Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. április 22.
- Részletek
- 2011. április 26. kedd, 03:05
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ha jól tudom, Gyöngyöspatán van.
Iványi Gábor: - Igen, itt Gyöngyöspatán, a Bem utcában állok, ahol számtalan – legalább nyolcat számoltam meg – rendőrségi jármű áll, legalább egy harminc-negyven rendőr szállt ki az imént, és rohamsisakban elindultak a Bem utca fölötti pincesor felé...
– Arra a területre, ahol a Véderő nevű szervezet...
– Igen, amelyet fillérekért a Véderő nevű szervezet megvett magának, ott is egy-két tucatnyi férfi tanyázott, állítólag hagyományőrzők, és úgy tűnik, hogy most őket elkezdték igazoltatni, és elterjedt itt, hogy hármat – legalábbis eddig – őrizetbe vettek közülük.
– Ezek a véderősök mióta vannak ott azon a területen, amit állítólag megvásároltak, és ahol kiképzőtábort akartak indítani?
– Többen azt állítják, hogy ugye március elseje óta tart ez, és azóta gyakorlatilag megszakítás nélkül itt vannak, és most az elmúlt napokban köttetett meg ez a jelképes üzlet, némelyek szerint egy forintért, mások szerint öt forintért vették meg ezt a területet, miután a polgármestert eltávolították.
– Kitől vették meg, kié volt ez?
– Hát helybeli gazdáké állítólag, akik közül valaki azt mondta volna, hogy ő nem akarta eladni, de félt megtartani a pincét a maga számára. Na most itt ma reggelre egy sajátos helyzet alakult ki, a Roma Polgárjogi Alapítvány és azok a szervezetek, amelyek eddig együtt dolgoztak vele, szerettek volna az ünnep közeledtével egy kicsit vidámabb, gondűző időt eltölteni, művészek jöttek volna le játszani a gyerekekkel, de közben itt úgy tudják a helybeliek, hogy az LMP aktivistái, illetőleg a mögöttük álló külföldi üzletember buszokat szervezett. A tény az, hogy valóban 273 gyerek és nő buszokkal elhagyta a települést, részben Csillebércen, részben Szolnokon fogják állítólag az ünnepeket tölteni, úgyhogy eléggé kihalt a település.
– De, de nemcsak az LMP és egy amerikai alapítvány van emögött, hanem – ahogy olvasom legalábbis – a Vöröskereszt is.
– A Vöröskeresztet bízták meg ennek a lebonyolításával. Na most a többiek, akik itt maradtak férfiak ezekkel az LMP-s aktivistákkal, a patakot pucolják. Bográcsozás van, hát érdekes látvány, hogy kaszálják a domboldalt, tisztítják a patakot, miközben a rohamrendőrök a pincesoron igazoltatják és lekísérik az ott lévő embereket. De hát mindenki feszültségben van, és arról beszélnek, hogy itt másfél hónapja nem tudnak aludni, többen depressziósak, és egyéb lelki problémákkal küzdenek, úgy látják, hogy magukra hagyta őket a rendőrség, nem kellenek a hazának – ilyeneket mondanak , itt sírt az egyik ember, hogy még életében nem fordult elő, hogy nem a családjával ünnepelte húsvétot, hogy nem tudnak együtt elmenni a templomba, ugye ilyenkor a romák ételt szentelni mennek a templomba. És hát arról beszélnek, hogy el kellene innen menni Horvátország...
– Sőt, állítólag menedékjogot is akarnak kérni Amerikában és Kanadában.
– Hát igen, így van, erről beszélnek itt. Az előbb Horváth Aladárral beszélgettünk, aki elmondta, hogy három lehetőséget vetnek itt fel, az egyik ez, hogy elmenni, menedékjogot kérni valahol máshol, a másik, hogy szembefordulni az őket zaklató személyekkel, de hát ezt semmiképp nem akarják. Ő nem lát reményt, és én is ezt gondolom, hogy bárki nagy tömegben befogadna embereket. És a harmadik dolog, hogy esetleg az ENSZ-től kéksisakosokat kérni, ha a rendőrség nem tud ezzel a problémával megbirkózni, pedig hát ez nem lenne olyan országos ügy, még akkor sem, ha az ország több pontján föllángoltak ezek...
– Hát igen, mindenképpen ez lenne a megoldás, hát az, hogy ENSZ-békefenntartókat kérni egy európai uniós országba, ahol azért eddig még béke volt, és reméljük, nem is tör ki semmilyen belső háború, az borzasztó volna, az állapotokat talán tovább is rontaná. Szóval nem az volna-e a megoldás, és minden oldalról nem erre kéne-e törekedni, hogy a rendőrség állítsa végre helyre a rendet?
– Igen, bizony. Itt van most a kapitány is, nem tudom, hogy a megyei vagy a gyöngyösi kapitány, körülbelül tíz perccel ezelőtt érkezett meg, és akkor indult meg ez az akció, amivel lekísérték, behozták ezeket az embereket innen a domboldalból a pincesorról.
– De korábban ilyenfajta határozott fellépésnek nemigen lehetett nyomát látni, ugye, csak a feszültség volt, a szembenállás volt, az idegesség volt, a fenyegetés volt, a vonulás volt, és a rendőrök ugyan ott voltak, de a határozott cselekvés hiányzott.
– Pontosan így van, hát ugye a március 15-i esemény alkalmával is passzívan vagy együtt járőrözve a gárdistákkal voltak jelen a rendőrök, és hát most azt gondolják itt többen, hogy talán valami nemzetközi nyomás vagy üzenet az, aminek hatására itt elkezdtek munkálkodni. Idevárják Balog Zoltán államtitkár urat is, hogy nyilatkozzék erről az egész dologról, tehát valami talán megmozdult, de hát én magyarként is szégyellem magam, hogy erre sor került, hogy a külföld előtt egy újabb ügyben, pláne akkor, amikor éppen nemrég nyújtottuk be a romaügy rendezésével kapcsolatos elképzeléseinket, ami ajánlás lenne egész Európának...
– Igen. Ehhez az, ehhez az ajánláshoz nem a legjobb ajánlólevél ez! De ahogy olvasom, külföldi diplomaták, amerikaiak és mások is vannak ott Gyöngyöspatán. Miért, vagy látott Ön diplomatákat, külföldieket, akik ott érdeklődve próbálnak tapasztalatokat szerezni?
– Nem, de különböző képviselőik idetelefonáltak, és készülnek állítólag ide, tehát helyszínen akarják tanulmányozni amerikaiak, angolok, őróluk tudunk elsősorban, akik jönnének és tanulmányoznák ezt a helyzetet. Eddig még nem értek ide, de különböző tudósító személyek hazai és külföldi médiumoktól itt vannak.
– Az, hogy Ön rendszeresen megjelenik ezeken a konfliktuspontokon, ahol valóban vissza-visszatérően fenyegetik az ott élő romákat, és ahol a rendőrség a rend közvetlen fenntartásán kívül egyelőre nem tudott vagy nem volt képes mást cselekedni, az nagyjából közismert. De vajon lehet-e akár erővel bírni – személy szerint, úgy gondolom –, és vannak-e Önön kívül még olyanok, akik, mint néhány LMP-s képviselő, megpróbálnak a személyes segítségükkel, tapasztalatukkal közbelépni és megóvni a településeket egy-egy konfliktustól. Egyáltalán ez-e a megoldás, vagy ez csak valamiféle próbálkozás, hogy példát mutassanak, hogy lehet másképp is?
– Hát lehet, hogy az utóbbiról van szó. A megoldás kulcsa nem a mi kezünkben van, én azt gondolom, hogy egyrészt ez össztársadalmi probléma, és hát az igazi megoldást az jelentené, ha tömegesen követelnénk, hogy ez a szégyen szűnjön meg Magyarországon. Ha összerándulnánk és mindannyiunknak fájna, hogy ma, a 21. században egy ilyen fontos történelmi pillanatban, mint amiben most Magyarország az életét éli, ez ne történjen meg, hiszen bármit teszünk, akár alkotmányt, akár húsvétot ünnepelünk vallásos emberként, hát ki hisz nekünk, hogy bármit is komolyan gondolunk, ha ez megtörténhet Magyarországon? Hát mindennek a fonákját mutatja ez meg, vagy fölerősíti azokat az aggodalmakat, amelyeket bármiféle cselekedetünkkel kapcsolatban bárki megjegyezhet! Ugye ma éppen nagypéntek van, én itt azt említettem újságíróknak, hogy ezen a napon két ponton jelenik meg a Passió-történetben valamilyenfajta katonai erő. Az egyik azok a római katonák, akik azt a Jézust szögezik keresztfára, aki mindig is a szegények, a kicsik, a megtámadottak, a jogfosztottak oldalán állt, a másik pedig a katonák, akik őrzik Jézus sírját, nehogy valami újrakezdés, valami feltámadás, valami reménység köszöntsön be húsvét hajnalán. Amihez ezen a ponton még kérdésként felvetődik, amit egyik szólásmondásunk úgy fogalmaz, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Felvetődik a kérdés, hogy ki pénzeli ezeket az embereket, akik itt hónapszám masíroznak, esznek, öltöznek, ki biztosítja számukra ezt a szabadságot, és ki az, aki valahonnan hátulról életben tartja ezt az egész akciót, ami hát nyilván nincsen ingyen? És nyilván felvetődik azok felelőssége, akik most kormányoznak, mert ha valakinek, akkor a kormányon lévőknek kellene határozott szavakat hallatni, határozottan jelezni, hogy nem adják át a kezdeményezést! Most tapsolnak itt épp az emberek, most viszik el egy zárt mikrobusszal a főkolomposokat, és megtapsolták a helyiek.
– Igen, e pillanatban jött a telefonomra egy hír, hogy a rendőrség őrizetbe vette a kiképzésre készülő Véderő öt tagját Gyöngyöspatán. Állítólag azért vitték el őket, mert az öltözékük riadalmat kelt. Hát még ha csak az öltözékük keltene riadalmat! No, mindenesetre úgy látom, nehéz jogi fogást találni, vagy nem biztos, hogy a megfelelő jogi fogást találják meg, a lényeg, hogy valamilyen módon és valamilyen jogi támpontra hivatkozva cselekedni kell.
–Így van.
– Ha már beszélünk, akkor még egy dolgot hadd kérdezzek meg Öntől: tegnap itt a műsorban interjút adott nekem Tarlós István főpolgármester, többek között azzal kapcsolatban, hogy büntetni kívánják a fővárosban a hajléktalanokat. Ha nem akarnak élni a menhelyen lakás lehetőségével, akkor ötvenezer forintos büntetést is kiszabhatnak rájuk, ha a közterületet nem rendeltetésszerűen használják, ott laknak, mondjuk, egy aluljáróban, vagy odaviszik a személyes holmijaikat, és nem távoznak el onnét. Én ugyan úgy gondoltam – és ezt az interjúban is elmondtam –, hogy talán nem ez a megoldás, de érdekes, hogy itt a fővárosban is valahogy másképp képzelik a rendet vagy a rendteremtést!
– Ugye azt kell ennél tudni, hogy főpolgármester úr két kivétellel felmondta a civil szervezetekkel az együttműködést, többek között az Oltalom Karitatív Egyesülettel meg hát az egyházunkkal is, amelyik közel hatszáz ágyat tartott fenn, és ugye csak a Menhely alapítványt és a Máltai Szeretetszolgálatot kívánja megtartani, illetve ezek vezetőit, akiknek a nevét ő meg is mondta ebben a tegnapi interjúban, őket tekinti szakértőknek, és nyilván a többi...
– Vécsey Miklós és Győri Péter.
– Így van, és nyilván tőlük várja a szakmai megerősítést a döntéseihez. Én sajnálom, hogy ők nem fújnak riadót, és nem állnak oda a nyilvánosság elé, és nem kiabálják bele a világba, hogy ez elképzelhetetlen dolog. Ugye most csak nyár következik, de a szerződésfelmondás az novembertől lesz igazán éles, mert nyolc hónapra előre kell felmondani. Mindenki tudja, hogy nem volt elég eddig se a férőhely, körülbelül a fővárosban lévő hajléktalanok egynegyedének tudtunk szállást adni. Most nemcsak civil szervezetekkel mondta fel a főpolgármester a megállapodást, hanem az úgynevezett BMSZKI vagy hajdan FSZKI, amit én is öt évig vezettem, annak a férőhelyeit is ötszáz ággyal csökkenti. Na most ezek után kijelenteni azt, hogy aki kint tartózkodik életvitelszerűen az utcán, azt ötvenezer forintra megbüntetik, hát ez vagy a dolog át nem gondolását, vagy hihetetlen felelőtlenséget jelent. Hát hova menjenek ezek az emberek? Most ő deviáns magatartásnak minősíti az utcán való életvitelszerű tartózkodást, mintha az emberek pusztán rosszaságból vagy neveletlenségből lennének kinn, noha bemehetnének a menhelyre is. Ahol megszüntetnek ötszázötven ágyat, ahol el fognak lehetetlenülni novemberre a különböző civil szervezetek, és világos, hogy nem lesznek képesek férőhelyet biztosítani, mert miből fogják finanszírozni. Hát egyiknek sincs tőkéje, mindenki a fejkvótából és a különböző támogatásokból tartja fenn a férőhelyeit. Tehát én azt gondolom, hogy ez a büntetés, megtoldva azzal, hogy jó, nem kell fizetni, hanem majd le lehet dolgozni, ez arról szól, hogy akkor munkatáborokat fognak létrehozni, és dolgoztatni fogják a hajléktalanokat, nem tudom, hol, nem tudom, mi az a munka, ami elvégezhető, hiszen verseny van az utcaseprésért is, eddig is az volt. Ugye a hajléktalanok, akik tudtak, dolgoztak eddig is, de büntetőtáborban vagy ilyen ledolgozásszerűen dolgoztatni azokat, akik elől elzártuk, fölszámoltuk a férőhelyeket, én ezt bűnnek tartom!
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!