Bolgár György Svédországban, az MTV híradójában és a Klubrádióban



A Klubrádió szerdai híre szerint „lehazaárulózták Bolgár György újságíró-műsorvezetőt és magyar előadótársait egy Stockholmban tartott előadáson. Az ismert újságíró a helyi Pen Klub meghívásából tartott beszámolót a magyar helyzetről a svéd fővárosban. Az előadás végén egy magyar csoport lehazaárulózta az előadókat, mivel nem engedték őket kérdezni. A találkozó botrányba fulladt”.

*

Szerda délután a Klubrádió Megbeszéljük című műsorába egy Svédországban élő magyar származású hölgy telefonált be, hogy felolvassa fia (egy svéd kiadó szerkesztője) facebookos megjegyzését, aki jelen volt az eseményen. A bejegyzés így szól:

„Szemtanúja voltam a stockholmi kultúrpalotában, amikor a svéd Pen Clubban a magyar szólásszabadságról beszélgettek, és az ott élő magyar jobboldali klikk bekiabált. Azt az embert, aki Auschwitzot túlélte, és Svédországban a holokausztról tart előadásokat, hazaárulónak nevezte. A magyar állami televízió ott volt, egy ’sajtóattasé’ támogatásával (talán a követségről). Ez az ország a pokol felé megy. Sajnálom.”

„Én rettenetesen röstellem magam a svédországi magyarok nevében, hogy Bolgár úrnak kellemetlen perceket szerezhettek. A fiam elbeszéléséből tudom, hogy a Pen Club svéd tagjai megdermedve figyelték a szóváltást” – tette hozzá a betelefonáló.

Kuncze Gábor, a műsorvezető megjegyzése: Végül is csak az történik, hogy „érthetővé tesszük a világnak, hogy mi is a mi problémánk itthon, Magyarországon. Mert a hülyeségünket is képesek vagyunk exportálni”.

*

A Magyar Televízió szerda esti híradója beszámolt a Svéd Akadémia és a Pen Nemzetközi Írószövetség stockholmi rendezvényéről, amelynek „Jelentés Magyarországról” volt a címe. A híradó új műsorvezetője, Alföldi Zoltán felvezető szövege szerint: „Nem lehetett kérdezni, ez több résztvevőt felháborított Stockholmban. A svéd fővárosban ’Jelentés Magyarországról’ címmel tartottak beszélgetést, magyaroknak. Voltak, akik azt mondták, hogy az előadások célja csak az volt, hogy lejárassák külföldön Magyarországot.” [A szerk. megjegyzése: feltehetőleg nem „magyaroknak” szólt a rendezvény, hiszen a beszélgetés jól hallhatóan végig angolul folyt.]

Majd következik a beszámoló az eseményről, amelynek a tudósítás szerint a fő előadója Bolgár György volt. A tudósító szövege:

Az esemény liberális szervezői mindent megtettek azért, hogy stábunk ne tudja rögzíteni, amint a helyi magyar közösség tagjai kérdőre vonták őket és az előadókat, amiért nem tehettek fel kérdéseket.”

Megszólal „a skandináv országban élő egyik magyar, Politidu Mária”: „Ez Svédországban nem igazán szokás. Magyarország egy demokratikus ország, és hozzá vagyunk szokva, hogy mindig föl lehet tenni kérdéseket.”

A tudósító szerint Bolgár György „hosszan sorolta, hogy szerinte a magyar kormány hogyan lehetetleníti el a demokratikus ellenzéket. ’Hatalmas változások mennek végbe Magyarországon, amelyek ahhoz vezetnek, vagy már vezettek is, hogy egy tekintélyelvű rezsim alakuljon ki, egy parlamenti demokrácia álcája alatt’, mondta Bolgár György.” Majd így zárul a tudósítás: „A hallgatóság több tagja szerint az előadások rendkívül egyoldalúak voltak, és csak arra voltak jók, hogy lejárassák Magyarországot.”

*

Bolgár György – Pikó András kérdéseire – a Klubrádió csütörtök reggeli műsorában a következőket mondta az esetről:

A svéd Pen Club estét rendezett a magyarországi helyzetről: a szélsőséges mozgalmak terjedéséről, a médiatörvény után kialakult állapotokról, és mindezt műsoros keretbe foglalták. A meghívottak közt szerepelt egy Auschwitz-túlélő, részleteket olvastak fel a Stockholmban élő Klein György professzor memoárjából, interjút készítettek Berlinben Kertész Imrével, ezt levetítették, előadást tartott egy Stockholmban élő magyar műfordító, és felolvastak egy részletet a szintén meghívott Földényi F. László most megjelent esszékötetéből. A rendezvény második részében hárman beszélgettek. A kérdező a svéd közszolgálati rádió munkatársa volt. Bolgár György mellett a pécsi egyetemen dolgozó Bogdán Mária arról beszélt, hogy a média hogyan mutatja be a cigányokat.

Láttam utóbb a Magyar Televízió híradójának az összeállítását, amelyben azzal tisztelnek meg, hogy én voltam az est főelőadója – mondta Bolgár. – Hát nem. Sok előadó közül az egyik. Botrány azonban kétségkívül volt, mert jó félórával a kezdés előtt… megjelent egy televíziós forgatócsoport. Kérdezik a svéd szervezők, hogy ők kik. Ők a Magyar Televíziótól vannak. Kinek mondták, hogy jönnek? Senkinek. Kitől kértek engedélyt? Senkitől. Akkreditálva vannak? Nem. Ráadásul tudjuk, hogy a Magyar Televíziónak nincsenek tudósítói Svédországban sem.”

Hogy a forgatócsoportot kiküldték vagy ott bérelték, nem derült ki.

A svédek először el akarták őket küldeni – folytatta Bolgár György a Klubrádióban –, hogy ilyen nincs. vagy előre bejelentkeznek és engedélyt kérnek a forgatásra, vagy viszontlátásra. De megkonzultálták velünk a dolgot, és mi azt mondtuk, nekünk semmi kifogásunk ellenük.”

A kétórás előadás rendben lement.

Majd az este lezárása után egy ottani magyar elkezdett kiabálni, hogy szeretnének kérdéseket feltenni. A svéd rádiós műsorvezető mondta, hogy ez sajnos nem az az alkalom, ez egy műsoros este volt, nem vitaest. Nem volt fórum, nem is hirdették annak. És ellentétben a Magyar Televízió jelentésével, nem a magyaroknak szóló este volt, épp ellenkezőleg: a svédeknek szólt. Az persze természetes, hogy ott élő magyarok is eljöttek. Ám ők elkezdtek kiabálni, hogy micsoda dolog ez, Svédországban ilyen nincs. Mire a svéd Pen Club elnöke közölte, hogy már bocsánat, ez nem vitaest volt, a szólásszabadság pedig nem azt jelenti, hogy mindenki mindig azt kiabál, amit akar és ahol akar. Voltak még kisebb kiabálások, valaki bekiabálta, hogy hazaárulók, de azért olyan is volt, aki visszakiabálta nekik, hogy ’fasiszták’. Ezt már nem láttam a Magyar Televízióban. Majd kimentek, és a ház előtt nyilatkoztak a Magyar Televíziónak. Amely érdekes módon egy ilyen eseményen, amely nem számít különösebben hír értékűnek, ott volt, noha nem szoktak ilyenre stábot küldeni, de mégiscsak mintha előre tudta volna, hogy lesz ott valami, amiért érdemes odamenni, és csinálni belőle egy jó kis botrányos tudósítást.”

*

Bolgár György stockholmi (angol nyelvű) előadásának írott változata:


Nem csupán a sokat vitatott médiatörvényről kell beszélnünk, hanem a magyarországi parlamenti demokrácia szisztematikus felbomlasztásáról (megsemmisítéséről) is. Ugyanis erről van szó, s ez nem túlzás.

A Fidesz-KDNP a 2010-es választásokon a szavazatok 53 százalékával kétharmados többséget szerzett. A magyar alaptörvény értelmében ez elég az alkotmány cikkelyeitől kezdve bárminek a megváltoztatásához. Kivéve egy egészen új alkotmány elfogadását, mert volt egy olyan kitétel, amelynek értelmében a képviselők négyötödének egyetértése nélkül nem lehet hozzákezdeni egy új alkotmány kidolgozásához. Ezt a megszorítás azonban változtatható volt csupán kétharmados többséggel, és az új kormány éppen ezt tette mindjárt az elején. Ezzel szabaddá tette az utat a demokrácia magyar jogszabályi kereteinek átalakításához.

A külvilág azonban a brutális változásokat csak hónapokkal később észlelte, gyakorlatilag tavaly év végén, amikor a fokozódó ellenkezés dacára újraírták a médiatörvényt. A veszélyre, hogy a kormány ellenőrzése alá akarja vonni a sajtót, az elektronikus és internetes médiát, nem csupán a magyar média, a baloldali és a liberális ellenzék és értelmiség figyelmeztetett, hanem politikai szimpátiáitól függetlenül a szabad világ minden nagyobb médiaszervezete, továbbá egész sor tekintélyes politikus, nyugati kormány és nemzetközi szervezet is követelte a médiatörvény visszavonását, de hiába.

A kétharmados többség mellette szavazott, és Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, nincs semmiféle ok a változtatásra. Később mégis megtették. Ez, legalábbis részben, két hónappal később, az Európai Unió Bizottságának követelésére történt, de nem vették figyelembe az Európai Parlament, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az összes nagyobb nemzetközi újságíró szervezet további intelmeit és javaslatait.

E nemzetközi botrány mellett azonban Magyarországon igen jelentős változások sorozata megy végbe, amely a formális demokrácia vékony leple alatt tekintélyelvű rezsim kiépítéséhez vezethet, és sok tekintetben már vezetett is.

Hogy csak néhány példát említsek:

1. A nagy parlamenti többség megszerzése után nem sokkal a kormány keresztülvitt egy nemzeti együttműködési nyilatkozatot, és kötelezővé tette kifüggesztését megfelelő helyen minden kormányzati épületben és intézményben. Azóta Orbán úr kormánya nem kívánt együttműködni semmilyen kérdésben senkivel.

2. A volt kormányhivatalnokoknak fizetett, néha felháborítóan magas, de legális végkielégítések megnyirbálásának politikai céljával törvényt fogadtak el, amely 98 százalékos adóval terheli meg öt évre visszamenőleg ezeket a jövedelmeket, amennyiben bizonyos összegnél – mintegy 12 ezer eurónál – magasabbak. Ez azonban nem vonatkozik a Fidesz azon tisztségviselőire és politikusaira, akik hasonló végkielégítést kaptak 7-8 évvel ezelőtt. Ha azonban valakit közülük mégis érintett a szabályozás, azt a törvény külön módosításával kivették a szabály alól. A személyre szóló törvénykezés nem bizonyult egyedinek: még az alkotmányt is kétszer módosították néhány napon belül, hogy a Fidesz egyik vezetőjét megmentsék a potenciálisan hátrányos következményektől.

3. Amikor az alkotmánybíróság törvénysértőnek minősítette a visszamenőleg elrendelt adót, a parlament azonnal megvonta a testülettől a pénzügyi kérdésekben való bíráskodásra szóló felhatalmazást, majd újra elfogadta gyakorlatilag ugyanazt a visszamenőleges hatályú adótörvényt. Ami az alkotmánybíróságot illeti, jogköreit alaposan megnyirbálja az új alkotmány, amelyet a kormányzó többség két hét múlva fogad el: a testület a továbbiakban nem illetékes a kormány pénzügyeivel összefüggő jogszabályok vizsgálatára.

4. Új alkotmány készül – hogy a jelenlegi helyére lépjen – a parlamenti ellenzék távollétében, bármiféle széleskörű nyilvános vagy szakmai vita nélkül. Célja a független intézmények meggyengítése, a hatalom központosítása és a fékek és ellensúlyok radikális visszaszorítása. Ugyanakkor az egész szöveg szelleme az 1930-as évekbe visz vissza minket.

5. Az elmúlt kilenc hónap törvénykezése mélységesen eltér a megszokottól: egyéni képviselők nyújtanak be törvényjavaslatokat a kormány helyett, hogy így el lehessen kerülni az egyébként törvényben előírt szélesebb körű konzultációkat a szakértőkkel, az illetékes testületekkel, mint például a szakszervezetek, és meg lehessen kerülni a parlamenti vitát is.

6. Visszamenőleges hatályú törvény született arról is, hogy különadókkal terhelik meg a nagy bankokat, távközlési, energetikai és kiskereskedelmi vállalatokat is.

7. A költségvetési egyensúly takarékossági intézkedések nélküli megőrzése céljából a kormány államosította a magánnyugdíjalapokat – értékük mintegy 11 milliárd euró –, és gyakorlatilag rákényszerítette ezek hárommillió tagját, hogy visszatérjen az állami nyugdíjrendszerbe azzal, hogy aki a továbbiakban is a magánalapokba akarja befizetni kötelező járuléka harmadát, ahogyan eddig tette, az nem lesz jogosult állami nyugdíjra, noha a kötelező járulék kétharmada továbbra is az államhoz folyik be.

8. A korábban független Pénzügyi Tanácsot azonnal feloszlatták azt követően, hogy bírálta a kormányt, amiért megpróbálta leleplezni a költségvetés nagy lyukait, és a kormány teljes ellenőrzése alatt álló új testületet hoztak létre.

9. Más független intézményeket ugyancsak a kormány megbízottjainak felügyelete alá helyeztek, mint az Állami Számvevőszéket, amelynek elnökévé egy megfelelő szakmai háttér nélküli Fidesz-politikust neveztek ki, vagy mint a nagyhatalmú Médiatanácsot, amelynek elnöke szintén a Fidesz egyik parlamenti képviselője. Mi több, ezeket az embereket kivételesen hosszú időre, 9–12 évre nevezték ki, és kizárólag kétharmados parlamenti többséggel távolíthatók el. Vonatkozik ez a legfőbb ügyész kinevezésére is, akinek Fidesz melletti elfogultsága több mint nyilvánvaló volt már első hatéves mandátuma idején is.

10. Gyakorlatilag minden állami intézmény és gazdasági társaság vezető tisztségviselőit, igazgatóit és menedzsereit a választások után azonnal leváltották szokatlanul brutális módszerekkel, mint például kommandó jellegű csoportok váratlan rohamaival a hivatalokban, s különösen a mobil telefonok, számítógépek és kocsik azonnali lefoglalásával.

11. Kulturális háború folyik a baloldali és liberális gondolkodású művészek, filmesek, filozófusok ellen, akiket pénzügyi vétségekkel, állami pénzek elsikkasztásával vádolnak, ezzel megfélemlítve őket, s rábírva, hogy mindent hátrahagyva saját kis magánvilágukba meneküljenek. Az Állami Operaház nemzetközi hírű főzeneigazgatóját, művészeti vezetőjét és balettigazgatóját tisztségük elhagyására kényszerítették. A Nemzeti Színház igazgatóját folyamatos támadások érik innovatív, liberális és meleg volta miatt. Tarr Béla nemzetközileg elismert filmrendezőt rendreutasították azt követően, hogy a kormányt bíráló interjút adott egy német lapnak, és a világhírű Budapesti Fesztivál Zenekart megfosztották állami támogatása egy részétől, mert vezetője, Fischer Iván egy interjúban bírálta a kormányt, míg a másik nagy zenekar, a Nemzeti Filharmonikusok pótlólagos támogatást kapott, miután vezetője, Kocsis Zoltán egy másik interjúban Orbán Viktor úr mellé állt. A Budapesti Holokauszt  Múzeumot figyelmeztette egy államtitkár, hogy változtassa meg a magyar zsidók második világháborús deportálásáról és megsemmisítéséről szóló kiállítását, csökkentve a korabeli magyar hatóságok felelősségét, több felelősséget hárítva a német nácikra.

12. Végül, de nem utolsó sorban a kétségtelenül a legjellemzőbb eset: a földrajzi nevek felügyeletével foglalkozó, kvázi nem kormányzati bizottságot feloszlatták és két tagját kitették kormányzati munkahelyükről, mert nem akarták jóváhagyni a kormány döntését, hogy a Budapest Ferihegy repülőteret nevezzék át Liszt Ferenc repülőtérré, de felajánlotta kompromisszumként, hogy tartsák meg a légikikötő eddigi nevét, és azt egészítsék ki a zeneszerző nevével. Mostantól a kormánynak joga van mindent úgy elnevezni, ahogyan azt a „köz” szempontjából fontosnak tartja. Egy közalkalmazottnak pedig megmarad a joga ahhoz, hogy elbocsássák.

Ennek az önkényes, basáskodó, fölényes kormánynak a feje, Orbán Viktor, aki ma az Európai Unió elnöke. Március 15-én, a magyar nemzeti ünnepen mondott beszédében kijelentette: Magyarországot hevesen támadták az utóbbi időben külföldről, de visszavertük ezeket a támadásokat. Mint a múltban, amikor a magyarok nem fogadták el Bécs és Moszkva diktátumát, most nem akarják elfogadni Brüsszelét sem. Itt tartunk most.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!