rss      tw      fb
Keres

Két elnök beszélget, Paraguayban és Uruguayban



A paraguayi Fernando Lugo köztársasági elnöknek nem volt valami jó napja. Bár kellemesen meleg volt az idő, feltámadt a januárban gyakori pampero, s a széltől neki mindig fájt minden porcikája. Ráadásul valami Semjén nevű, magyar miniszterelnök-helyettes is bejelentkezett a hivatalában. Azt kéri, hogy járuljon hozzá: találkozhasson az ott élő magyarokkal, mert el akarja intézni, hogy megkapják a kettős állampolgárságukat.

– Milyen magyarokról van szó? – kérdezte nagy nyögésekkel két, homlokára helyezett, vizes kendő között a titkárát.
– A követség szerint él itt tizenkét, idős ember. A dédszüleik keveredtek ide valahogyan Magyarországról, még a tizenkilencedik század táján – válaszolta a titkár.
– Tizenkettő? Ez biztos? És ezért utazott ide ez a Semjén?

Fernando Lugo tanácstalanul nézett maga elé, ám hirtelen kaján ötlete támadt.

– Hívjuk fel az uruguayi elnököt – mondta a titkárának.

Szerencsére Tabaré Ramón Vázquezt hamar el lehetett érni.

– Te Tabaré, nálatok élnek magyarok?
– Persze, legalább négy-ötezren.
– És milyen emberek azok? Úgy értem, milyen a színvonaluk. Olvasni például tudnak?
– Ne viccelj már! A legkulturáltabb kisebbségünk. Egyesületeik vannak, és vasárnaponként még rádióadásokat is sugároznak. Ráadásul mintaszerűen együttműködők: a szervezeteik és az egyházközségeik közösen tartanak fenn egy hétvégi magyar iskolát. Miért kérded?
– Képzeld, a magyar miniszterelnök helyettese hozzánk jött, hogy honosítsa az itt élő magyarokat. Szám szerint tizenkettőt.

Az uruguayi elnök hangosan röhögött a telefonban.

– Óriási! Már megint összekevertek minket! És mit mondtál neki?
– Még semmit. Küldjem át hozzátok? Végtére nektek van tengerpartotok, legalább napozhatna is egy kicsit…
– Na csak az kéne! Akarok én összeveszni az Uruguayi Magyar Izraeliták Egyesületével?! Dehogy akarok! Süljön le az a politikus a ti hegyeitekben. És arra sincs semmi szükség, hogy zavarba hozzuk az itteni magyarokat. Elég, ha mi tudjuk, milyen szellemi állapotok uralkodnak az anyaországuk vezetésében.
– Hát, szegények, őszintén sajnálom őket. Neked is fáj a fejed?
– Nekem is, de most, hogy ekkorát röhögtem, mondhatom, csökkent. Hála a magyarjainknak. De azért adhatnál annak az úrnak egy térképet Dél-Amerikáról, meg egy színes szövegkiemelőt. Hátha úgy könnyebben meg tudja különböztetni Paraguay és Uruguay nevét.

Fernando Lugo, Paraguay elnöke azonban udvarias ember volt, és nem sértette meg a magyar politikust egy efféle ajándékkal. Sőt, kísérőket is adott mellé, hogy könnyebben megtalálja a tizenkét, magyarul már alig beszélő, Paraguayba szakadt honfitársát. Úgyhogy a találkozó rendben lezajlott a januári nyárban.

A kísérők pedig a látogatás végén nyugodt lelkiismerettel búcsúztatták el a magyar politikust, s kívántak jó utat neki visszafelé, Bukarestbe.

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!