Fő a jó tempírozás
- Részletek
- Napi apró
- 2011. április 30. szombat, 05:28
- Lánczos Vera
Orbán Viktornak jól meg kell fontolnia, mire futja szűkös idejéből. Nem jut például arra, hogy válaszoljon az esztergomi polgármester levelére, noha Tétényi Éva egy zarándoklat élén személyesen vitte el a levelet Orbánhoz, mint a város díszpolgárához, a Parlamentbe. Ezzel szemben a miniszterelnök szakított néhány percet Kovács Péter freestyle focivilágbajnokra, sőt arra is, hogy a bajnok a Parlament épülete előtt „trükközni” tanítsa a labdával. Ha a fociról van szó, akkor – láthatóan - a végtelenségig elhasznált „trükközés” kifejezés is előkerülhet az újságírói szótárból. Habár jó lesz óvatosan bánni a szavakkal, mert a politika és a foci közötti áthallásos kapcsolatra éppen a mostani eseményekre adott politikai válaszokban, sőt a magyarázatukban is rábukkanhatunk. Egy kedélyes – a riporterrel tegeződő formában zajló – beszélgetésben mi mással illusztrálhatta volna a miniszterelnök, mint a foci világából hozott példával azt, hogy miért csak akkor lépett a kormány Gyöngyöspata ügyében, amikor.
„Az teljesen nyilvánvaló, hogy mit kellett volna csinálni, már hetekkel ezelőtt is, de ugye a gyülekezési jog meg a gyülekezési szabadság mögé bújnak azok, akik valójában provokálják az ott élőket. S ha föllépsz, túl gyorsan, hirtelen lépsz föl, akkor az első reflex az, hogy de hiszen megsérted a gyülekezési jogot, megsérted a gyülekezési szabadságot. Megsérted néhány jogát ott néhány embernek, amelyet a magyar törvények és a jogrend garantál. Ezért jó néhány döntést sokkal lassabban kell meghozni. Olyan, mint a futball, tempírozva kell passzolni. Tehát az ütemérzék a legfontosabb a magyar politikában. Akkor kell meghozni egy szigorú döntést, amikor már az egész ország úgy gondolja, hogy most már igazán meg kell hozni azt a döntést. De ha egy ütemmel előbb hozod meg, az egész ország azt mondja, hogy nem kéne beavatkozni. Tehát ezt a pillanatot kell eltalálni. Ez teszi művészetté, ha úgy tetszik, a magyar politikai élet irányítását… Most vagyunk abban a helyzetben, hogy 10 emberből 9 azt gondolja, hogy ez így nincsen jól.( …) eljött a pillanat, amikor az erő nyelvén kell beszélni az államnak.”
Tehát minden a „tempírozáson” múlik. Nem az számít, hogy „teljesen nyilvánvaló, hogy mit kellett volna csinálni, már hetekkel ezelőtt is”, hanem az, hogy „akkor kell meghozni egy szigorú döntést, amikor már az egész ország úgy gondolja, hogy most már igazán meg kell hozni …”
Akárhogy ragozzuk, ez valami olyasmit jelent, hogy fontosabb a „mit gondolnak rólunk az emberek”, mint az a kötelességünk, hogy akkor lépjünk fel egy jogsértéssel szemben, amikor világos előttünk, hogy jogsértéssel állunk szemben.
Közbevetőleg jegyezzük meg, az viszont nem világos, hogy a gyülekezési jog miként kerül képbe Gyöngyöspata esetében? Legalábbis első látásra nem világos, például abból a szempontból, hogy mit keres ott egy a paramilitáris szervezet. Mint ahogy nem világos az sem, hogy miért nem az egyesülési joggal való élés mikéntje kerül górcső alá?* Miért nem az volt az első lépés, hogy megvizsgálják, vajon legálisan akciózgatnak-e ott egyenruhás egyedek?
Ez különösebb törvénymódosítások nélkül is megállapítható lenne, csak a hatályos jogszabályi rendelkezéseket kéne következetesen alkalmazni.
Nyilván a jó ütemérzéknek tudható be ezek után az a fideszes kezdeményezés is, hogy jöjjön létre parlamenti vizsgálóbizottság a gyöngyöspatai események mögötti politikai felelősség feltárására. Kocsis Máté kezdeményező képviselő többek közt kijelentette: „…azt is szükséges tisztázni, hogy milyen szándék vezérli, milyen politikai felelősség terheli az ellenzéki pártokat ’jól összehangoltan’ közreműködve az ország feldúlásában.”
Az ellenzéki pártokat, így együtt, egy mondatban összehozni, mint akik „jól összehangoltan” feldúlták az országot – ez valóban művészi teljesítmény Most „lélegzetvisszafojtva” várhatjuk, mit fog elemezni a tényfeltáró bizottság. Azoknak az embereknek a felelősségét, akik a megfelelő ütemre való várakozás közben is a provokált emberek segítségére siettek?
Fordítsuk le a foci nyelvére: egy jó ütemű passzal elrúgták a labdát a saját térfelükről. Majd a vizsgálóbizottság kideríti, hogy kinél esik le. Így, második pillantásra már azt is sejthetjük, miként kerülhet képbe a gyülekezési jog. Remélem, nem jól sejtjük.
(Lánczos Vera)
_________________
* 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról
1. § Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.
2. § (1) Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei - tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek.
(2) Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
(3) Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre.
(4) A társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek szövetsége, továbbá - ha az alapszabály így rendelkezik - a társadalmi szervezetek szervezeti egysége jogi személy. A társadalmi szervezetnek az a szervezeti egysége nyilvánítható jogi személlyé, amelynek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel) rendelkezik.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
