rss      tw      fb
Keres

A gyógyszerpazarlásról



A napokban sok szó esett arról, hogy a lakosság túl sok orvosságot pazarol el. A magyar kormány szerint milliárdokat lehetne megspórolni azzal, ha valamiképpen ellenőrizni lehetne, hogy az emberek ne vegyenek több orvosságot, mint amire szükségük van, illetve az idősebb emberek lelkiismeretesebben vegyék be a gyógyszereiket.

Természetesen azt nem mondja meg a kormány, hogy mégis hogyan lehetne ezt a problémát megoldani, sőt azt sem teszik mindehhez hozzá, hogy még hatékonyabb felhasználás mellett sem lehetne annyi pénzt megtakarítani, mint amennyiről ők beszélnek. Természetes az is, hogy nem lehet minden idősebb ember mellé egy kórházi nővért állítani, aki ellenőrizni az adagokat. Tehát akkor mit lehet csinálni?

Van egy-két ötletem, bár nem túlságosan eredetiek. Egyszerű koppintások a világ más részén bevezetett módszerekről. De ez nem a legjobb ajánlólevél Magyarországon, ugyanis az én benyomásom az, hogy a magyarok egyszerűen irtóznak mindentől, ami idegen találmány vagy módszer.

Néhány nappal ezelőtt Dávid Ferenc arról beszélt Kálmán Olgának, aki tágra nyílt szemekkel hallgatta, hogy a magyar kormány különösen fogékony külföldi tanácsok elfogadására. Én sem akartam hallani a fülemnek, mivel ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Legyen akármi, az első reakció: ez itt nem működne.

Évekig vezettem egy internetes levelezőlistát, ahol 30-40 ember – többségükben Magyarországról – beszélte meg a világ és az ország sorsát. Ez a társaság korántsem maradi emberekből állt. Éppen ellenkezőleg. Liberális, világot látott emberek voltak, akik több nyelven beszéltek, és az ember gondolta volna, hogy ők aztán nyitottak a világra. Sajnos, nem így volt. Mindegy, miről volt szó, a külföldi példát gondolkodás nélkül elutasították.

Ha a bliccelésről beszéltünk, akkor kijelentették, hogy más városokban bevált módszerek Budapesten egyszerűen nem működnének. No meg a bliccelésből fakadó kár olyan csekély, hogy azért nem érdemes mindenféle új módszerekkel próbálkozni és felbosszantani embereket.

A bliccelés mellett volt egy másik téma is, amit az én magyarországi levelezőtársaim azonnal visszautasítottak. Mi, akik Nyugaton élünk, megemlítettük, hogy nagy pazarlás ám az, ha az orvosságot előre kiadagolt dobozos formában kell az embereknek megvenni. Az antibiotikumot az orvosok három hétre írják elő. Tehát vagy 21, vagy 42 piruláról van szó, a dózistól függően. Az itteni gyógyszerész pontosan annyi pirulát ad, amennyit az orvos felírt.

Ez aztán elindított egy vég nélküli vitát, amelyből megtudtuk, hogy ez primitív, elfogadhatatlan praxis, amit csak a barbár amerikaiak követhetnek. Ugyanis itt van, kérem, a higiénia kérdése. Higiénia? Ekkor meg mi kezdtünk el csodálkozni. Mi köze ennek a higiéniához? Némi gondolkodás után rájöttem, hogy levelezőtársaim valahogy az képzelik, a patikus megnyálazott ujjakkal számolgatja a pirulákat. Természetesen nem ez a helyzet. Minden patikában van pirulaszámláló. Nem tudom, mennyibe kerül, de gondolom, vannak olcsóbbak és drágábbak. Mondjuk úgy, hogy egy amerikai patika nem tud meg lenne nélküle.

De ha nem a higiéniával van baj, akkor mindig lehet találni valami mást. Túl hosszú időt venne igénybe az a néhány másodperc, amit a gyors pirulaszámláló tölt a számlálással. Meg különben is, az előre csomagolt orvosság majdnem mindig megfelel az orvos által felírt adagnak. Szóval a végén az ember feladta. Jó, nem akarnak semmiféle változást, és kész. Nincs értelme beszélni róla.

Ami az idősebb emberek orvosságszedési gyakorlatát illeti, egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy az emberek elfelejtik, mikor, miből, mennyit kell bevenni. Azt mondják az orvosok, ha több mint öt különböző orvosságot kell szednie valakinek, nagy az esély rá, hogy a páciens nem fogja az összes gyógyszerét rendszeresen bevenni.

Itt is van segítség, és gondolom, hogy Magyarországon is elérhetők ezek az olcsó plasztik mütyürkék, amelyekbe az ember a hét elején beteszi a piruláit.

Amint a képen látható, minden részletesen meg van jelölve. Vasárnaptól szombatig, reggeltől estig – mindössze egy alkalommal kell összeszedni az adagokat. Ezt kell bevenni reggel, ezt délben, ezt este. Ez sem garantálja, hogy az ember nem felejti el beszedni az orvosságát, de az életet könnyebbe teszi azok számára, akiknek sokfajta orvosságot kell szedniük.

Ami a tablettaszámlálót illeti, azt hiszem, hogy a gyógyszerészek ellenállása miatt a bevezetése még várat magára. Ha a gyógyszerész kevesebb pirulát ad el, kevesebb a bevétele, és gondolom, emiatt harcolni fognak ellene mindaddig, amit a kormány nem hajlandó szembeszállni velük. Mint az utóbbi időkben láthattuk, a gyógyszerészek ma a rezsim kedvencei. Kíváncsi vagyok, hogy meddig.

(Balogh S. Éva)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!