja, ezért ott nincs internet, és tilos a műholdas tévé. De azért videokazettákon bejutnak a déli szappanoperák, és velük a rádöbbenés, hogy lehet másképp élni. Az arab felkelések ugyanabból a frusztrációból táplálkoznak, amit minden keleti kisgyerek érzett, amikor nagy ritkán nyugati játékokhoz jutott.”
„A magyar jobboldalon, a részeges fasisztáktól a késsel-villával publikáló polgári undergroundig, megvan valami totál félreértett vonzódás a Kelethez, annak autoriter, spirituális(nak vélt), és kétségtelenül tradicionálisabb államszervezéséhez, életmódjához. Ez földrajzilag Kína csodálatától a Putyin-kultuszon át az iszlám iránti lelkesedésig terjed, szerencsére a néger rémuralmak már kimaradtak. A Kelet az, amely napról napra bebizonyította, hogy a fenenagy liberalizmusnak, hogynemondjam szabadosságnak, sőt a neoliberalizmusnak, a kapitalizmusnak igenis van alternatívája. Ni, milyen jól megvannak ezek az arabok is, egy-egy erős elnökkel, gondosan ápolt hagyományokkal, mélyen megélt vallásossággal. És a nőik is tudják, hol a helyük. Meg még szaporák is, míg a magyar, az fogy.”
„Hát ennyire jól voltak meg.”
„A csodás Kelet elmélete Bahrein belépésével dőlt meg végleg; az észak-afrikai országok megjárták a maguk kalandját az arab szocializmussal (noha egyikük sem határolódott el az iszlámtól úgy, mint az európai kommunisták a kereszténységtől). Bahrein igazi apostoli királyság; ha az embernek tényleg nem lenne más teremtett vágya, mint az imádkozás és a hódolat, akkor abból ott jutott neki elég. Ateistának lenni például nem ajánlatos arrafelé. Az utolsó bástya Szaúd-Arábia, Allah segge lyuka, ahol nem a szokás meg a családi nyomás ítéli szobafogságra és kényszerházasságra a nőket, hanem konkrétan a törvény. És már ott is inog a trón, pedig mindennap megtapasztalhatják az égi áldást, hiszen a gazdagságuk azon alapul, hogy leszúrnak egy botot a földbe, és feljön a dollár. Még ez sem elég, ha síkhülye hitszónokok ugatnak bele abba, ki hogyan és hol keres párt magának.”
„Mindez komoly cenzúra, izmos lakájmédia, az ellenállók levadászása, bebörtönzése, féktelen rendőrterror mellett és ellenére történt meg. Nem segítettek az irányított választások, a bíróságok kézivezérlése, a valós és virtuális egypártrendszerek. Nem segített az sem, hogy Európa és az Egyesült Államok elfogadta a diktátorokat. Az ellenzéket el lehetett nyomni, a tekintélyuralom megkönnyítette a kormányzást, de aztán betelt a pohár, és örülhet, aki ép bőrrel tudott visszavonulni.”
„Kellemetlen velejárója az autoriter rendszernek, hogy a verseny hiánya gyorsan és elkerülhetetlenül kiváltja a rossz kormányzást. A domináns hatalom hamar elhiszi, hogy ha a tévéből ki tudja szerkeszteni a káder lézerblokkolós sportlimuzinját, akkor minden rendben van. És hogy ha be tudja szerkeszteni a sikerpropagandát, akkor meg pláne. Ahhoz meg túl buta, hogy felfogja, nélküle is terjednek a hírek.”
„Magyarország nem keresztény ország, attól sem lesz az, ha beleírják az alkotmányba. Erre végül, sült bolondként, utolsóként rájött a KDNP is, amikor be kellett látniuk, hogy kurvamindegy, mi van a bibliában, akkor is marad az abortusz. Itt még annyira sem lehet spirituális, tekintélytisztelő, a jobbos álomnak megfelelő államot építeni, mint Egyiptomban. A legtöbb mi adható, az egyéni szabadság….”
2011. március 4.
Szűcs László: Erdélyi Kétharmados
Élet és Irodalom online
„Egy harmincas, egy negyvenes és egy ötvenes évei derekán járó férfiú tett kísérletet arra Nagyváradon, hogy a szeptemberben a hatvanat betöltő Markó Béla örökébe lépjen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség élén. A ’férfiak’ hangsúlyozása nem véletlen, az RMDSZ-ben hagyományosan férfiuralom van, annyi nő kerül közel a döntéshozatalhoz, mint a magyar kormányban.”
„A váradi kongresszust indulatos kampány előzte meg, különösen azt követően, hogy a korábbi alsóházi frakcióvezető, Semjén Zsolt barátja, a Kovászna megyei, vagyonos Olosz Gergely is beszállt harmadiknak a versenybe a költőként induló Kelemen Hunor kulturális miniszter és a jogász Eckstein-Kovács Péter mellé. A kampány ki is lépett az utcára, fizetett hirdetésektől óriásplakátokon át kampánykörutakig egy valódi választás formai elemeit hozta.”
A végeredmény ismert, a kétharmados győzelmek szakértője, a Fidesz Váradra küldött alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó oly ellenszenves módon fenyegette meg a küldötteket, mondván, ha nincs változás, nincs Fidesz-támogatás – ergó aki Kelemenre szavaz, az nincs velünk –, hogy ezzel több tucat voksot elvett a Fidesz szívéhez közeli Olosztól, s bebiztosította Kelemen első körös, kétharmad feletti diadalát.” Váratlanul jó volt viszont Eckstein-Kovács Péter húsz százalék fölötti eredménye; ugyan az RMDSZ-ben nincs ennyi virtigli liberális, viszont Traian Băsescu államfő tanácsosa, a Szabadelvű Kör vezetője vetélytársainál sokkal szellemesebb szónok, szórakoztató jelensége az erdélyi magyar politikának.”
„Különös érzés volt látni, hogy abban az épületben, ahol a hetvenes-nyolcvanas években az ellenzékinek tartott szellemi műhely, az Ady Kör működött hol tűrtként, hol tiltottként - ennek tagjai indították az Ellenpontok szamizdat lapot -, harminc év múltán azért gyűl össze a romániai magyar politikai elit, hogy megvitassa, bukjon-e a román kormány vagy sem, ki legyen az ország miniszterelnöke.”
„Nem kapott meghívást a kongresszusra Tőkés László, az RMDSZ színeiben Brüsszelben alelnökösködő EP-képviselő, aki újabb erdélyi versenypárt alapításán dolgozik az Orbánéktól a Demokrácia Központok formájában kapott infrastrukturális támogatással. Tőkéssel előzőleg a két vesztes jelölt, Olosz és Eckstein-Kovács is találkozott, nyilván értékes útmutatásokat szerezve az RMDSZ ’markótlanításához’, amit a volt püspök előszeretettel szorgalmazott.”
„Erős elnök leszek - fogadkozott első elnöki nyilatkozatában Kelemen Hunor, akire nehéz feladat vár, hisz a körülötte maradt erős emberek között kell még erősebbnek mutatkoznia, tartósan javítani a szövetség támogatottságán, mindezt nem ritkán önjáróan működő, a központ akaratával dacoló területi szervezetekkel, a válságkezelés miatt közutálatnak örvendő kabinet minisztereként. Jövő nyáron önkormányzati, 2012 végén pedig – ha elmarad a világvége – parlamenti választás jön.”