Lényeges dolgok
- Részletek
- Cserni János
- 2010. január 18. hétfő, 04:31
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban egy bíró olyan tárgyalást vezetett, ahol néhány mondat elhangzását kellett volna bizonyítani, de a vádlott az istennek sem volt hajlandó az ügyről beszélni. Láthatóan egyetlen cél vezérelte: a feljelentőjéről akart olyan információkat közölni az ott ülő újságírókkal, amelyekkel lejárathatja. Ennek megfelelően minden mondatát azzal kezdte, hogy „az az igazság”, majd jött az – ügy megítélése szempontjából – irreleváns szöveg. A bíró egy idő után megunta és – az akkor már vagy százszor elhangzott fordulatra utalva – rászólt: nem érdekli, mi az igazság, ellenben célszerű lenne rátérni a tényállás tisztázására. Másnap a távoli galaxis valamennyi sajtóterméke megírta, hogy a bíró segghülye, és egyébként is mit keres a pulpituson, ha nem célja az igazság felderítése.
A sajtó és a közírók lényeglátásának effajta hiánya (vagy eseti hiánya) jut eszembe akkor is, amikor a BKV-sztrájk néven elhíresült BKV-sztrájkról olvasok. Igyekszem gyorsan leszögezni: világéletemben tömegközlekedtem, autóba csak akkor ülök, ha úgy érzem, ráfér némi büntetés a társadalomra. Nem bliccelek, bérletem van: a társaság anyagi felemelkedése rajtam nem múlik. Hozzáteszem mérhetetlenül utálom azokat a buszsofőröket, akik télen nem fűtenek, vagyis a 30-as és 147-es buszok teljes személyzetét, egy kivételével. Továbbá izzik bennem a gyűlölet azon szerelők iránt, akik úgy engedik útjukra a buszokat, hogy az egész utastér egy füstben úszó bulira emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy az utazás vége nem szex és hányás lesz, csak az utóbbi.
Vannak tapasztalataim a városon kívüli tömegközlekedésről is. Kekec ember lévén rémesen idegesít, hogy a Pest környéki városka állomásán csak arról tájékoztatnak, vonat indul a Nyugatiba az ötödik vágányról, de azt nem közlik, hogy mikor. Egyébként mindegy is, mert a „helyi” vonat semmilyen létező menetrendet nem követ. Ugyanígy zavar az is, amikor a bemondó arra figyelmeztet, hogy a „vágányon vonat halad át”. Lehet persze, hogy a napi kecske és gőzhajó már elment. A késésekről, járatkimaradásokról, a pénztári sorbaállásokról nem is érdemes beszélni (dehogynem!).
Mindezeket egybevetve, nem értem azokat a cikkeket és interjúkat, amelyek arról szólnak, hogy mennyi fizetést (és kitől) kapnak a szakszervezeti vezetők, hogy micsoda dolog megbénítani egy város közlekedését, hogy a MI pénzünkből fizetett sofőröknek talán nem kellene sztrájkolni stb.
Elismerem, ezek fontos kérdések. Az első olyannyira, hogy a munkásmozgalmilag talán még Borsik Jánosnál is képzettebb Engels már 1844-ben szükségesnek tartotta leszögezni: „[A munkásegyesületek] hogy a kitűzött célokat elérhessék, elnököt és titkárt neveznek ki, akiket az egyesület fizet, mert minden valószínűség szerint egyetlen gyáros sem fog ilyen embereket alkalmazni”. Kétségtelen, hogy Engels az angol munkásosztály akkori helyzetéről írt, és a rózsaszín jövő magyar viszonyaival nem lehetett tisztában. Erre itt van Borsik meg a klasszikusokat nem olvasó állami cégmenedzsment.
Aztán valóban ocsmány tett a főváros megbénítása, mint ahogy a pedagógusok, az ápolók, a rendőrök és egyéb rossz keresetű társadalmi csoportok munkabeszüntetése is az: az elszenvedők szempontjából. Most például ez utóbbiak vannak kiszolgáltatva a sofőröknek, máskor amazok, nekik. Ez a sztrájk lényege. A sztrájk pedig a munkások leghatásosabb eszköze az érdekeik érvényesítésére, nagyjából másfél évszázada. Nehezen kivívott jog, amit mindenki csak akkor kérdőjelez meg, amikor mások élnek - az ő érdekeivel szemben - vele.
A „MI pénzünkből” érv erejét kissé gyengíti, hogy ezt a „mi adónkból” értelemben érdemes használni, adót pedig ebben az országban köztudottan kevés ember fizet. Másrészt a „mi pénzünk” elherdálása sosem akkora baj, mint az „én pénzemé”, amit ha máshonnan nem, onnan lehet tudni, hogy a a köztársaság elnöke a 173 külföldi beteget az OEP megtévesztésével ellátó szentesi orvosoknak még 2006-ban – tegyük hozzá, miniszteri előterjesztésre – büntetésüket jelentősen enyhítő kegyelmet adott, 65 milliós csalásuk következményeit illetően. Nálunk tehát hazudni (ez egy másik, Sólyom László által is elítélt eset) és csalni bátran lehet. Illetve, ha következetesek akarunk lenni, csak csalni, a hazugság bűn. (Maradi vagyok, számomra mindkettő az.)
És akkor itt lép be a képbe a lényeg. A híradások szerint a dolgozók ahhoz a feltételhez kötik a sztrájk abbahagyását, hogy az új kollektív szerződésben rögzítsék a 3-3 százalékos bérjellegű hozzájárulásokat, és kapjanak év végén 45 ezer forintnyi étkezési utalványt. Cserébe belemennek az osztott munkaidős foglalkoztatásba és abba, hogy havonta csak hatezer forintos melegétkezési utalványt kapjanak.
A BKV vezetőségének ezzel szemben az az álláspontja, hogy válság van, a cég pedig ilyenkor „nem működhet oázisként”. A frappáns választ az a Kocsis István adta, aki korábban a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója volt, s akinek a regnálása alatt az említett vállalatnál olyan kifizetések történtek, amelyek miatt az új menedzsment kénytelen volt feljelentést tenni. (Kocsis Istvánhoz nyilván nem jutott el az a miniszterelnöki felismerés, hogy az emberek ingyen nem szívesen dolgoznak, ezért fizetnek némely minisztériumokban évi 750 ezres cafeteriát.)
Továbbmenve: ez annak a BKV-nak volt a válasza, amely cégnek a végkielégítési botrányaitól hónapok óta zeng a magyar közbeszéd. A több tízmilliós végkielégítéseket nem a buszvezetők kapták, s a szintén kétes, de nagy összegű kifizetésekkel járó tanácsadói szerződéseket sem velük kötötték. S ugyanezen, frappánsan fogalmazó vezetés tagjaitól hallhattuk, hogy a kérdéses szerződésekről ők nem tudtak. Mint ahogy a felügyeletüket ellátó, ugyancsak jólfizetett felügyelő bizottsági tagok és a tulajdonos önkormányzati képviselői sem. Vannak ugye kontraktusok, amelyek nem itt, a Földön köttetnek.
A lényeges kérdés tehát leginkább az, hogy ha mindezekre volt pénz, miért nincs a buszvezetők étkezési utalványára. Nyilván azért, mert ezekre volt. És lesz is mindaddig, amíg a meglévő, akarva vagy akaratlanul alkalmazott figyelemelterelési technikák működni fognak.
