Satuban



Nincs hírértéke, hogy az éppen most folyó bírósági ülnökválasztásokon önkormányzati képviselőtestületek számos, a bíróságok által javasolt ülnök újraválasztása helyett újakat ültetnek be a szakbírók mellé. Vagyis nem fogadják el a bíróságok által javasolt ülnököket. Annál nagyobb azonban e sunyi hatalmi játék tétje. Eddig a helyi képviselőtestületek nem éreztek felhatalmazást arra, hogy pártküldötteket delegáljanak a bíróságokra, most azonban megváltozott a helyzet, már van rá igény. Itt az alkalom: a jogállami elveket felrúgó Fidesz-uralom a bírói autonómiát és a jogász szakmát megcsúfoló semmisségi törvény, az esztelen büntetőjogi szigorítások és a semmilyen szakmai érvvel nem alátámasztható, alaptörvénybe illesztett, egzisztenciális bizonytalanságokat okozó nyugdíjkorhatár után az ülnökökön keresztül is nyomást kíván gyakorolni.

Természetesen igazuk lenne azoknak a bíráknak, akik ilyen előzmények után, ismerve a Fidesz-hatalom logikáját, a következő értelmezési lehetőségeket fogalmaznák meg:

1. A büntetőügyekben és különösen a fiatalok büntetőügyeiben a kormányzat szigorítási hajlama nem érvényesülhet akadályok nélkül, mert a bírók hajlamosak lesznek szakmai elvekhez és pedagógiai megfontolásokhoz ragaszkodni, ezért elkötelezett pártemberekkel kell megtámogatni a kormányzati szándékokat. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a fiatalkorúak büntető ügyeit kivették a kizárólagos illetékességi körből. Például a Fővárosi Bíróságon az évek alatt mégiscsak kialakult egy kiegyensúlyozott ítélkezési gyakorlat ezen a területen, ami zavarhatja a politikai szándékokat. Feladattal odaküldött ülnökkel szemben nehéz dolga lesz a szakbírónak. Jogilag az ülnökök a bíróval egyenrangú szereplői a bírói tanácsnak, ténylegesen természetesen döntő szerepe a tanács elnökének van. Ez azonban tudatosan és sunyi szándékokkal, az ülnökök ideológiai, politikai elkötelezettsége révén megváltoztatható.

2. Pártmegbízottakat azért kell a bírók mellé küldeni, hogy érezzék, az államnak és a pártnak nincs bizalma irántuk, és ez önmagában elegendő hatással rendelkező lélektani eszköz: féljenek csak! Az eljárás önmagában, az a hír, hogy az ülnökök kiválasztása politikai motivációkkal történik, elegendő ahhoz, hogy befolyásolja a független bíróságok gyakorlatát.

3. A bírói kar (ahogy a köztisztviselők, rendőrök, tűzoltók, tanárok, orvosok stb.) egyre elkeseredettebb, és hajlamos egzisztenciális helyzetének romlására és autonómiájának csorbítására védekezéssel reagálni: például alkotmánybírósági beadványokat írnak, esetleg szervezkednek. Ilyen helyzetben jó lesz, ha érzik, vannak a közelükben olyanok, akik értik a párt szavát és figyelnek.


Lady Justice on a whale jaw (Maine Maritime Museum) – flikcr/Curious Expeditions

Nem szándékom alaptalanul megsérteni az ülnökké választott állampolgárokat, csavarok a gépezetben, talán néhányuk esetleg észre sem veszi, mi történik vele. De bizonyosan lesznek sokan, akik hűségesen szolgálnak, mert ez így természetes, régebben is így volt. Ám a bírák túlnyomó többsége nem ítélkezett diktatúrában, nem ismeri azt a megnyomorító szorongást, amely nem engedi, hogy nyugodtan végezze a munkáját, amely megkeseríti hivatásának gyakorlását. Az elmúlt egy évben megtapasztalhatta, hogy a politikai nyomás képes egy csapásra megvonni ítélkezési autonómiáját, képes idősebb kollégáit minden átmenet nélkül nyugdíjazni, képes szakmailag tarthatatlan minőségű jogszabályokat kreálni, képes lesz igazgatási gyámság alá helyezni a bíróságokat. Ebből az következik, hogy képes mindenre, akár az ülnökválasztások átpolitizálására is. Aki még nem számolt le a magyarországi jogállammal, lassan elkezdheti. Ugyanis a bíráskodás átpolitizálása a diktatúra legegyértelműbb megjelenése.



Fleck Zoltán                   

________________

„Élet és politika a folyamatos rendszerváltásban” címmel tett közzé az Intézet a Demokratikus Alternatíváért két interjút Fleck Zoltánnal. A beszélgetések itt olvashatók – a szerk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!