A nemzetközi sajtó a líbiai katonai beavatkozásról és a londoni konferenciáról
- Részletek
- Külföldi hírek - 2011/1. negyedév
- 2011. március 30. szerda, 11:36
MTI 2011. március 30., szerda 11:32
Több mérvadó európai lap is cikkezett szerdán a líbiai nemzetközi szerepvállalásról és a konfliktus miatt kedden összehívott londoni konferenciáról.
A svájci Basler Zeitung az Egyesült Államok líbiai szerepvállalásáról a következőt írja: "a fehér házi pragmatikus a középutat választotta. Beavatkozik, de nem a világpolitikai szerepkörében. A seriff-csillagot mások szeretnék a mellükre tűzni. Ő meg megelégszik azzal, hogy a szervezkedő segítőt játssza(...). Vannak érthetetlen dolgok is. A koalíció de facto egy polgárháborúba avatkozik be a felkelők oldalán. De mi van akkor, ha Kadhafi még hat hónapig uralkodik? Akkor majd valóban befejezettnek nyilvánítják a hadműveletet? Vannak kérdések, amelyeket Obamának világosabban meg kellene válaszolnia."
A Le Figaro című konzervatív párizsi újság szerdán a Londonban összehívott nemzetközi konferenciáról közölt kommentárt: "A felkelők előrenyomulásának megkönnyítése érdekében és a légitámadások kiegészítéseként fontolóra kell venni a felkelőknek nyújtandó katonai segítséget. Franciaország (a konferencián) ebben az ügyben hajtóerőként lépett fel. Alain Juppé (külügyminiszter) jelezte, hogy partnereivel erről beszéltek. Ugyanakkor az, hogy az Afrikai Egységszervezet (AESZ) és az Arab Liga csupán egy nagykövettel képviseltette magát az értekezleten, jól mutatja a líbiai katonai akciót övező ellentmondásokat. Végül a résztvevők - közöttük a korábban a katonai beavatkozással szemben állást foglaló Törökország és Németország - egyetértésével zárult a konferencia."
A jobboldali liberális Corriere della Sera című milánói újság írása a Moammer Kadhafi líbiai vezető rezsimje utáni időszaktól való félelem bénító hatását emeli ki: "+A mi lesz azután+ miatti félelem a legjobb táptalaj a fennálló helyzet konzerválására és megvédésére. A berlini fal leomlása előtti estén Giulio Andreotti (konzervatív olasz politikus) is azt mondta: úgy szereti Németországot, hogy ő továbbra is kettőt szeretne belőle látni. A falomlás utáni időszak egy sötét ismeretlen volt, kalandos, félelemkeltő, destabilizáló. Diktatúrákkal a világ magabiztosabb. A félelem az "azutántól" bénító hatású. Akkor ugyanis kezdődik a diktátorok utáni nosztalgia, akikkel hajdan olyan jó üzleteket lehetett csinálni, ez az érzés pedig politikai tehetetlenséget szül."
A La Stampa című liberális torinói napilap szerint a londoni Líbia-konferencián túl sokan ültek az asztalnál, hátráltatva ezzel azt, hogy tényleges megegyezés szülessen a konfliktus ügyében. "A 34 állam és hét nemzetközi szervezet részvételével megtartott konferencia semmi újat nem hozott. A NATO lényegében megosztott maradt - Németországgal, Olaszországgal és Törökországgal a mérsékeltebb oldalon - a szerepvállalás politikai tartalmát illetően. Franciaország és Nagy-Britannia közben pedig felsorakozott a bengázi felkelők által megfogalmazott tézisekhez, és azokhoz próbálná igazítani a célokat."
