Elefántok a porcelánboltban



Elefántból sok van Magyarországon (porcelánbolt egyre kevesebb), de itt csak kettőről akarok beszélni: a Magyar Tudományos Akadémia elnökéről, Pálinkás Józsefről, és a magyar főváros újonnan megválasztott főpolgármesteréről, Tarlós Istvánról.

A két provinciális világpolgár összedugta a fejét, és előálltak egy ragyogó ötlettel. Az újsághírek szerint az ötlet a magyar atomfizikus, politikus, egyetemi tanár fejében született. Neki nem tetszik, hogy a tér, amelyen az Akadémia épülete áll, Franklin Delano Roosevelt nevét viseli. Miért nem Széchenyi Istvánét? Hiszen Széchenyi volt az, aki oly sokat tett az Akadémia alapításáért. És ez a Roosevelt, ez hogyan is kerül ide? Már a Jobbik is felemlegette többször is, hogy az amerikai elnöknek köszönheti az ország negyven-ötéves rabságát a vasfüggöny mögött.

Meg különben is, ahogyan Pálinkás éles elmével fel is fedezte, a volt amerikai elnök „semmilyen történelmi összefüggésben nem hozható” azzal a területtel, amelyhez Széchenyi alkotásai – az Akadémia, a Lánchíd és az első magyar dunai gőzhajóállomás – találhatók. Néhány utcával messzebb talán lehet találni egy utcát vagy egy teret, amelyet „történelmi összefüggésbe” lehet majd hozni FDR-rel. Pálinkás nem elégedett azzal, hogy van egy Széchenyi Rakpart az Akadémia mellett, sőt van egy Széchenyi utca is a közelben, most el kell vinni valahova Rooseveltet, hogy legyen még egy Széchenyi tér is.

Elbeszélgetett minderről Pálinkás és Tarlós, és megszületett a terv. A Roosevelt térből Széchenyi tér lesz (csak a postás ne keverje össze a Széchenyi utcával), míg az a borzalmas nevű Szabadság tér, ahol különben is az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége is áll, legyen Roosevelt tér. Az amerikai elnököt az amerikaiaknak! Pofonegyszerű, és milyen logikus! Aztán, ha már ilyen nagyívű tervei vannak az új polgármesternek, vigyék már el végre azt a szovjet emlékművet, amelynek jelenlétét a szélsőjobboldal már annyi éve kifogásolja. Ezért ő, a nagyon fontos polgármestere a nagyon fontos magyar fővárosnak „tárgyalásokat kezdeményez Moszkva polgármesterével az emlékmű áthelyezéséről”. És miközben elbeszélget Moszkva polgármesterével arról, mi is legyen az emlékmű sorsa, azt is meg fogja említeni, hogy a továbbiakban nem lesz Budapesten Moszkva tér sem.

Elképesztő! Tehát a magyar főváros új polgármestere azt hiszi, hogy a szovjet emlékmű sorsát ő Moszkva polgármesterével fogja elintézni. Ennyire tudatlan volna? Igen, azt hiszem, hogy ennyire tudatlan.

De nemcsak a nemzetközi szerződésekről tud keveset Tarlós István. Budapest történetének ismerete sem éppen az erőssége. Ugyanis azt hiszem, Tarlós azt gondolta, hogy a Szabadság tér nevének valami köze van a „felszabaduláshoz.” Az az érzésem, azt hitte, hogy a névvel a „kommunisták” álltak elő. Ebben az esetben nem jobb, ha ezt a teret Rooseveltről nevezik el? Roosevelt tér a szovjet emlékmű nélkül. Tiszta sor.

Kezdjük a Szabadság térrel:a Szabadság teret 1899-ben nevezték el Szabadság térnek. Történt ez az után, hogy a hírhedt Újépület falait eltávolították, és helyébe egy teret alakítottak ki Palóczy Antal tervei szerint. És mivel az Újépület az elnyomás szimbóluma volt, az újonnan kialakított teret Szabadság térnek nevezték. Ennek nevét ma megváltoztatni bármire, történelmileg teljes lehetetlenség. Gondolom, még egy új Földrajzinév-bizottság sem engedélyezné.

Erre időközben Tarlós is rájött, és ma már úgy tesz, mintha neki semmi köze nem lett volna a Szabadság tér átkereszteléséhez. Aztán valaki valószínűleg azt is megmondta neki, hogy nem ülhet fel a repülőre, és nem utazhat Moszkvába, hogy az orosz főváros polgármesterével meghányja-vesse a szovjet emlékmű sorsát.


Batthyány Lajos kivégzése az Újépület udvarán, 1849. október 6-án – Wikipédia

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyire lenne okos Rooseveltet kitessékelni arról a térről, amely 1947 óta viseli az amerikaiak egyik legnagyobb elnökének nevét. Arra ugyan rájött Tarlós, hogy a Szabadság térnek Szabadság térnek kell maradnia, de néhány napja Kálmán Olgának már egy másik, kisebb térről beszélt „közel az amerikai követséghez”. Elővettem Budapest térképét, és arra a következtetésre jutottam, hogy Tarlós talán a Vértanúk terére gondol.

De teljesen mindegy. Mégis mit gondol ez az ember, amikor azt hiszi, hogy külföldi államok vezetőiről vagy városairól elnevezett tereket, utcákat egyszerűen kitörölhet? Ez nem csak helyi ügy. Ideje volna, hogy valaki megmondja ennek a szegény városvezetőnek, hogy ebből nemzetközi bonyodalom is lehet.

Ráadásul Tarlós két országot pécézett ki magának, Oroszországot és az Egyesült Államokat. Orbán Magyarországa pillanatnyilag mind a kettővel hadilábon áll. Az Egyesült Államok vezetői nem hajlandók Budapestre látogatni. Az orosz-magyar tárgyalások sehová sem vezetnek, sőt, az oroszoknak is kifejezetten rossz a véleményük Orbánról és a kormányáról. Kellenek még ezek a kisstílű ügyek, amelyekkel csak irritálni lehet mindkét ország vezetőit? Egy olyan torz nagynemzeti szuverenitás-elképzelés jegyében, amely semmi másról nem szól, mint gőgről, akarnokságról, úrhatnámságról, fölényeskedésről.

Tarlós jobban tenné, ha felhagyna világmegváltó budapesti helynévcseréivel. Ő ettől nem lesz több, és mi viszont előbb-utóbb megfulladunk Tarlós és társai magyarkodásától.



Balogh S. Éva                    


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!