Romastratégiák – II. rész



A magyar állam eddigi szemléletmódja és intézkedései csak rontottak a helyzeten, ha azonban képesek vagyunk nézőpontot váltani és új célt kitűzni, akkor a feladataink is világossá válnak – írta cikkének első részében Krémer Ferenc.

Mit kell tennie az államnak ahhoz, hogy ne távolodjunk, hanem közeledjünk egy közös értékek szerint élő társadalomhoz?  Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az állam feladata azoknak az előfeltételeknek és feltételeknek a megteremtése, amelyek a kiválasztott cél szempontjából kedvező magatartásokat preferálják, a velük ellentéteseket pedig szankcionálják. Az előfeltételek közé tartoznak a megfelelő törvények és intézményi struktúrák. A szükséges törvények még megvannak, bár a kormány az önmagának írt alkotmánnyal elindult a polgári értékek és normák felszámolásának irányába. Az intézményi struktúrák azonban sosem voltak meg. A feltételek közé tartozik, hogy a törvények és az intézmények működjenek, azaz a közhatalom döntéseivel és tetteivel egyértelműen a választott cél felé törekedjék és így a polgárokat is erre késztesse.

Ez az a pont, ahol a magyar állam (irányítóinak) alkalmatlansága a leginkább megmutatkozik. Nehéz is megfelelően cselekedni akkor, ha a kormány mást gondol, mint amit kimond, ha maga is tudja, hogy csak azért beszél, hogy becsapja a hallgatóit. Együttműködésről, békéről és rendről beszél, miközben programjából világosan kiderül, hogy az erő(szak) megszállottja, hogy megveti a nyomorban élőket, hogy még azoktól a csekély jogoktól és lehetőségektől is megfosztaná őket, amelyekkel eddig rendelkeztek. Akár azt is mondhatnánk, hogy a különféle rohamosztagok a kormány programját valósítják meg a maguk módján. A közhatalmi intézmények (rendőrség, ügyészség) jogértelmezése is a szélsőjobboldalnak kedvez, de ide sorolhatnánk a bíróságokat is, hisz a miskolci ítéletek a „magyarellenes romák” ügyében ezt mutatják. A kormány csak téblábol, és azt hiszi, szavakkal helyettesítheti a tetteket. Hogy ez mennyire abszurd helyzeteket teremt, az a patai romák evakuációja kapcsán az egész világ előtt világossá vált. A mai Magyarországon a különféle rohamosztagok tevékenysége és puszta létezése a társadalmi béke legfőbb akadálya! Az állam feladata ezért a rohamosztagok felszámolása. Igaz, hogy miniszterek és államtitkárok már szinte minden nap elmondják, hogy nem engednek az állami erőszakmonopóliumból, de ez eddig majdnem semmit sem jelentett. Lehet, hogy csak annyit akarnak mondani ezzel, hogy kizárólag a rendőrségnek az ügyészségnek és a bíróságnak van joga fenyegetni és megalázni a cigányokat, senki másnak.

A kormány kínkeservesen kiizzadott ugyan magából egy nevetséges rendeletet1, amely írd és mondd, 100 ezer forintra rendeli büntetni azt a megátalkodottat, aki polgárőrként „együttműködési kötelezettség teljesítése nélkül” ténykedik, valamint azt, aki a „közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem hatalmazza fel”. Megdöbbentő szigor, ugye? Biztosan nehéz volt kitalálniuk a kormány jogászainak, hogyan alkossanak olyan szabályt, amely per definitionem megfelel „a nesze semmi fogd meg jól” alapelvnek. Ez a szabály egyértelműen a rohamosztagoknak kedvez, kibúvók tömegét kínálja nekik, és ami a legfontosabb: megkegyelmezett nekik, továbbra is létezhetnek. Egyre világosabb, a kormány nem akarja felszámolni a neonáci félkatonai szervezeteket! Vajon miért, talán csak nem azért, mert közel állnak a szívéhez? Még világosabban és egyértelműbben fogalmazva: a kormány nem áll ki a polgárok egyenlősége, a társadalmi béke és a jogrend mellett, továbbra is szabad utat enged a kialakulóban lévő neonáci árnyékállamnak.


Shades – flickr/vijarayan

Lehetséges egy másik romastratégia is, és Magyarországnak erre lenne szüksége. Az állam feladata ugyanis ebben a helyzetben egyértelmű: érvényt kell szereznie a törvénynek, fel kell számolnia minden félkatonai szervezetet és meg kell akadályoznia újjáalakulásukat. Erőszakkal kell fellépnie a romák jogainak védelmében, az ellenük irányuló erőszak megszüntetése érdekében, de nemcsak az utcákon, hanem az iskolákban, a munkahelyeken és mindenütt! A magyar államnak ez nemcsak lehetősége, de nemzetközi szerződésben vállalt kötelessége is!  Íme:

„Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”

és:

„Olyan személyzet, amely a magyar hadseregbe vagy légihaderőbe besorolva nincs, a II. számú melléklet szerint meghatározott katonai vagy katonai légi kiképzést semmilyen alakban sem nyerhet.”2

Eléggé világos, ugye? Minden félkatonai és fasiszta jellegű szervezet törvénytelenül létezik Magyarországon, nem kellenek mondvacsinált indokok! Szánalmas, hogy Gyöngyöspatán hetek múltán is csak azt voltak képesek kitalálni, hogy a „Véderő” tagjainak viselkedése alkalmas mások megfélemlítésére!

Nincs működő romastratégia bizalom nélkül! A romák bizalmának megszerzéséhez pedig az első lépés a neonáci, hungarista és mindenféle egyéb rohamosztag felszámolása. Ez minden továbbinak az előfeltétele, de nem maga a megoldás! Innen kiindulva még rettentő sokat kell tennünk mindannyiunknak, romáknak és nem romáknak egyaránt. A romák feladatát én kissé másként látom, mint a kormány. Döbbenten olvastam a Népszabadságban Romano Rácz Sándor Vonához írt levelét, és nemcsak azért, mert ellenzek mindenféle párbeszédet és vitát a szélsőjobboldallal3. Ez a levél, valamint a rohamosztagok által megtámadott falvak és városok lakosságának viselkedése azt mutatja, hogy a romák a családon belüli erőszak áldozataihoz nagyon hasonlóan viselkednek. Romano Rácz Sándor első levelének attitűdjét és mondanivalóját röviden így lehetne összefoglalni: „Én jó voltam, én nagyon igyekeztem! Miért bántasz engem?” Ugyanezt az attitűdöt mutatják a romák a falvakban, azaz elfogadják az áldozatszerepet, az alárendeltséget és a megalázást, ahogyan mindig is tették. Csakhogy ez a viselkedésmód az egyik garanciája a kiszolgáltatottságuk fennmaradásának. Az erőszaktevőt sohasem meggyőzni kell, sohasem könyörögni hozzá, hanem megfosztani az erőszak eszközeitől és lehetőségétől. A romák legfőbb feladata éppen ezért megszabadulni ettől az attitűdtől, mert csak ha egyenlőnek tekintik és érzik magukat, akkor válhatnak valóban egyenlővé. Ha ez a két előfeltétel, a rohamosztagok felszámolása és a megkülönböztető, megalázó gyakorlat folyamatos és rendszeres büntetése, valamint a romák önalávető attitűdjének megváltoztatása megvalósul, akkor lesz esélye országunk lakosságának társadalommá válnia. Egyedül ez adhat esélyt mindannyiunknak közös problémáink megoldására.



Krémer Ferenc                   

_________________________

1 - 67/2011. (IV. 22.) Korm. rendelet, Magyar Közlöny 42. szám (2011. április 22.)
2 - Az 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában, II. rész, Politikai rendelkezések, I. cím, 4. cikk; és III. rész, Katonai és légügyi rendelkezések, I. cím, 14. cikk.
3 - Lásd még Niedermüllet Péter írását: Hol élünk?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!