Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 8.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. április 10. szombat, 11:47
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Az adja az apropóját a beszélgetésünknek, hogy Ön, Iványi úr, akiről köztudott, hogy nem MSZP-s, most mégis egy MSZP-s jelölt mellett áll ki a nyilvánosság előtt. Emellett kénytelen volt kiadni egy közleményt a napokban, mert valaki az Ön nevében, több kerületben is választópolgárokat hív fel azt állítva, hogy Ön kiábrándult a balliberális kormány mögött álló pártokból, és arra kéri a szavazókat, hogy válasszák a Fideszt. Lényegében ezt akarja cáfolni, a nyilvános megjelenésével is, mutatva, hogy támogatja a VIII. kerületben a szocialista Komássy Ákost?
Iványi Gábor: - Ez nem egészen így van. Engem ma estére egy kedves barátom, Molnár György hívott meg egy beszélgetésre szegényekről, és azokról a problémákról, amelyek engem is érintenek, és kérdezte, hogy zavar-e, ha ott lesz Komássy úr is. Engem egyáltalán nem zavar a dolog, de én direkt kampányhadjáratban nem veszek részt, két esetet kivéve. Az egyik eset Horváth Aladár barátomhoz köthető, aki független jelöltként indul cigány képviselőként, a másik Donáth László barátomhoz, aki szintén az MSZP színeiben indul, bár ő nem kért ilyesmire. De nincs semmi problémám azzal, hogy egy kampányzáró eseményen vegyek részt.
- Vagyis szegénypolitikáról is meg kampányzárásról is szó lesz.
I. G.: - Gondolom, hogy arról is, ha Komássy úr ott lesz. Én elmegyek erre a rendezvényre, mert elhívtak, de nem mindenhova mennék el, igaz, nem is hívnak mindenhova.
- A Fidesz nem hívja?
I. G.: - Nem. A Fidesz helyettem nyilatkozik a nevemben, illetve nem is helyettem, hanem úgy, mintha én lennék.
- Ezek automata telefonhívások?
I. G.: - Nem tudom, én nem hallottam őket, de három különböző kerületből hívtak fel, hogy tudok-e erről? Volt, aki megütközve kérdezte, hogy mi történt velem, és én így tudtam meg, hogy ez a szélhámosság folyik. Csak szélhámosságnak tudom tartani, és rögtön két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy vajon ennyire rosszul áll a Fidesz, hogy ilyesmit be kell vetnie. A másik pedig, hogy nem gondolnak arra, hogy utólag azt mondhatják az emberek, hogy ha ilyesmit megengednek maguknak, akkor az eredményeiket nemtelen eszközökkel érték el.
Komássy Ákos: - Én nagyon örülök neki, hogy Iványi úr részt vesz a mai rendezvényen, de azt is el szeretném mondani, hogy mi nem kampányolni hívtuk, illetve Molnár úr nem kampányolni hívta őt. Ő egy nagyon fontos társadalmi tevékenységet űz. Fontos munkái egyike, hogy az Oltalom Egyesület számos helyen, többek közt a VIII. kerületben, Józsefvárosban is nagyon sok nincstelen emberről gondoskodik. És mi úgy gondoltuk, hogy fontos lenne a választáshoz közel eső időpontban, ha úgy tetszik, az utolsó rendezvényünkön egy olyan beszélgetést tartani, ami nem kifejezetten agitál, hanem lényegi kérdésekről szól.
- Igen, a VIII. kerületben valóban viszonylag sok a szegény ember, és feltűnően sok a hajléktalan vagy annak látszó ember is. Ha alkalma nyílna arra Komássy úr, hogy az MSZP képviseletében a parlamentben legyen, netán - bár ez most nagyon valószínűtlennek látszik - ha az MSZP folytatná a kormányzást, akkor mit változtatna a szocialisták szegénypolitikáján? Mit tennének azért, hogy kevesebb legyen a szegény, és több esélyük legyen ezeknek az embereknek? Ha változtatnának, akkor Iványi úr gyakorlati tapasztalatait mennyiben vennék figyelembe?
K. Á.:- Én leginkább tanulni szeretnék a szegénypolitika kérdésében Iványi úrtól, hiszen a munkásságát valamelyest ismerem, és úgy érzem, van mit tanulni tőle. Szerintem az MSZP szegénypolitikájában a legfontosabb változtatás, amire szükség lenne, az, hogy megszokjuk és tudomásul vegyük, hogy a méltó élethez szükséges minimum egy fejlett, gondoskodó társadalomban mindenkinek jár.
- Tehát senkit sem szabad teljesen magára hagyni.
K. Á.:- Pontosan. És a segélyezés különböző előírásokhoz történő hozzákötését, és az erőltetett társadalomnevelési becsempészéseket, amik az elmúlt hónapokban sajnos a kampányban napvilágot láttak, ezeket szerintem a szocialista pártnak egyszer és mindenkorra törölnie kell a szegénypolitikájából. Vagyis a szegénypolitika alapvetően arról szóljon, hogy tényleg a legszegényebbeknek is tudjuk biztosítani a tisztességes megélhetés minimumát.
- Még ha a társadalom nem is nagyon szereti a szegényeket, igyekszik magát távol tartani tőlük.
K. Á.: - Ez nem népszerűség kérdése szerintem. Jó lenne, ha nem lennének egyáltalán szegények a társadalmunkban, de pontosan tudjuk, hogy a realitás az, hogy sajnos vannak. Szeretnénk elérni, hogy egyáltalán ne legyenek, de egyelőre ez még sehol sem sikerült senkinek. Az viszont alapvető állampolgári kötelességünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy senki ne fagyjon meg, ne sérüljön meg, és senkinek se legyen még nyomorúságosabb az élete azért, mert nincstelen.
- Iványi úr, ha arra kérné Önt az MSZP a jövőben, hogy adjon tanácsokat a szegénypolitikával kapcsolatban, akkor mire fektetné a hangsúlyt?
I. G.: - Az egyik nagy kérdés, bár nem szeretjük innen megközelíteni, az a cigányság helyzete, amivel sürgősen kezdeni kell valamit. A cigányság 80 százaléka vidéken él. Még mindig száz körüli a cigánytelepek száma, nincsenek munkahelyek, mégis őket teszik felelőssé azért, hogy nem dolgoznak, és olyan megszorítások érik őket, amelyekből lehetetlen kikecmeregni. Tehát ezzel a kérdéssel mindenképpen foglalkozni kellene. A másik probléma a hajléktalanok helyzete. Ebbe beletartozik az elmebetegeknek egy nagy tábora is, akiket például a Lipót bezárásával, de már korábban is utcára engedtek. Nem feltétlenül szegénykérdés, de azzá válhat, ezért kell azzal is foglalkozni, hogy ne csússzanak le a családok, hogy akit lehet, megőrizzünk a lakásában, és változtatni kell azon is, hogy a szociális lakások aránya ma 2 százalék körül van szemben, a 25 százalékkal, amennyi a rendszerváltás pillanatában volt. Ez elfogadhatatlan és tarthatatlan. Úgyhogy a legfontosabb a lakhatás és a munka biztosítása, és az életben maradás segítése. Az sem elfogadható, hogy az iskoláskorú gyerekek 15 százaléka éhezik. Magyarország nem annyira szegény ország, hogy ez lehetséges volna. Mi több iskolát tartunk fenn, körülbelül 2000 nagyon szegénysorú gyerek tanul nálunk, és hétfőnként látjuk, hogy nagyon nagy erőfeszítéssel tudják megvárni a tízórait, mert hétvégén alig vagy egyáltalán nem ettek. Nem ritka, hogy elájul egy gyerek hétfő délelőtt, mert annyira éhes. Ez Magyarországon nem fordulhat elő. Kormánytól függetlenül, nagyon nehéz eljuttatni a szegények hangját a társadalomhoz. Ha bárki, főként balliberális oldalon segítséget kér ebben az ügyben, örömmel állok a rendelkezésére. A másik oldalon nem szokták az embert megkérdezni. Mondjuk ezen az oldalon sem taposták le egymást, így sok ajánlkozásunk udvarias mosolygásnál többet nem váltott ki, ezt az igazság kedvéért hozzá kell tennem. De nem veszítettük el a reményünket, és tovább dolgozunk.
