rss      tw      fb
Keres

Mátyás hívei átjelentkezéssel fenyegettek

A hosszú sorban állások jellemzően egyetemi városokban, campusok, kollégiumok közelében alakultak ki” –írják a legkülönfélébb fórumokon, a voksturizmus indoklásaképpen. „Az egyetemisták, főiskolások az albérletük, kollégiumuk kerületébe jelentkeztek át” – mondják. S hogy az eredmények miért térnek el olykor feltűnően az addig jellemző képtől, annak magyarázataként ezt teszik hozzá: „A vidéki, középiskolát végzett 18-25 évesek körében egészen más a pártok támogatottsága, mint egy budapesti kerület teljes választójoggal rendelkező népessége esetében”.

Ezek tehát az érvek, amelyekben sok esetben biztosan rejlik sok igazság. De ilyen érvekkel szállnak szembe Szanyi Tiborral is, aki a XIII. kerületben szemmel láthatólag az átjelentkezők miatt vesztett, ezért tudatos tömegmozgatással vádolta ellenfeleit. A jobboldalról itt is a fenti érvekkel vitatják, hogy választási manipulációról volna szó, gúnyosan megkérdőjelezve az ellenvetés lehetőségét is: „Tehát aki választási csalást kiált ebben az ügyben, az remélem, rendelkezik bizonyítékokkal is a szervezett voksturizmusra” – zárja le a vitát az egyik fórumozó.

Oké, közvetlen bizonyítékokat valóban nem könnyű felvonultatni. De közvetetteket annál könnyebb. Elég egy is: A XIII. kerületben egyetlen felsőfokú intézmény, kollégium vagy campus sincsen.

Milyen egyetemisták, campushoz tartozók is jelentkeztek át ide, indokoltan?

Illetve egy campus – „mező” – valóban volt itt, a történelmi múltban: a Rákos mezeje (Campi Rákos). Ahol azonban nem egyetem működött, hanem országgyűlés. Az is igaz, hogy a gyűléseken kialakult helyzet gyakran erősen hasonlított a maira, és olykor még átjelentkezésnek tekinthető kísérletek is voltak.

Itt van például Mátyás megválasztásának esete: a Mátyás-párti köznemeseket képviselő Szilágyi Mihály tizenötezer fegyveressel vonult fel a bárókkal szemben, akik nem Mátyást akarták királyuknak. A bárók a Duna egyik partján álltak, a fegyveresek meg a másik partján, de mivel a Duna be volt fagyva, Szilágyi eléggé egyértelművé tudta tenni: ha itt ma nem választják meg Mátyást, akkor át is lehet kelni azon a jégen, a fegyveresekkel. Ez lett volna aztán az igazi „átjelentkezés”! Nem is vállalta a másik oldal – inkább elébe ment a dolgoknak, s így közös erővel megválasztották Mátyást. Mint később kiderült: „átjelentkezéses” fenyegetés ide vagy oda, ez az egyik legjobb döntés volt az ország életében. Be kell látnunk, olykor egy antidemokratikus manipuláció is vezethet jó végeredményhez. Jött Mátyás, akiben ugyan szintén volt némi despotizmus, de az egyenleg másik oldalán az állt, hogy egy időre beemelte az országot Európába. Használhatóvá és működőképessé tette a jogrendet, a származási rangot felváltotta az érdemek alapján kivívott ranggal, sikeresen szembeszállt a korrupcióval, úgy reformálta meg a teljes pénzügyi-igazgatási rendszert, hogy minden átláthatóvá vált, egyszerre adott teret a hagyományos szerzetesrendeknek és a modern humanizmusnak, emellett a megújuló építészetnek és kézműves iparnak, majd saját maga gondoskodott egyik legnagyobb politikai ellenfele, az ellene szőtt összeesküvésben is részt vevő Janus Pannonius műveinek kiadásáról!

Ez az?!

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!