rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. április 21.

Dobszay László zenetörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia lemondott elnöke


Bolgár György: - Meg kell kérdeznem már csak a forma kedvéért is, bár gondolom a hallgatók is nagyjából tudják, hogy miért is mondott le?

Dobszay László: - Ennek van egy tartalmi és van egy formai oldala. A tartalmit nagyon hosszú lenne elmondani.

- Pedig biztos az az érdekes. Na jó, kezdjük a formaival.

- Az az érdekes, de arra nincs idő. A formai ok egyszerűen az, hogy a véleményünk szerint az alkotmányban nincs helye egy névvel ellátott egyesületnek.

- Amelyik a Makovecz-féle Magyar Művészeti Akadémia. Ez került bele az alkotmányba.

- Én nem szeretem az ilyet, hogy Makovecz-féle stb.

- Hát Makovecz Imre nevéhez fűződő mindenképpen, ezt el kell mondani, már csak azért is, hogy a hallgatók is tudják társítani ezt a szervezetet egy markáns és mindenki által nagyra becsült építésszel és az ő világ- és művészeti felfogásával. Meg hogy tudjuk, hogy miről beszélünk, nem?

- Gondolom igen. Hogy miről beszélünk, azt talán lehet mondani. De ugye egy akadémia azáltal, hogy akadémia, most a világon akármerre, gondoljanak a párizsi akadémiára, a londoni akadémiára vagy bármelyikre, az egy évtizedeken, évszázadokon keresztül működő névtelen, szóval személytelen intézmény, nem valakinek az akadémiája. A megbecsülését, a rangját éppen az adja, hogy hosszú távú és mondom még egyszer, személytől független státusza van.

- És hogy egy vagy több személy, akármekkora érdemeik vannak is az ő területükön, létrehoz egy akadémiának nevezett szervezetet, attól az még nem válik az egész társadalom akadémiájává.

- Nem, az egy privát egyesület. És éppen erről van szó, hogy egy intézmény meghal. Ezt úgy hívjuk, hogy Széchenyi akadémiája.

- És ez a Széchenyi Akadémia, legalábbis az Irodalmi és Művészeti Akadémia most meg fog halni? Mert ez nem szerepel az alkotmányban.

- Nem, egyáltalán nem fog meghalni, ezt én nem mondtam. Én azt mondtam, hogy az akadémiai rangot az adja, hogy nem egy névhez kapcsolódik, hanem az, hogy a társadalomnak egy intézménye.

- Én értem, de azért kérdeztem, hogy lehet, hogy éppen ez a társadalmi intézmény fog meghalni, míg a másik, amit egy vagy több magánember hozott létre egyesületként, az fog élni?

- Ez lehetséges, ez prófétai kérdés.

- Igen. De érezték is ennek közvetlen hatását, amikor megint csak egy váratlan és korábban nem jelzett fordulatként a Magyar Művészeti Akadémia egyszer csak bekerült az alkotmánytervezetbe, majd most már az elfogadott alkotmányba? Lehetett érezni, mondjuk a Magyar Tudományos Akadémián belül vagy esetleg találkoztak Pálinkás Józseffel vagy kérték az információt tőle, esetleg a segítséget tőle?

- Nem. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy ezt a Széchenyi Irodalmi Akadémiát az Akadémia hozta létre. Ez nem egy magánkezdeményezés, ezt az MTA hozta létre. Az akkori elnöknek, Kosáry Domokosnak a kétségtelen heroikus fáradozása révén. Tehát az Akadémia ezt sajátjának kell hogy tekintse.

- És annak tekinti? Az elmúlt napokban, hetekben látott erre utaló jeleket?

- Nem. Volt egy beszélgetés, amelyikben az elnök hivatkozott arra, hogy természetesen továbbra is társult tagként kezelik. Ez a hivatalos rangja, ennek is megvan a maga története. Ez egy nagyon érdekes és hosszú történet, 1991–92 teléhez megy vissza. Tehát társult testületének tekintette és mint ilyet, a sajátjának. Na most, mint ilyen, nem kapott semmiféle támogatást.

- Ki lehetett, illetve ki lehet a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja?

- Megbeszélés alapján kiválasztott – Antall Józseffel és másokkal konzultálva – mondjuk egy tucatnyi embert, akik között természetszerűen volt politikailag teljesen semleges és politikailag jobbra, balra álló is. Ez egyáltalán nem volt tekintetbe véve. Na most innentől kezdve ez az akadémia saját maga minden évben javaslatokat tesz, tehát az egyes tagoknak joguk van javaslatot tenni, azt a szakosztályok megvitatják, végül az egész a közgyűlés elé kerül és a közgyűlés szavaz általában több jelölt között. Tehát végig több a jelölt, mint amennyi hely van.

- Igen. Végül is az akadémikusok a Tudományos Akadémiára is így kerülnek be.

- Pontosan. Egyébként ez nem véletlen. Kosárynak kezdettől fogva minden szempontból az volt az ideája, hogy a Tudományos Akadémia mintájára működjön ez. Annál is inkább, mert hiszen ez eredetileg a Tudományos Akadémiának egyik osztálya volt. Na most, ezt 1949-ben megszüntették, és ezt akarta helyrehozni, kárpótolni Kosáry akkor, amikor ezen fáradozott és akkor nem lehetett ezt egy osztályként vagy egy osztályba besorolva újraéleszteni. És ezért választották ezt a megoldást, hogy társult intézménnyé váljék.

- Visszatekintve erre a tizenkilenc-húsz évre, ez a Széchenyi Akadémia egy ideológiailag, politikailag semleges testületnek minősíthető?

- Teljesen.

- Még csak nem is voltak ideológiai vagy politikai jellegű vitáik egymás között?

- Annyira nem, hogy amikor nem politikai jellegű, hanem társadalmi, kulturális jellegű kérdések felvetődtek – én akkor ugye csak friss emberként hallottam erről –, az volt a felfogás, hogy ne tegyünk nyilatkozatot, de még olyasmikre sem, mint egyetemi oktatás vagy olyasmi, amelyek abszolút társadalmiak és nem politikaiak. Mert őrizni kell a Széchenyi Akadémiának még a látszatát is annak, hogy...

-… Kerülni kell annak a látszatát, hogy bármilyen oldalra húz vagy be akar avatkozni.

- Így van.

- Ellenben a Népszabadságban ma azt olvasom a Magyar Művészeti Akadémia egyik vezetőjétől, Fekete György iparművésztől, ő az ügyvezető elnök, hogy ők ajánlásokat szeretnének adni múzeumok, levéltárak, egyes egyetemi tanszékek munkájával kapcsolatban, a felsőoktatás bizonyos kérdéseibe is beleszólnának és így tovább.

- Igen.

- Ez ellentétes a Széchenyi Akadémia eddigi tevékenységével?

- Abszolúte.

- És nem is tartja helyesnek, mert úgy gondolja, hogy innentől kezdve aztán az ideológiai, politikai beleszólás fog érvényesülni alapvetően?

- Igen, így gondolom. Tehát amennyiben egy garantáltan politikamentes, mondjuk például művészeti jellegű vagy ilyen vagy olyan jellegű társulás lenne, akkor nem lenne baj, hogy véleményt nyilvánít, de akkor sem abban, hogy ki az igazgatója valamelyik múzeumnak. Erről vagy az illető szűkebb szakmájának kell nyilatkoznia, vagy pedig akkor vegye a kormányzat magára a felelősséget és nevezzen ki, akit jónak lát, ha egyszer egy állami intézményről van szó. De arra semmiképpen sincsen egy művészeti akadémiának joga, módja, hogy beleszóljon ilyesmibe, véleményt nyilvánítson. Egyetlenegy olyan dolog volt, amiben a véleményét kérték, nem először egyébként, már úgy értem, hogy nemcsak a Széchenyi Akadémiáét, hanem korábban volt erre más példa is, és ez a díjak kérdése.

- Igen. De ez egy magától értetődő dolog, hiszen kiktől kérjenek véleményt, ha nem a legszakavatottabb emberektől.

- Erről van szó. Egyébként azt kell mondjam, hogy ezen én két alkalommal ott voltam és ha létezik olyan, hogy semmiféle politikai egyoldúság nem érvényesül, akkor ez aztán olyan volt. Már csak azért is, mert ültek ott, mit tudom én, huszonöten, és abból, ha netán egynek lett volna olyan ötlete, hogy valamilyen ideológiai vagy egyéb okból x-et vagy y-t támogatja, azt azonnal semlegesítette volna a másik huszonnégy.

- Új kultúrkampf kezdődik?

- Erre feleljen Ön.

- Akkor maradjon ez költői kérdésként itt a végén.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái