Beszámoló a Jobbik választási programjáról: Morvai és Vona

Nem tudom, hogy mennyien hajlandók elolvasni a Jobbik választási programját. Az az érzésem nem sokan. A helyzet az, hogy legtöbb párt ugyan előáll előbb-utóbb választási programmal, kivéve talán idén a Fideszt, de kevés ember veszi magának a fáradságot, hogy el is olvassa őket. Én ellenben elhatároztam, hogy elejétől végig el fogom olvasni a Jobbik programját, mivel be akartam számolni a tartamáról blogom olvasóközönségének. Már el is kezdtem a beszámolót és mondanom sem kell, hogy Jobbikos olvasóimnak nem tetszik a hozzáállásom.

A program címe: „Radikális változás: A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzeti önrendelkezésért és a társadalmi igazságosságért.” Maga a program világos rendszer alapján van felépítve hét, római számjeggyel ellátott fejezetben A fejezeteken belül találhatók alfejezetek és azokon belül az al-alfejezetek, arab számjegyekkel ellátva. Ezek a rövid kis fejezetek két részből állnak: „Az elmúlt húsz év” és „A szebb jövő.” Természetesen az elmúlt húsz év minden tekintetben maga volt a nyomorúság, míg a „szebb jövő” alatt találhatók a Jobbik ígéretei.

Magát a programot megelőzi Morvai Krisztina államfőjelölt köszöntője és Vona Gábor kormányfőjelölt előszava. Itt mindössze erre a két írásra szeretnék koncentrálni. A két írás összehasonlítva bizonyos munkamegosztást vélek felfedezni. Morvai köztársasági elnöki hangot üt meg, és utal is arra, hogy a „Magyar Köztársaság államfőjének a nemzeti összefogást, a nemzet egységét kell biztosítania” és ezért „pártok fölé emelkedve” kell gondolkodnia. Morvai jól ír, még ha egy kicsit patetikus stílusban is. Azzal kezdi, hogy egy párt alkotta ugyan ezt a programot, de az mégis több, mint pártprogram. „A várva várt nemzeti összefogás s a remény útiterve.” Egy olyan dokumentum, amelyre a „rendszerváltás óta vártunk.”

Morvai Krisztina megengedő. Tudja, hogy nehéz végigolvasni egy 88-oldalas dokumentumot. Mindössze arra kéri olvasóit, hogy olvassanak el belőle minél többet. Különösen azt a fejezetet tanulmányozzák, amely „közvetlenül is az [olvasó] életéről szól.” A gazdákat és a vidéket szeretőket arra kéri, hogy „ismerkedjenek meg az élelmiszer-önrendelkezésen, a föld és a földön dolgozó ember s a helyi közösségek megbecsülésén alapuló új, vidékmentő porgrammal.” A vállalkozóknak azt ajánlja, hogy ismerkedjenek meg „a neoliberális, a multikat szolgáló gazdasági modellt felváltani képes új gazdaságélénkítő tervvel, amelyben a magyar állam a magyar vállalkozóknak nem ellensége, hanem barátja.” A munkavállalókhoz is van egy-két szava. Nekik azt kell megérteni, „hogy nem kell másoknak profitot termelő, jogfosztott és kiszolgáltatott embernek érezniük magukat, mert van más modell is, amelyben a tisztességes munkát végző ember méltósággal, jogokkal és kiszámítható jövővel rendelkezik.” Hadd jegyezzem meg, hogy Jobbik gazdasági elképzelései teljesen irreálisak és bizonyos részük jogellenes is lenne, ha valaki megpróbálná őket megvalósítani.

Morvai ezek után azokhoz is szól, akik eddig más pártokra szavaztak. Őket arra kéri, hogy hasonlítsák össze a többi párt programját és a Jobbikét, és döntsék el, melyik áll közelebb hozzájuk. Beszél azokhoz is, akik talán eddig nem szavaztak. Olvassák el ezt a programot, hogy meggyőződjenek róla, „igenis létezik tisztességes szándék, s igenis van olyan politikai erő, amelyik nem az emberek feje felett, vagy egyenesen ellenükben, hanem az emberek szándéka szerint, az emberekkel együtt kívánja vezetni az országot.”

Talán a legszebb ez: „Lehet, hogy Ön újságíró, politikai elemző vagy más, a közéletben aktívan résztvevő, s magát nyitottnak, érdeklődőnek valló értelmiségi. Kérem, tegye a szívére a kezét: ugye Ön is unja már, hogy a politika és a 'közbeszélgetés' hosszú évek óta a pártok sárdobálásáról szól? Önnek is hiányoznak a valóban fontos és érdekes társadalmi kérdésekről szóló, valóban fontos és érdekes viták. Ha nem is ért egyet mindennel, ami ebben a programban szerepel, azt bizonyára hasonlóan gondoljuk, hogy ez az anyag alkalmas arra, hogy a nemzet (és a világ) sorskérdéseiről szóló eszmecserék alapja legyen.” (Kiemelés tőlem.) Nemrégen még másként szólt a nóta!

Morvai így fejezi be köszöntőjét. „Eljött a pillanat! Meg kell kezdenünk a felkészülést a radikális, az átütő változásra.... Adjon az Isten szebb jövőt -- Önnek, családjának s egész Magyarországnak! Hittel, reménnyel, szeretettel.”

Ezek után Vona Gábortól ezt lehet hallani: „ez a program megerősíti azokat, akik eddig is bennünk bíztak, meggyőzi azokat, akik eddig nem mertek hallgatni a jobbik eszükre, és végül elbizonytalanítja és meghátrálásra kényszeríti azokat, akik Magyarországra nem a hazájukként, a magyarságra pedig nem nemzetükként tekintenek. Itt bárki feketén-fehéren elolvashatja, mit is akar a Jobbik: a politikusbűnözés kíméletlen felszámolását, tisztességes munkahelyeket teremtő gazdaságpolitikát, a hazai termelőket és vállalkozókat segítő aktív és beavatkozó államot, családi gazdaságokra épülő mezőgazdaságot, a megújuló rendőrségen és az újonnan felállítandó csendőrségen alapuló erős közbiztonságot, a nemzeti értékeket és érdekeket közvetítő oktatás-, kultúr- és médiapolitikát, felelős és kiszámítható állami egészségügyet és nyugdíjrendszert, hatvanöt év után újra és végre valódi nemzetpolitikát, az itthoni boldogulást és gyarapodást elősegítő ifjúságpolitikát. Egyszóval nemzeti önrendelkezésünk visszaszerzését. Még rövidebben: szebb jövőt!”

Ez azért egy kicsit másképpen hangzik. Kik azok, akik Magyarországra nem a hazájukként, a magyarságra pedig nem nemzetükként tekintenek? Mit jelent a „politikusbűnözés”? És mit jelent ez: „Fontos egy témát külön is kiemelni. Amikor hozzáfogunk ahhoz, hogy meghatározzuk a hazánk rettenetesen nehéz helyzetéből kivezető utat, és látjuk azt az irdatlan nagy pusztítást, amely a magyarság életében történt, fel kell tegyük a kérdést: mindez lehet-e a véletlen műve? A Jobbik véleménye szerint nem. Hazánkat és nemzetünket – tekintve kitűnő természeti, geopolitikai és nemzeti adottságainkat – csak tudatosan, készakarva és előre eltervezett módon lehetett ilyen mélyre lökni.” Tehát egyesek készakarva tették tönkre az országot. Sőt itt többről van szó. Ezek az emberek ki akarják irtani a magyarságot, hiszen Vona „a megmaradásunkért folytatott küzdelem”-ről beszél. Hogy kikre gondol Vona azt az olvasók képzeletére bízom.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Hozzászólások:

2010. január 21.
Varga Zoltán

Tisztelt Balogh S. Éva!

Elolvastam a Jobbik választási programjáról szóló írását, mint ahogy más portálok hasonló írásait is. Az a baj ezekkel az erősen kritikus hangvételűre sikerült írásokkal, hogy ma már túllépett az idő azon, hogy észérvekkel meg lehetne győzni a magyarok jelentős részét arról, hogy a Jobbik által képviselt hang az egy klasszikus szlsőjobboldali populista politika. Hosszú évek, most már évtizedek története vezetett oda, hogy a rendszerváltó elitet megutálta a közvélemény jelentős része, és hogy helyettük egy ilyen fasisztoid szerveződés hangja ma már sokkal erősebb lehet. Ha bármely internetes fórumon elolvasható hozzászólásokat figyeljük, látható, hogy egy igen aktív és magabiztos csoportosulás uralja ezeket a virtuális tereket, és ezt évek óta kiterjesztik az utcára is, jövőre pedig bemasíroznak egyenmentében a törvényhozásba is. Kétségem nincs afelől, hogy Magyarországot csak az Európai Unió tartja vissza attól, hogy ismét szélsőjobboldali irányba forduljon.

Ezen csak hosszú évek szívós munkájával, új, hiteles arcok felmutatásával, tisztességes politikai lépésekkel lehet változtatni.