rss      tw      fb
Keres

European Voice: A közép-európai soros elnökségek gyenge kezdése



Saját maguk okozta károk és események botladozóvá tették Magyarország és Lengyelország soros elnökségét a miniszteri tanácsban – ezzel a címmel közölt írást a European Voice.*

Eredetileg ez lett volna az az év, amelyben Közép-Európa lép előtérbe. Az EU történetében ugyanis első ízben tölti be a féléves elnökségeket egymás után két közép-európai ország, s mindkettőben erős és szilárd a kormány.

Kezdetben a napirend is vonzónak tűnt: energiabiztonság, új összpontosítás a Keleti Partnerségre – amelynek célja az EU kapcsolatainak kibővítése Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Fehéroroszországgal, Grúziával, Moldovával és Ukrajnával – és erősebb impulzus a közös biztonsági és védelmi politikának. A „régi Európa” országainak le kellett volna mondaniuk lenéző és leereszkedő magatartásukról, és a méregerős közép-európai kávé illatára kellett volna ébredniük.

Három hónap múlt el 2011-ből, és a kávé meglehetősen gyengének tűnik. Ennek oka részben a túlzott várakozásokban keresendő. Lisszabon után, és hat hónap elteltével, amikor a belga elnökség keményen igyekezett gyengíteni a soros elnökség szerepét Herman van Rompuy, az „igazi” (belga) elnök javára, az elnökség építménye egyértelműen meggyengült. Ez azonban csak részben érvényes kifogás. A kár egy részét maguk az érintettek okozták. Magyarország éppen a soros elnökség átvétele előtt rúgott ki sokakat legtapasztaltabb diplomatái közül.

A legnagyobb hátrányt azonban az események okozták. A gazdasági válság a figyelem középpontjába állította a 17 euró-állam szerepét, s nincs köztük sem Magyarország, sem Lengyelország.

Az EU reagálása az arab világ felkeléseire, és különösen a líbiai válságra megalázóan megosztott és kevéssé hatékony volt. Jó dolog az EU-védelem közös tervezési és logisztikai központjáról beszélni. De minek, ha az a két ország, amely még rendelkezik valós katonai erővel, Nagy-Britannia és Franciaország háborúba ment, miközben Németország erőtlenül ül a partvonalon több más európai országgal együtt. A kívülállókban, akik meg akarják tudni, hogyan vélekedik Európa a világ eseményeiről, már nem Henry Kissinger híres „Kit hívok fel?” kérdése merül fel, hanem hogy „Minek telefonáljak?” És újra kiderül, hogy ha biztonságról van szó, az Egyesült Államok az az ország, amely számít.

Ezek az események kidöntötték az idei program egyik tartóoszlopát. Aljakszandr Lukasenka döntötte ki a másikat, amikor visszakozott abban, amit a tisztességes választásokra vonatkozó ígéretének tartottak. Bizonyosan nem hívják meg a Keleti Partnerség csúcstalálkozójára, amelyet eredetileg áprilisra terveztek, de aztán elhalasztottak. De egyébként sem világos, hogy kit hívnak meg vagy ki jön el, vagy hogy mi lesz az egész esemény lényege.

Valójában a halasztás – amelyre látszólag egy dátumütközés miatt került sor, valójában azonban azért, mert Magyarország elbocsátotta azokat a tisztviselőket, akikre szükség lett volna a csúcs megszervezéséhez – feszengést keltett, de most áldásnak látszik, mert legalább elodázza a vendéglista és a napirend kérdésének problémáit. Nem kizárt azonban, hogy addigra Örményország és Azerbajdzsán is háborúban áll majd. És az EU semmi jelét nem mutatja, hogy bármit is tenne ennek megakadályozására, sőt, Peter Semneby különmegbízottat, aki a legjobban ismeri a térséget, leváltották, mert a főnökeit nyomasztotta a hozzáértése.

Grúzia retteg a háborútól, amelyben „stratégiai partnere”, Azerbajdzsán támogatást várna, és torkig van azzal, hogy a Nyugat nem figyel rá.

Fehéroroszország megmutatta, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mit gondol a Nyugat. Az oly fontos Ukrajna Oroszország körüli pályára ereszkedik lefelé. Talán jobb lenne csak Moldovával tartani egy diadalmas csúcsot.

Még nincs szó katasztrófáról. Szlovákia és Magyarország gázvezeték-rendszerének összekötése vívmány, megmozgatja, ha nem is rengeti meg a földet. Horvátország esetleg aláírhatja uniós csatlakozási szerződését. Eddig azonban Közép-Európa bemutatkozása inkább gyenge, mint pezsgő.



* A European Voice a The Economist Group tulajdonában lévő angol nyelvű napilap.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!