Kelet és Nyugat a választásokon

Ha van érdemben elemezhető újdonsága a választási eredményeknek, amelyek egyébként tökéletesen az előzetes várakozásoknak megfelelően alakultak, akkor az a területi specialitások vizsgálata. Várható volt, de helyenkénti arányaiban mégis meglepő a kelet-magyarországi ütemes jobbratolódás folytatódása. A 2002-es totális Bács-Kiskunban aratott Fidesz győzelemkor (amit akkor elképedve láttunk) nem gondoltuk volna, hogy 2010-ben, Csongrádot leszámítva, minden alföldi megyében megelőzi a Jobbik is az MSZP-t. 2006-ban Bács-Kiskunban is ért el részeredményeket az összefogásban fellépő MSZP-SZDSZ, míg a MIÉP-Jobbik akkor csak 1,5-2,5 százalékot szerzett az egyes választókerületekben.

De az igazi nagy fordulat Észak-Magyarországon következett be, ahol nagyon magas százalékokkal lett második a Jobbik. Régen volt ennyire kétféle Magyarország területileg is. Borsodban, ahol 2006-ban még nyolc (!) MSZP-s jelölt győzött az első fordulóban 50 százalék feletti eredménnyel, és a MIÉP-Jobbik 3-5 százalék körül járt, most a Jobbik 27,2 százalékot szerzett az MSZP 18,91 százalékos eredményével szemben.

Az igazán sajátos most az, hogy a nyugat-magyarországi Fidesz-hívők emelték az elért magasságba a saját pártjukat, de ők tartották a második helyen az MSZP-t is. Ha nyugaton is a keleti tendenciák érvényesültek volna, akkor nem lenne kétharmada a Fidesznek, és lemaradt harmadik lenne az MSZP.

A markáns regionális specialitások mellett izgalmas lesz látni az életkori megoszlásokat is. A benyomások alapján vélelmezhetjük, hogy jóval nagyobb arányú volt a fiatalok részvétele, mint korábban. Ez négy év múlva már sorsdöntő lehet, ismerve a fiatalok pártpreferenciáit. Lehet, hogy a magyar jövő, beszéljenek bármit is a politikusok, a makroszociológiai tényezőkben van megírva?

(Boros László)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!