Galamus.hu - ATV – Gyurcsány-interjú: „Szerintem bajban vagyunk”

ATV – Gyurcsány-interjú: „Szerintem bajban vagyunk”

Nyomtatás

Részletek: Szemle; 2011. máj. 14. szombat, 04:21; Galamus-csoport

Az Egyenes beszéd május 12-ei adásában hangzott el Kálmán Olga interjúja Gyurcsány Ferenccel - részletek az interjúból (szerkesztett változat):

[…]

Gyurcsány Ferenc: – Ugye mi azt mondtuk, hogy rendszerváltozás kell az MSZP-ben. Úgy gondolom, hogy az MSZP felélte stratégiai tartalékát az elmúlt 20 évben. Mindig volt indok, hogy miért ne változzunk, hol ezért, hol azért, hol amazért. Most is azt mondják, hogy ez most nem jó időben van. Hát mikor van jó idő, kérem szépen, ha nem az ellenzéki lét első felében? Szóval ez a „rendszerváltozás” politikai természetű, az, hogy a 89-es alkotmányosság alapján ennek a pártnak egy befogadó balközéppártnak kell lennie. Kell ehhez szervezeti változás, morális változás, kulturális változás. Mindaz, amiről egyébként szól a pártszavazási kezdeményezés.

Kálmán Olga: – Akik azt mondják, hogy nem jó időben van ez most, arra hivatkoznak, és ebben is vannak észérvek, hogy ellenzéki pártként miért nem azzal foglalkoznak, hogy mi van a rendvédelmisekkel, mi van az egészségügyben, mi van az oktatásban, mi van a Széll Kálmán Tervvel, egyáltalán mi van ebben az országban, és Önök, mint ellenzéki párt milyen alternatívát tudnak nyújtani.

– Nézze, ez a felvetés olyan, mintha azt mondanák egy orvosnak, hogy ne töltse azzal az idejét, hogy szaklapokat olvas. Miért magával foglalkozik? Miért jár továbbképzésre, ahelyett, hogy műtene? Neki az a dolga, hogy találkozzon a betegekkel. Egy párt, amikor kormányon van, amikor kormányoz, akkor az ország ügyével foglalkozik, és nagyon vigyáz a megszerzett többségére, nem nyúl bele a pártviszonyokba. Amikor ellenzékben van, akkor természetesen le kell vonni a tanulságát annak, hogy miért veszítettünk, hozzá kell nyúlni a párthoz […].

– Csak az MSZP pillanatnyilag eljár továbbképzésre, olvas szaklapokat, de mintha közben nem nagyon operálna. Tehát ha… az MSZP ha saját magával foglalkozik, az mintha a műtét vagy az operáció kárára menne.

– Nem így látom. Nekem nyilván sok vitám van a pártommal, de azért azt gondolom, hogy ahogyan megszervezte az elmúlt hónapokban, egy nagy országos kampányban azt a 3-400 ezer aláírást, amelyben elutasították a választók az Orbán-politika legfontosabb elemeit, az fontos és jó dolog volt. Az MSZP egy sor kérdésben alternatív javaslatokat fogalmaz meg a parlamentben, ezeknek az iránya nagyobb részt szerintem helyes. Lehet ezt persze szellemesebben, okosabban, jobban csinálni, és abban is egyetértek Mesterházy Attilával, hogy egy évvel ezelőtt nagyon sokan azt mondták, hogy ez a párt össze fog csuklani. És az, hogy ez a párt ma ugyanúgy egymillió szavazóval rendelkezik, mint egy évvel ezelőtt, miközben a legfőbb rivális elveszített közel egymillió szavazót…

– De Önök meg nem nyertek.

– Hát erről beszélek. Muszáj megérteni, hogy ma a vonzó képességünk nem elengedő ahhoz, hogy belátható időn belül alternatívát nyújtsunk a Fidesszel szemben, ezért kell átalakulni. Nem elég az, hogy mindent jobban csinálunk egy kicsikét holnaptól. […] Mondok egy példát. A magyar szocialista pártot nagyon sokan ma erkölcstelen pártnak látják, miközben azt hiszem egyébként, hogy az egész magyar politika bizonyos értelemben erkölcstelen, tehát nem lóg ki az MSZP. És engem zavar, hogy a választók egy része ezért nem akar idejönni, miközben azt is tudom, hogy a vezetők és a tagság túlnyomó részére nem igaz ez a vád. Vannak persze romlott almák a kosárban, valószínűleg. Ilyenkor nem az a dolgom, hogy teszek olyan lépéseket, amely valóságosan és csökkenti annak a kockázatát, hogy valaki rossz módon használja a politikai befolyását, ráadásul olyan demonstratív lépéseket teszek, hogy kifelé világos legyen, ezek értik, ezek meg akarnak változni, ezeknek az a ambíciójuk, hogy Magyarország legtisztességesebb pártja legyenek. Holnapra ebből nem lesz eredmény, de két év alatt talán igen.

– Ki a kertész, aki kiválogatja a romlott almákat a kosárból? Ön?

– A javaslatunk szerint a bölcsek, az etikusok, az idősek tanácsa, akiknek már nem politikai ambíció mozgatja a lelkét, hanem az, hogy a magyar baloldal visszaszerezze az erejét. Nézze, az fontos dolog, ha a párton belül olyanok a viszonyok, hogy ha én úgy látom, hogy valamelyik mintha nagyobb lábon élne, mint amennyi jövedelmet hivatalosan bevall, azt lehessen mondani neki, hogy figyelj ide, beszéljük ezt meg. És jobb, ha ezt magunk megbeszéljük. Hogy a csudába futja ez neked ennyire? Mert ha minket nem tudsz megnyugtatni ebben az ügyben, akkor szerintem a választóidat sem fogod tudni, meg az ellenfeleidet, a politikai riválisokat sem.

– Ez rettenetes kényes kérdés. Ha valaki nagylábon él, abból még nem következik, hogy ő valamilyen tisztességtelen úton-módon politikai befolyását felhasználva szerezte a vagyonát. Ha igen, akkor az büntetőjogi kategória. Tehát akkor fel fogják jelenteni majd egymást, vagy mit csinálnak?

– Nem, szerintem kérdezni kell tudnunk egymástól, épp azért nagyon kényes az ügy. Jól megkonstruált és garanciákkal alátámasztott szabályok szerint, és csökkenteni kell annak az esélyét, hogy akár egy romlott alma is megfertőzi az egészet. […] A magyar politikának és egyáltalán a Magyar Köztársaságnak egyik legsúlyosabb terhe a politikában meglévő, átláthatatlan pénzügyi viszonyoknak a világa, amely a szervezeteken kívül, a pártokon kívül időnként nyilván megérinti a politikusokat is. Nem igaz, hogy nem látjuk, hogy folyamatosan rombolja mindez a köztársaság morális alapjait. És nem igaz, hogy egy párt nem érti, hogy neki ezzel dolga van, és nem lehet annyival elintézni a dolgot, hogy a többiek is olyanok. Az a többiek dolga. A mi dolgunk az, hogy ránk úgy nézzenek, hogy van ugyan politikai vitánk egymással, de tisztességesek vagyunk. Én nagyon szeretném, ha ránk így lehetne nézni, és ha valakinek ennél van jobb ötlete, álljon elő, beszéljük meg. Azt ne csináljuk, hogy nem csinálunk semmit.

[…]

– Nem Ön akar valakivel leszámolni?

– Ugyan. Kivel? Miért? Mikor éltünk ilyen eszközökkel? Persze velem szemben, úgy látom, viszonylag sokan éltek és élnek ezzel ilyen-olyan módon, de én ezt a részét jól tűröm a dolognak. Én a magam küzdelmét megküzdöm. Én azokat látom, a tagságnak azt a nagy részét, akik szenvednek attól, hogy bennünket milyennek látnak mások, és azt gondolom, hogy nekik kell igazságot szolgáltatnunk. Őket kell megóvnunk, az ő fejükkel kell gondolkodni. Márpedig ők azt mondják, hogy azt szeretném, hogyha ennél büszkébb lehetnék a pártomra morális értelemben is. Én is ezt szeretném.

– […] Értem, hogy le akar számolni ezekkel a bélyegekkel, hogy ja, ez az a párt, amelynek Hagyó ügye van, Hunvald ügye van, itt túl sok gazdag ember van, ki tudja, honnan szedték össze a vagyonukat. De mitől lenne hiteles, ha ezt saját maguk kezdik el kapirgálni, és bizonygatni, hogy nem is, nem is, nem is loptunk, csaltunk, hazudtunk? Már kifelé, tehát egymással le lehet számolni, de a választok felé ez mitől lenne hiteles?

– De nem a hitelessége miatt csináljuk, ennek az eredménye lesz hiteles. Az, hogy nincsen ilyen típusú baj velünk. Ezeket az ügyeket nem a nyilvánosság előtt kell megtenni, magunk között okosan, felelősen, egymásra is vigyázva, már akire kell, akire meg nem, annak azt kell mondani, hogy köszönjük szépen. És ha a választóknak az a tapasztalatuk, hogy körülöttünk nincsenek tisztázatlan pénzügyek, azt hiszem, az jó lenne. Ez szerintem erőt ad egy pártnak.

– És mi volt tegnap? Amikor befejezték a maratoni ülést, akkor egy-egy szurka-piszka mondat elhangzott, amúgy nagyon gyümölcsöző, egészséges vita volt. Semmi? Nem estek Ön torkának, nem állították a szőnyeg szélére, hogy mi ez az új párt? Szóval mi volt?

– Hát éles és időnként nagyon parázs vita. Látom, hogy sokan nagyon nem örülnek annak, ahogyan a demokratikus koalíció, az a platform, amelyet én vezetek, megpróbálja újraszabni a Magyar Szocialista Pártot. Sokan végtelenül frusztráltak emiatt, és kétségtelen, hogy igazi nagy hullámokat vert a tegnapi reggeli hír, amit aztán velem kötöttek össze, hogy a Demokrata Párt lényegében már egyfajta menekülés Gyurcsány számára.

– Tukacs István itt azt mondta, hogy ezt Ön szerveztette. Ez igaz?

– Nem igaz. […] Jó szándékú civilek szerintem egyébként különösebb politikai kockázatot nem hordozó, ehhez képest lehetőségeket tartalmazó kezdeményezése. Olyan sokszor elmondtam azt elmúlt hónapokban, hogy egy centrumra nyitott balközép demokrata pártot kell csinálni az MSZP-ből. Megértik az üzenetnek egy részét. És azt mondják, hogy ja, hát ha névváltozás lesz, akkor az lehet hogy kell nekünk. De egyébként nem kell ettől félni, hiszen a Magyar Szocialista Párt is egy másik pártból jött létre. Emlékeztetem a kollégáimat. Úgy jött létre, hogy először kisebbségben volt egy reformmozgalom, amely később többséget szerzett, és átment a tű fokán, és mára ez a párt az elmúlt 20 év egyik legsikeresebb pártja. Miért kell attól félni, ha valaki azt mondja, hogy gyerekek, 20 év után csináljunk ebből egy új pártot. Hogy a végén lesz-e új neve, vagy nem, azt majd eldöntjük, az legkevésbé fontos.

– Ennek is van egy rizikófaktora: ahogy tegnap bombaként robbant a hír, hogy már van is egy új párt, bár még nem jegyezték be, már neve is van, elnöke is van, és bárkit szívesen látnak Önöktől maguk közé, vagy az egész összeolvadhat az MSZP-vel, tehát innentől kezdve a dolognak van más a színezete. Nem az MSZP megújulása, újjászervezése, hanem, ha ez nem sikerül, akkor már készen van egy új párt, és majd abban folytatjuk.

– Minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy ebből a pártból csináljunk egy újat. Nézze, ha szeretnék küzdelem nélkül újat csinálni, azt megtehettük volna. Ahhoz nem kell ezt az időnként valóban nagyon nehéz harcot folytatni. Ha azt kérdi tőlem valaki – mert a múlt héten, ugye, ez is okozott érzelmi hullámokat –, hogy na és mi van akkor, ha elbuktok. Most erre lehet okos politikusként semmitmondó szöveget mondani, hogy mi egyelőre nem foglalkozunk mással, csak azzal, hogy sikert érjünk el. Vagy: akkor kell átmenni a hídon, amikor odaértünk. Lehet mondani a semmitmondó szöveget, de akkor engem kiröhögnek. De én nem akarok menekülni. Hogy mi van, ha egy stratégiai kérdésben vereséget szenvedsz? Akkor logikailag 3 út előtted. Egy: befogod a szádat, tudomásul veszed, hogy kisebbségben maradtál, és maradsz a helyeden. Olyan sokan vannak azok a politikusok, akik kiszolgáltak már ilyen kurzust is, meg olyan kurzust is, legfeljebb időnként csöndben maradtak. Második lehetőség: azt mondod, hogy hát, ha nincsen akkora támogatottságom, hogy megmozdítsam ezt a világot, akkor egy időre befejezem a politizálást, becsukom az ajtót magam mögött. Harmadik lehetőség, és hozzáteszem, logikailag beszélek: akkor kell csinálni egy olyan formációt, amelyik azt képviseli, amiben mi hiszünk. De hát ez őszintén szóval nem egy nagy hír, ez olyan egyszerű, mint a politikai egyszeregy. Ha valaki elbukik egy politikai meccset, akkor kisebbségben marad, és logikailag ez a három út áll előtte.

– Ezt a politikai meccset még nem bukta el? Akarnak az Ön kollégái megújulni, és Önnel akarnak megújulni?

– Hát nézze, a vezetésben jelentős kisebbségben vagyunk, mármint mi, a Demokratikus Koalíció vezetői. Kisebbségben vagyunk a frakcióban vagy mondjuk a megyei elnökök körében. Ez nem kétséges. De ezt a helyzetet megszoktam. Én 2004-ig visszamenőleg soha nem voltam a liblingje az éppen aktuális vezetésnek. Amikor nagyon erős voltam, akkor is legfeljebb tudomásul vették ezt. De a megválasztásom első pillanatától, 2004-től mindig nagyon erős, nagyon befolyásos emberek voltak közöttünk, akik a hátuk közepére nem kívántak. És mindig a párt bázisa, tagsága, a párt környezetében lévő választók támogatása adta azt az erőt, amivel lehetett politizálni. Én ezzel soha nem éltem vissza. Soha nem zsaroltam ezzel a pártomat, de azt se engedem meg, hogy azok, akik között jó néhányan az elmúlt 15 évben mindig ott voltak a fazék körül – miniszterelnökök jöhettek, pártelnökök mehettek, ők maradtak –, azoknak a bizalmára, támogatására építsük a politikánk jövőjét. Akiknek most is egyetlenegy céljuk van, hogy kapaszkodjanak valamibe. Ez szerintem már nem tartható. Nem azokra akarok építeni, hanem a választókra és a tagokra.

– Nem lehet, hogy ennek […] olyan egyszerű a magyarázata, hogy most azért nem beszél új pártalakításáról, mert áll ahogy áll az MSZP, de mégis az a 20 százalék, az épp 20 százalékkal több, mint a nulla. Ha új pártot alakítana most, akkor a nulláról kezdené, most viszont egy 20 százalékos támogatottsággal tudna átalakulás címszó alatt mégiscsak vezető pozícióba kerülni. Ha nem pártelnökként, mindegy is, de valahogy az élvonalba kerülni.

– Hát ezzel nem mondott sokat. Hát persze, hogy a 20 százalékát több, mint a nulla százalék. Én ennek a pártnak voltam az elnöke két évig. Ennek a pártnak a támogatásával közel 5 évig miniszterelnök. A lemondásom után úgy egy évig csendben voltam, majd írtam egy dolgozatot Röpirat címmel, a tavalyi vereség után. Jól vagy rosszul megpróbáltam szembenézni azzal, hogy mit rontottunk, mit rontottam el. Annak a dolgozatnak az utolsó előtti mondata az, hogy én adnék még egy esélyt az MSZP-nek. Szerintem bajban vagyunk, de én, egy személy, megpróbálnám rendbe tenni a dolgokat. Ezt csinálom most, ez az a kísérlet. Sokakkal, szerintem jelentős számú támogató van a háttérben. Kétségtelen, időnként nagy ellenszélben.

– …azt olvasom ma a Magyar Nemzetben, hogy tényleg kisebbségben vannak, mert hiába a nagy tervek, az ötezer főt sem éri el a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció Platform. És egy részletes tagnyilvántartásra hivatkoznak, amelyből ez derül ki.

– Hát valakiknek nagyon az útjában állok, ez azért elég világos. Mint ahogy az is elég világos volt, hogy miért pont tegnap került elő az a történet, ami előkerült, és hogyan került a Magyar Nemzethez az a dokumentum. Láthatólag valakik mindenfajta eszközzel küzdenek ellenünk. Itt valaki vagy lopott tőlünk, vagy betört hozzánk. Ez a két dolog lehetséges.

– Tehát a tagnyilvántartás nem nyilvános ezek szerint.

– Mint ahogy senkié sem. És ha a politikai ellenfél arra törekszik, hogy a riválisainak a legbizalmasabb adatait megszerezze, ezért lop vagy lopat, betör vagy betörésre buzdít, majd utána ezeket az adatokat nyilvánosságra hozza, ez a legnagyobb politikai bűnök egyike. Ráadásul ez egy köztörvényes bűncselekmény, mert természetesen nincsen felhatalmazva a Magyar Nemzet, hogy mások személyes adatait megszerezze, kezelje, nyilvánosságra hozza. Emiatt, és ez a legkevesebb, büntetőfeljelentés fogunk tenni.

– A Magyar Nemzet ellen?

– Nem vagyok jogász, nem tudom, hogyan oszlik meg a felelősség a lap és az újságíró között. Lehet, hogy ismeretlen tettes ellen kell megtenni majd a feljelentést. De ez egy alávaló dolog, és sokadszor találkozom már ilyesmivel a politikai pályámon, hogy ránk vonatkozó adatokat, információkat, hanganyagot, dokumentumot a politikai riválisok kezére juttatnak.

– És nagy valószínűséggel belülről juttatják ezt ki, lásd Balatonőszöd.

– Szóval kívül vannak ellenfeleink, de nagyon szeretném remélni, hogy akik belül a riválisaink vagy a vitapartnereink, ők nem tesznek ilyet. Az igen nagy baj lenne. Az azt jelentené hogy lényegesen nagyobb a baj morálisan, mint amiről az előbb beszéltünk. Mert akkor nem öt forintról van szó, hanem a legminimálisabb emberi és politikai tisztességről van szó, akkor rossz minőségű emberekről van szó, akikkel nem lehet együttműködni.

– És ez ki fog derülni?

– Hát ez a rendőrségnek lesz a dolga. Közepesen vagyok optimista.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!