rss      tw      fb
Keres

Buta beszéd



Elképedve és ugyanakkor szomorúan hallgattam Matolcsy György Széchenyi Klubban tartott előadásának egy részletét a televízióban. A szemmel láthatóan feldobott csúcsminiszter megint a gazdasági szabadságharc „sikereiről” beszélt, arról, hogy milyen nagyszerű eredményeket hozott az, hogy „kipaterolták” az IMF-et Magyarországról: így lehetett a bank- és különadókat kivetni és a magánnyugdíjpénztárakat felszámolni. Mindezt az állítólagos „gazdaságfejlesztő klubban”, feltehetően gazdasági szakemberek előtt. Bizonyára sikere is volt, noha valamennyi felsorolt intézkedés a gazdaság fejlődése ellen hat, és ezt a tapsoló hallgatóság legalábbis sejtette.

Az igaz, hogy az intézkedések arra jók voltak, hogy az elkerülhetetlen reformokat egy évvel elhalasszák.

Az alapjában is egy nagy hazugság, hogy megszabadultunk az IMF-től, hiszen akinek sok milliárd dollárral tartozunk, ahhoz ugyebár némi közünk mégiscsak van…  És bár lennék rossz jós, még rá is szorulhatunk újabb kölcsönre.

Ha ugyanis kiderül, hogy a Széll Kálmán Terv egy nagy lufi, a forint hirtelen meggyengül, és a magyar államkötvények iránti érdeklődés is lehanyatlik. Az 500 milliárdos csomag fele se tud bejönni: a munkanélkülieken és a rokkantakon százmilliárdokat megtakarítani, ez csupán illúzió.

Egyedül a gyógyszereken történő százmilliárdos megtakarítást tudják behajtani, a betegeken és a gyógyszergyárakon.

Orbánék ugyan nem tettek le arról, hogy a legnyomorultabbakat kell tovább sarcolni, de ennek vannak nagyon is reális korlátai, amit hamarosan megtapasztalnak.

Az pedig már közhelyszerű, hogy az IMF hitelei kb. két százalékponttal olcsóbbak, mint a piaci források, de mit nekünk az évi száz-, kétszázmilliárdos többletkiadás, majd bevasalják a rokkantakon. A lényeg az, hogy Orbán és széles klientúrája ne adózzon magasabb kulccsal, mint a 16 százalék

Matolcsy pont olyan, mint egy pénzügyminiszter karikatúrája: eddig egyetlen kalkulációja, előrejelzése vagy beszámolója sem jött be, de az ő helyzetét mindez nem érinti: mindig azt mondja, amit Orbán hallani akar.

Ragaszkodik még a Marx Károly egyetemen bemagolt, harminc év óta szemétbe dobott teóriákhoz (Keynes), tudomásul sem véve, hogy ma a világ inkább Friedman nyomdokain jár. Állandóan 6 százalékos növekedésről álmodozik, noha minden lépése, intézkedése a növekedés ellen hat.

Legalább 2 százalékponttal kevesebb lesz mindvégig a magyar növekedés, mint a lehetséges: azaz valami kevéssel a német növekedési ráta alatt.

Az alkotmányosság szétverésén kívül ez a pocsék gazdaságpolitika a második csapás hazánkon, vajon hányat kell még elszenvednünk?

(Bauer Péter)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!