Kovács Zoltán történelmi feladata
- Részletek
- Napi apró
- 2011. április 06. szerda, 05:17
- Mihancsik Zsófia
Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár pontosan fogalmazott azon a sajtótájékoztatón, amelyet az ENSZ médiaügyben vizsgálódó jelentéstevőjével közösen tartott.
Depolitizálták a médiatestületet.
Ahol egy párt, egy érdek, egy meggyőződés, egy világnézet, egy helyzetértékelés, egy elképzelés diktál, ott valóban nincs szükség politikára, legfeljebb manipulációs – a közvéleményt az egyeduralom fenntarthatósága érdekében félrevezető – kommunikációra. Megszólalásaiból kiolvashatóan erre vállalkozott az államtitkár.
Pedig a történészdiplomával rendelkező, életrajza szerint az Egyesült Államokban és Londonban is tanulmányokat folytató valamikori egyetemi oktató nyilvánvalóan tudja, hogy minden egykor volt és mai társadalom (és minden emberi közösség) bonyolult, szétszabdalt rendszer, tele érdek- és értékütközéssel. Magyarázni sem kell, hogy más a munkáltató és a munkavállaló érdeke, hogy másként gondolkozik a közös problémák megoldásáról az, aki az emberi erőfeszítésben, és az, aki az isteni gondviselésben hisz, hogy más állami, közösségi és egyéni magatartást követel az emberi méltóság elve, ha ezt minden ember elidegeníthetetlen tulajdonságának tartjuk, mint ha az emberi méltóságot csak a fajmagyarhoz rendeljük hozzá, hogy volt már olyan rendszer, ahol a párt- és állami vezetők érdeke a sajtó korlátozása volt, mindenki másé meg a szabadsága lett volna.
Ha a millió érdek- és felfogásbeli konfliktust annak alapján döntenénk el, hogy ki az erősebb, ki a gátlástalanabb, ki a brutálisabb, ki van többen, még mindig a fán ücsörögnénk (két véres harc közt). De az emberi társadalmak felvilágosultabbjai már jó ideje nem az erőfölény alapján döntenek. Mert az államtitkár úr által is tanulmányozott történelemben szép lassan rájöttek, hogy az erőviszonyok – itt nem részletezendő okokból – változnak. Ma te irtasz ki engem, holnap én téged. Ma ugyan én urallak téged, de holnap sokadmagaddal eleged lesz belőlem, és lecsapatod a fejem. Ezért aztán arra is rájöttek, hogy a politika nem az erőfölényen alapuló egyeduralom rafinált vagy gátlástalan biztosításának az eszköze, hanem okos és ügyes, hol taktikai, hol stratégiai egyeztetési folyamat a millióféle érdek és felfogás békés egymás mellett élése érdekében. Ezért aztán egyeztetnek. Olykor alkudoznak. A politikusok, a különféle társadalmi érdek- és véleménycsoportok hivatásos képviselői egymással, meg az egyéb, szintén érdekképviseltre alakult szervezetekkel: szakmai, civil- és szakszervezetekkel. Kompromisszumokra jutnak, hogy egyetlen nagyobb érdek- és véleménycsoport se érezze mellőzve vagy kiszorítva magát. Tudják, hogy ha nem így járnának el, az nem is olyan hosszú távon a társadalmi stabilitást is, a részrendszerek hatékony működését is, a mindenkori hatalmon lévőket is gyengítené. Így aztán legfeljebb prioritások vannak, kizárólagosságok nincsenek.
Ha egy állami ellenőrző-döntéshozó testületet depolitizálnak, az azt jelenti, hogy kiszorítják belőle az eltérő felfogású, érdekű társadalmi csoportok képviselőit. Politikus képviselőit és szakmai képviselőit. A vitát, az egyeztetést, a kompromisszumot, a kontrollt. Valóban ezt tette a Fidesz. A depolitizált médiatestület garantáltan kizárólag Orbán dolgozószobájába van bekötve. Garantáltan azt a feladatot látja el, amelyet a Fidesz politikai uralmának kizárólagossága és fenntarthatósága érdekében el kell látnia. Ahogy a közmédia átszervezésének és személycseréi sokaságának sincs más célja.
Végső soron szép és nagy kísérlet: alig húsz év elteltével újból megpróbálkozni azzal, hogy szankciókkal, fenyegetésekkel, megfélemlítésekkel, elhallgatásokkal, hazugságokkal, uszítások és megtévesztő manipulációk sokaságával el lehet-e érni, hogy egy egész társadalom ne a saját józan eszének higgyen, ne a saját érdekeit képviselje, hogy ott lásson ellenséget, ahol nincs, hogy nemzetellenesként, hazaárulóként, kommunistaként, liberálisként, megtévesztettként bélyegezzen meg mindent és mindenkit, amit és akit korábban a saját képviselőjének tartott, de legalábbis kussoljon, ha némi kétely merül fel benne.
Kovács Zoltán egykori történész arra vállalkozott, hogy ezt a kísérletet sikerre vigye. S az új feladathoz szükséges alapfeltétel teljesítésén, a saját agymosásán láthatólag már túlvan.
(Mihancsik Zsófia)