rss      tw      fb
Keres

Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 04.18.

Válogatás az elmúlt napok fontosabb írásaiból-interjúiból


FÓKUSZBAN:

2010. április 9.
Nem lehetünk a politikától szabadok
Élet és Irodalom
Rév István történésszel Rádai Eszter készített interjút

„’A korrupció nemcsak önmagában rossz, bűnös és veszélyes, hanem ellenhatásával együtt is életveszélyes, ugyanis egy moralizáló nyelvet és politikát segít a világra. Amit azután könnyűszerrel tudnak a populisták és a demokrácia ellenségei kihasználni, amikor a politika nyelve a racionalitás helyett a moralizálás lesz, és morálisan bélyegzik meg a politikai ellenfeleket, akik köztörvényes bűnözőként tűnnek fel. Ez végzetesen aláássa a politikai intézményekbe vetett bizalmat. És ha a politikai intézményekben megrendül a bizalom, akkor az emberek sokkal könnyebben szavaznak egy nem demokratikus elveket valló pártra, keresnek maguknak vezért, és lesznek fogékonyak a radikális szélsőjobboldali és fasiszta ideológiákra’ - mondja a Közép-európai Egyetem tanára, az OSA (Nyílt Társadalom Archívum) igazgatója. Szerinte mára tarthatatlanná vált az az 1989 után sok magyar értelmiségi által vallott nézet, hogy a szabadság a politikától való szabadságot jelenti, ezért akinek fontos, hogy milyen országban él, az nem bízhatja a politikát csupán a politikusokra.”

„1994 után, amikor a Fidesz végrehajtotta jobboldali fordulatát, nem egyszerűen az antalli konzervatív jobboldal helyét akarta elfoglalni, hanem az antiliberális, baloldalellenes erőket akarta egyesíteni. 2002-ben, a választási veresége után pedig arra az útra lépett, amelyet Pierre Rosanvallon, a francia politikai filozófus negatív antipolitikának nevez: ekkor jelent meg, majd vált egyre hangosabbá a közbeszédben, hogy ’a nép mi vagyunk, a hatalmon lévők pedig a nép ellenségei, bűnözők’. Ezért az ellenfelet stigmatizálni kell, a politikát pedig ki kell vinni hagyományos színteréről, a parlamentből. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt a Testnevelési Főiskolán elmondott Orbán-beszéd. A nemzet ügyeit pedig nem a képviseleti demokrácia színterein, hanem közvetlenül a néppel kell ’nemzeti konzultáción’ megbeszélni, elkerülve a fölösleges és méltatlan parlamenti vitát.

A parlament helyett a néphez fordulni egyébként nem új jelenség a magyar politikában sem. A Magyar Kommunista Párt 1947. évi választási programja ’a legsürgősebb kormányzati teendők’ listáját a következőképpen kezdte: ’A választásokon a magyar nép többsége a demokratikus erők egysége mellett döntött. E döntés értelmében sürgősen véget kell vetni a céltalan és meddő politikai viszálynak és rá kell térni a népet valóban közvetlenül érintő gazdasági, politikai kérdések rendezésére, az alkotó munkára.’ Nos, ahogyan a Jobbik beszél, az sok szempontból ennek a politikai irányvonalnak és beszédmódnak a szélsőséges változata. Nyilván különbözik a Fideszétől, főként lehetséges következményeiben, de fontos tudni, hogy ugyanarról a tőről fakad, még ha sokkal mérgezőbb gyümölcsöt teremhet is.

Ám mindez nem lett volna elég, ha, ez a retorika, miszerint mi vagyunk a nép, a haza, szemben azokkal, akikkel el- és le kell számolni, akiket meg kell büntetni, akiket stigmatizálni kell, nem találta volna meg a valóságos, tapasztalatilag is létező tárgyát. De megtalálta, mert az elmúlt években a kormány és különösen a nagyobbik kormánypárt mintegy igazolta, önmaga állította elő azt a tárgyat, amelyre ez a diskurzus vonatkozik. Az emberek úgy találták, hogy mindaz, amit hallanak, a valóságon alapszik, és a saját szemükkel véltek meggyőződni arról, hogy itt a legszélsőségesebb eszmék sem túloznak. A dolog fordítva is működik: az egyre agresszívabb, megbélyegzőbb nyelv megteremtette azt a percepciót, amely a politikai ellenfelet ellenségnek, bűnözőnek, kitaszítandónak láttatja, amely visszamenőleg igazolja a jobboldali propagandát.”

„Az Alkotmánybíróság tagjait a parlamenti pártok jelölik és választják. A bíróságok függetlensége kérdéses. Azt elmúlt évtizedben azt is megtapasztaltuk, milyen könnyen kerül politikai befolyás alá az ügyészség, nem is beszélve a rendőrségről és a nemzetbiztonsági szolgálatokról. El lehet képzelni, ha nincs a parlamentben erős ellenzék, még mi minden történhet. Gondoljon bele, micsoda fertőbe keveredett a hatalom, még egy rendkívül erős ellenzékkel a hátában is az elmúlt évek során. El tudja képzelni, milyen lehetőségek nyílnának itt meg egy kétharmados többséggel rendelkező kormányzó erő előtt!? Ezért azt gondolom - a világhelyzet pozitív vonásait szem előtt tartva -, hogy magunkon kívül senki másban, semmi másban nem reménykedhetünk.”

2010. április 17.
Ezért léptek vissza a szocialisták az LMP javára?
Heti Válasz

„A médiában belviszályokról suttognak, a szocialista vezetőség viszont rezzenéstelen arccal bizonygatja, hogy ilyesmiről szó sincs. Az MSZP-n belül viszont nyilvánvalóan feszült a hangulat, erről tanúskodik az LMP javára történő visszalépésekkel szembeni ellenszenv, és a Gyurcsány-Mesterházy páros körüli stratégiai játék is.”
„Lendvai Ildikó keddi bejelentése, mely szerint négy fővárosi szocialista képviselő visszalép az LMP javára, valamint Nyakó István tegnapi, LMP-hez intézett, visszalépésre történő felszólítása sok szocialistánál kiverte a biztosítékot: sajtóhírek szerint Hiller István, Molnár Csaba megyei elnök, Ficsor Ádám volt titokminiszer és Újhelyi István elnökségi tag is ellenezte a döntést, és a visszalépésekről szóló javaslat sem kapott nagyarányú többséget a párt elnökségi ülésén.”
„Gyurcsány köre mellett Szili Katalin és az MSZP-n belül a Gyurcsány-féle vonaltól már régóta elszakadni próbáló baloldali tábora lehetne a harmadik új erő, ám Mesterházy „ifjaihoz" hasonlóan e körből is kevesen kerülnek a Parlamentbe, tehát meglehetősen kicsi az esélye, hogy Szili Katalin vezető pozícióhoz jusson.
A Hír TV információi szerint más platformon is hallhatóak ellenszenves felhangok: a Táncsics Alapítvány tulajdonában lévő Kapcsolat.hu internetes portálon az MSZP vezetését teszik felelőssé a súlyos választási vereségért, és Gyurcsány Ferenc visszahívását követelik.
A volt kormányfő kommunikációs főtanácsadója pedig arról értekezik mai blogbejegyzésében, hogy Gyurcsány Ferenc idején tíz százalékkal nagyobb volt az MSZP támogatottsága, mint amennyit a Mesterházyval fölálló csapat az országgyűlési voksoláson összehozott.”

2010. április 17.
Paul Lendvai: Nem számolok drámai változással
168 óra

„Az Ausztriában élő publicista, politikai elemző úgy látja: a választások után valóban történelmi fordulat következett be Magyarországon. Csak más olvasatban, mint azt a jövendő miniszterelnök láttatja.”
„Vereségről beszélek, nem kimúlásról. Ám tény: az MSZP-nek nincsenek – például – hiteles fiataljai. Véleményem szerint még mindig Gyurcsány Ferenc a legtehetségesebb köztük, az egyetlen, aki tartogathat meglepetést. A politika végül is tele van ilyen esetekkel. Példa lehet erre az általam sokáig lebecsült LMP sikere is.”
„Magyarország sorsa részben attól függ: Orbán Viktor kialakít-e egy erős, átjárhatatlan határvonalat a mérsékelt jobboldal és a szélsőjobb között. Az Angela Merkelhez hasonló konzervatív párti politikusok példáját követi-e, vagy a populista Berlusconiét? Mindennek ez az alapja.”
„Abban lehet bízni: Orbán Viktor tanult a múlt hibáiból. Egy tavalyi beszédében még nagy, központi pártról, tizenöt-húszéves kormányzásról beszélt. Ám azzal is szembe kell néznie: Magyarország tagja az Európai Uniónak, a NATO-nak. A térségben vannak populista politikai vezetők, de nincsenek Hitler- vagy Mussolini-féle figurák. Ebben a közegben az elhamarkodott kijelentések könnyen azzal járnak, hogy – mondjuk – az adott ország pénze hirtelen katasztrofálisan leértékelődik.”
„Konstruktív ellenzéket most nem látok. Ám minden idő kérdése. Lengyelországban is megbukott a szocialista utódpárt, de aztán Kaczynskiék ellenében létrejött egy mérsékeltebb konzervatív párt Donald Tusk vezetésével. Valami ilyesmi hiányzik Magyarországon is. Sok mindentől függ, hogy elindul-e, és miként megy végbe itt egy hasonló folyamat. Amúgy ma már Nyugat-Európában sem elsősorban az ideológiák a fő meghatározói a politikai történéseknek, hanem a személyiségek. Gyurcsányról azt írtam egyszer: vagy a szocialista tábor megújítója lesz, vagy a sírásója. Orbán Viktorban pedig az egykori forradalmártól a diktatórikus hajlamig minden benne van. Végső summát pillanatnyilag most mégsem tudnék mondani – sem Orbán Viktorról, sem Gyurcsány Ferencről.”

2010. április 16.
A lengyel elnök halálának politikai hatásai
A Jam vendége Tálas Péter, kelet-európai szakértő
ATV, videó

„S hát ami nagyon meglepő, az leginkább a katasztrófával kapcsolatos orosz magatartás, amiről maguk a lengyelek is csupa elismerő szót mondanak… Medvegyev elnök külön tévébeszédet intézett a lengyelekhez. Oroszország volt talán az első, amely nemzeti gyászt rendelt el. Az orosz televízió, az állami televízió, a legnézettebb televízió bemutatta Andrzej Wajda Katyn című filmjét. Tehát megindult egy olyan folyamat, ami mindkét részről úgy tűnik, hogy egyfajta megbékéléshez fog vezetni. Nem állítom, hogy ez nagyon gyorsan fog bekövetkezni. S még azt sem mondom, hogy az érdekkülönbségek meg fognak szűnni Lengyelország és Oroszország között.”

2010. április 14.
’Az MDF-nek vége’ - innen már nincs visszaút?
STOP

„Bár 1993 óta Debreczeni József nem tagja az MDF-nek, a mostani parlamenti választások előtt egyik nagy visszatérője volt a pártnak mint egyéni képviselőjelölt.”
„Debreczeni egy hegemonisztikus uralomra berendezkedő Fidesz-kabinetre számít, arra, hogy az Országgyűlés, az ellenzék szerepe a minimálisra fog zsugorodni, amire már volt példa az újkori magyar történelemben, a dualizmus korában és a Horthy-korszakban is. Az egykori képviselő úgy látja, a magyar parlamentáris demokrácia 20 éves korszaka véget ért.”
Nem látja rózsásnak saját jövőjét sem a korábban politikai vitaműsorokat is vezető Debreczeni. Úgy véli: ’Orbán Viktor Magyarországán nemigen lesz képernyő, ahová invitálnának, nincs olyan oktatási intézmény, ahol alkalmaznának’. 2006 óta már csak óraadóként dolgozott egy-két meg nem nevezett intézményben, a jövőben közíróként próbál meg tevékenykedni.
Az MDF-ről szólva úgy gondolja, Dávid Ibolya lemondásával véget ért a párt története, bár a költségvetési támogatásnak köszönhetően még következik egy méltatlan utóélete, amely során a még megmaradó politikusok köthetnek néhány elkeseredett alkut a Fidesszel helyi szinteken, de ez már a végjáték.”
A pártbók kilépő Csapody Miklós országgyűlési képviselő szerint amivé „’mostanra vált az MDF - harcképtelenné tett bázissal és tagsággal -, az folytathatatlan, teljes politikai csőd. Az MDF nem támad fel újra.’ A bomlás okai között megemlíti, hogy az MDF tagságának nem volt elegendő Bokros programja, ehhez jött még a politikai erkölcs szempontjából és stratégiai okból is vitatható kapcsolatfelvétel az SZDSZ-szel, ami ellen többször fölemelte a szavát, de önfegyelemmel kitartott az utolsó utáni pillanatig pártja mellett. Lemondásakor fogalmazódott meg benne a végső mondat: ’Eddig és nem tovább!’”

2010. március 5.
Kun István: Kézcsók a kanonoknak
Élet és Irodalom

„A szocializmust felváltottuk a kapitalizmussal, csupán egyetlen tényező maradt örök: a magyar feudalizmus. Kiirthatatlan a fejekből. Minden kormányunk bemutatta a saját hűbériségét, még az is, amelyikről a legkevésbé gondoltuk. Ez örökségnek számos vonulata létezik, most azonban csupán egyről beszélek. A zászlóvivőről. Az egyházpolitikáról.

Kezdődött az egyházi vagyonok visszaadásával az Antall-kormány idején. Nem sikerült gondtalanul belefogni sem.

A nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium - e tanintézményről tudni kell, hogy a Rákosi-érában is példásan szabad szellemű menedékhely volt - az elsők között került vissza egyházi tulajdonba. A város méltán tisztelt akkori polgármestere, Mádi Zoltán megnyugtatta a tüntető szülőket - egy lap szerint voltak vagy nyolcszázan -, hogy semmiféle vallásos kötelezettségük nem lesz a nebulóknak. Ehhez képest szeptember elsején az egész diáksereget bevezényelték az evangélikus templomba, ahol meghallgathatták Andrásfalvy Bertalan miniszter fennkölt évnyitó beszédét. Reformátusok, katolikusok, ateisták egyformán. A korábban magas színvonalú oktatásáról híres gimnázium igazgatónője tavaly némi szomorúsággal tájékoztatta az érettségi találkozó öregdiákjait, hogy az intézménybe már csupán szegény sorsú gyerekeket iratnak be, gyönge indítással, és így képtelenség utolérni a város nem egyházi, viszont országosan jegyzett, rangos gimnáziumait.”

„Fordulatot vett a magyar feudalizmusban az 1997-es év, mikor is a Horn Gyula vezette kormány diplomáciai kapcsolatot létesített a Vatikánnal (ez még érthető), és külön szerződést - konkordátumot - kötött a Szentszékkel a hazai katolikus egyház támogatásáról. Hogy a kormányfő mennyire ismerte a pápaság csaknem kétezer éves természetét, azt nem tudom. A tanácsadóinak azonban föltétlenül ismerniük kellett. (Kellett volna?)”

„Az Orbán-kormány idején az Európai Unió előszobájában elkezdődött a Sapard-program. Ez uniós pénzekből támogatott projekt célja a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése volt. Mármint deklaráltan. Nyilván a vidék fejlesztése témakörébe tartoztak a templomfelújítások is. Addig nemigen számolható föl a magyar feudalizmus, amíg fal nem kerül az állam és az egyházak közé (idézem páter Bulányi Györgyöt, akit ugyancsak megtiport az egyháza), s meg nem valósítjuk a Franciaországban 1906 óta gyakorolt támogatási rendszert: az egyházak ott egyetlen fillért sem kapnak. Se tanításra, se gyógyításra, se hitéletre, se hittanoktatásra, se fizetésre. Semmire. Műemlékeik fenntartására sem, pedig ott szép számmal vannak olyanok. A franciáknál mélyebben vallásos amerikai társadalomban is hasonló a helyzet: ha egy közösség templomot akar magának - építsen. Saját pénzen. Az Egyesült Államokban sem jár semmiféle költségvetési juttatás egyetlen egyháznak sem. Az égadta világon semmiért. Azért ez a két ország megvan valahogy.

Várható ilyen nálunk a közeljövőben? Aligha. A szocialisták vezette kormányok macskaként dörgölődztek a klérusokhoz. A Vatikánnal kötött konkordátumot föl kellett volna mondani, mert más megoldás elképzelhetetlen. Még nem írtak alá örökké tartó nemzetközi szerződést. A felmondást elmulasztották, politikai hasznot remélve. Tévedtek.”

„A tavaszi választáson esélyes Fidesz-konglomerátum 1998 és 2002 között kifejezetten ultramontán politikát folytatott. (Ultramontán - gyakran ezzel a jelzővel illette az I. világháború előtti hazai politikát minden magyarok publicistája, Ady Endre. Szó szerinti jelentése: hegyeken túli, azaz a pápaság híve, értelemszerűen szélsőségesen klerikális.) Változás ebben nem várható. Az előző ciklusban Semjén Zsolt kormányzati köztisztviselőként (!), tévékamerák előtt csókolt kezet egy lila cingulusos kanonoknak. Azóta ő a kereszténydemokrata elnök.

Sejthető, mit írt volna Ady e kézcsókról.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!