„Címeres marhaság”



A magyar miniszterelnök azt találta mondani az egyik demokratikus ellenzéki párt vezetőjének ama fölvetésére, hogy a kérdőíves nemzeti közvéleménykutatás egy színjáték volt, s a nép igazi megkérdezése egy népszavazás lenne: egy népszavazáskor az emberek csak igent vagy nemet mondanak egy 60 oldalas dokumentumra, egy nemzeti konzultáció során viszont lehetőség van rá, hogy 12-13 kérdésről részletesen elmondhassák a véleményüket. Az ő felfogása szerint tehát a nemzeti konzultáció érdemben vonja be az embereket az alkotmányozásba, míg a népszavazás kifejezetten távol tartja őket az érdemi részvétel lehetőségétől.

Pompás okfejtés. Mert hogy: 1. Igaz ugyan, hogy az alkotmánytervezetet az állampolgárok éppúgy nem olvasnák el, amint a választási programokat sem szokták, viszont egy népszavazáson mégis az ügy egészéről tudnának világos és egyértelmű véleményt mondani, nem pedig tendenciózusan kiválasztott, jórészt értelmetlen részletkérdésekről totóznának. 2. Éppen ezért egy ilyen népszavazáson a választók jelentős százalékarányban részt is vennének (és itt az érvényességhez, bár szerencsétlen módon formulázva, de mégis meg van szabva egy küszöb, az egyirányú 25 százalék), míg a kérdőíves játékban egy töredékük (10 százalék) vett részt, s a válaszok földolgozása is meglehetősen obskúrus módon történt.

Egyébként nincs kétségem: a bár csökkenő létszámban, de még mindig kitartó, mert tévedését beismerni nem tudó és nem akaró szavazóbázis megadná egy népszavazáson is a jóváhagyást. (Csak hát van a világon olyasmi is, hogy illendőség – még akkor is, ha mostani kormányférfiaink nemigen hallottak róla.) Úgyhogy azt kell mondjam: Az a kijelentés, hogy az Alkotmánybíróság jogköréről majd 10 év múlva lehet beszélni, ha ugyanis elmúlik a gazdasági szükséghelyzet (melyet maga a kormány hozott létre saját ostoba intézkedéseivel, ám oly hatásosan, hogy  ezek szerint még 10 évig el fog tartani): ez egyszerűen csak a megszokott, impertinens cinizmus. A föntebbi vélemény azonban még a miniszterelnöki kinyilatkoztatások sorában is párját ritkító sületlenség. Ha olyan kifinomult stílusom lenne, mint a kies Albionban szofisztikálódott egyik néppárti euroképviselőnknek, azt mondanám rá: egy „címeres marhaság”.

(Lendvai L. Ferenc)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!