Papírforma

Nem meglepő a jobboldali győzelem, számítani lehetett arra is, hogy ez a győzelem esélyt ad egy kétharmados felhatalmazásra is. A neonáci pártra szavazók nagy számát lehet elkeserítőnek látni, de tudni kell, hogy választóik jelentős része nem szélsőjobboldali. Csak éppen nem tartják fontosnak, hogy ragaszkodjanak a demokratikus alternatívákhoz, különösen reménytelen egzisztenciális helyzetekben. A nagyobb jobboldali pártnak sem kellett különösebben arra törekednie, hogy demokratikusnak látszódjék, ellenzéki szerepét töretlenül úgy játszotta, ahogyan annak idején kormányzott. Tudta, hogy nem kockáztat sokat: még nem lehet Magyarországon választásokat veszíteni az alkotmány szellemét átlépő vagy a demokratikus értékeket megkérdőjelező politizálás miatt.

Szóval olyan ez a választási eredmény, amilyen a társadalom, és pártjaink is tükrözik a közösség állapotát. Idegenkedik a piactól, nem kedveli a kapitalizmust, vágyik az állami paternalizmusra, a korrupciót akkor nem tűri meg, ha nincs haszna belőle és éppen rosszabbul megy, de ekkor erősödik az idegenellenessége is.

A neonáci antiparlamentáris párt úgy gyalogol be a parlamentbe, hogy vezetője nyíltan kétségbe vonta a Magyar Köztársaság jogrendjét, és ezt nem utasította vissza egyhangúlag minden politikai erő. A magyar gárdának nevezett nem létező szervezet, a köztársaság fekélye kiújulni látszik.

A győztes párt vezére pedig ismét elfelejtette azokat, akik nem rá szavaztak, szavai ismét csak egy képzelt közösséget céloztak, kirekesztve az ő demokráciájukból az idegenszívűeket. De ebben semmi új nincs, a magyar jobboldal egyelőre ilyen, demokrácia-hiányos, autoriter - gondolkodó demokrata, gondolom, rájuk is gumikesztyűben, orrot befogva, jobb híján szavazott.

Azok a drága barátaim viszont, akik idegenkedve figyelik egy új, demokratikus párt sikerét, jobb ha végiggondolják: lehet, hogy szükségük lesz még egy olyan hangra, amely szembehelyezkedik a mindent elsöprő autoriter stílussal, az ideologikus töltetű paternalizmussal, a nacionalista intoleranciával és a szegénységellenes politikával. Sőt szükségük lehet még az oly sokat bírált véleményszabadságpárti kiállásra, és az sem kizárt, hogy egyszerűen csak a racionális érvekre.

A legrosszabbat elkerültük: nem egy olyan hárompárti parlament jön létre, amelyben a demokráciának kétes elköteleződésű kétharmados többséggel szemben egy nyíltan demokrácia-tagadó szélsőjobb és egy átalakulások előtt álló, a két kormányzati ciklus által szétzilált szocialista párt áll, amelyik egy ideig, ebből következően, gyengén tudja majd védelmezni szabadságainkat. Mert van egy negyedik, amely szándéka szerint új lehetőségeket jelenít majd meg a magyar demokrácia porondján. Nincs miért megkérdőjeleznünk a demokráciának, a köztársaságnak és az alkotmányos értékeknek való elkötelezettségüket. Legalább ennyit azoknak a demokrata barátaimnak is el kell ismerniük, akik sok kivetnivalót találtak az LMP-ben. Az ellenzék demokratikus részének darabjait meg kell becsülnünk, valamit átmenthetnek a jövőbe.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!