Varsói gyors vagy budapesti személy
- Részletek
- 2010. január 18. hétfő, 04:39
- Lengyel László
Lengyel László
Olvasom Orbán Viktor interjúját egy finn lapban, ahol már ő is, nemcsak Bogdan Góralczyk varsói professzor barátom, állítja, hogy nálunk is a lengyel minta fog érvényesülni, a varsói gyors elgázolja a baloldalt, csak jobboldali pártok maradnak a színen. Lehetne így, de nem lesz. És ennek nem a bal-, hanem a jobboldal az oka. A baloldal mindent megtett azért, hogy nyoma se maradjon a magyar politikai életben. A szocialisták leküzdötték magukat a minimumra, nem sok hajlandóságot mutattak a megújulásra, és nem volt és nincs olyan baloldali csoportosulás, mozgalom, párt, amely helyükre lépne. A magyar baloldal elkövette mindazokat a politikai hibákat és erkölcsi bűnöket, amelyeket a lengyel, ezért a politikai hangsúly a jobboldalra került. És ahogy Belka szakértő kormányának minden eredménye ellenére nem sikerült megmentenie az SLD-ét, ugyanígy a Bajnai-kormány eredményessége sem segíthet az MSZP-én.
A baloldal fennmaradása és az MSZP váltópárttá válása a jobboldalon, a jobboldali politikai szerkezeten múlik. A modern tömegdemokráciák nem nélkülözhetik a kormányzati alternatívát. Ha a baloldal nem kormányzati alternatíva, akkor a jobboldalon van szükség két olyan pártra, amelyek képesek egymást a kormányon váltani. 1945 után, a IV. francia köztársaságban, a baloldali kormányzati alternatíva hiányát mindig két jobboldali erő – a keresztényszociálisok és a gaullisták – versengése pótolta, az V. köztársaságban, a hetvenes években pedig a gaullisták és a giscardisták váltása. Lengyelországban a jobboldali pártszerkezet 2005 után három pólusú: egyrészt a kemény jobboldali párt, a Kaczyński testvérek vezette PiS, tőle szélsőjobbra a Családok ligája, és tőle középre a Tusk irányította középjobb PO. A szélsőjobb pártok egymagukban soha, sehol nem kormányképesek, mert egész Európában hiányzik hozzá a szavazati többségük és a szalonképességük – nem kormányzati alternatívák. De a jobboldali PiS és a középjobb PO egyaránt megkaphatják, meg is kapták két különböző időpontban a szavazatok többségét, így külön-külön is kormányképesek. Van jobboldali kormányzati választék, nincs szükség a baloldalra.
Ellenben a magyar jobboldal egy kétpólusú pártszerkezetet mutat. Az egyik oldalon egy kormányzati alternatíva, a Fidesz, amelyben egyesül a jobb és a középjobb. A másikon egy kormányzatra a kellő számú hazai szavazatok hiányában,és a nemzetközi szalonképtelenség miatt alkalmatlan, szélsőjobboldali Jobbik. Hiába ér el akár második helyet is a Jobbik, hiába lesz a Fidesz kormányzati partnere vagy legerősebb ellenzéki párt, önálló kormányzati alternatíva nem lehet. Egy fokozattal szélebbre van, mint amit önállóan elfogadnak. (Haider pártja csak a Néppárttal lehetett kormányon, Slotáé csak Ficóval, a Jobbik is csak Orbánnal.) A jobbközépen maradó MDF vagy KDNP, és a jobboldali FKgP lehettek volna kormányzati alternatívák, de Orbán mindent megtett, hogy ezt lehetetlenné tegye, ahogy sosem vált szét a Fidesz középjobb és jobboldali pártokra. Ma és holnap nincs és nem lesz a jobboldalon a Fideszen kívül kormányzati alternatíva.
2010 májusában, bármilyen eredményt ér el a Jobbik és az MSZP, csak az utóbbi lesz váltópárt. A Jobbik lehet radikális, szélsőséges, veszedelmes, harapós ellenzék, de a magyar középosztály választói és a külföld szemében sohasem lehetnek győztes kormányzó párt. Ez nem optimizmus vagy pesszimizmus, hanem realizmus. A baloldal, miként egész Európában, váltó mozgalom, s az MSZP, hacsak új baloldali párt nem alakul – nem fog -, váltópárt marad Magyarországon. A Kaczyńsky fivérek kormányzásában való csalódás a középjobb erejét növelte, az Orbán kormányzásból a kiábrándulás csak egy másik kormányképes erőt növelhet: a kiábrándító és elnyűtt, de egyedül létező szocialistákét.
