Már benyújtották a számlát
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. április 19. hétfő, 04:51
A választások második fordulóját be sem várva az orvostársadalom benyújtotta a számláját mindazért a politikai támogatásért, amit vezetői nyújtottak a Fidesznek. És lássuk be, ez a támogatás valóban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan Orbán Viktornak fogják hívni Magyarország miniszterelnökét. A közvélemény-kutatások eredményei elég egyértelműen bizonyítják, hogy az MSZP népszerűsége nem az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése miatt zuhant le, hanem a reformok megindulásával, amelyek leginkább az egészségügyet érintették, illetve leginkább az úgynevezett szociális népszavazás sikerével. Ebben pedig az orvostársadalomnak óriási szerepe volt. Így aztán egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az orvosi vezetők várják a számla törlesztését. És ez nem lesz olcsó.
Lássuk először is, hogy mit követelnek a kórházak vezetői és a Magyar Orvosi Kamara. Két nappal az első forduló után a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület vezetői Miskolcon sajtótájékoztatót tartottak. Csiba Gábor*, az egyesület elnöke, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház igazgatója kijelentette, hogy a többletpénz, amit a kórházak kaptak, és ami nem is volt többletpénz, elfogyott, így még ebben a hónapban vagy májusban újra megkezdődik az eladósodás, és ugyanaz lesz a helyzet, mint tavaly nyáron, amikor az újonnan alakult Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület zöld zászlóval és éhségsztrájkkal tiltakozott.
Csiba szerint jelenleg legalább 38-42 milliárd forint hiányzik a rendszerből, tehát azonnali intézkedésekre van szükség. Csiba követelte azoknak a rendeleteknek a felfüggesztését is, amelyek szerinte megvalósíthatatlanok. Ugyanakkor „azonnal el kell kezdeni a humánerőforrás stratégia kidolgozását, mert hiányzik az ágazatban dolgozók megbecsülése.” Ez pedig csak egy dolgot jelenthet: magasabb fizetéseket. Azt is világossá tette, hogy a pénzszűkét mint kifogást nem fogják elfogadni az orvosok, mert „az egészségügyi finanszírozást – amely átláthatatlan, igazságtalan – nem irányíthatja egy fiskális szemléletű politika.” Hát ez világos beszéd. Ők nem törődnek vele, mi mennyibe kerül, van-e pénz vagy nincs, nekik jár, ami jár, és az sokkal több, mint amit mostani szegényes keretek megengednek. És mindezt, természetesen, változatlan szerkezetben.
De ez csak a kezdet. Ezek az intézkedések, ha az új kormány eleget tesz az orvosok követeléseinek, csak az azonnali bajokat orvosolhatják. Azután jön majd a neheze: „hosszú távon az egészségügy adósságállományának rendezésére is megoldást kell találni, amely körülbelül 100 milliárd forintot tesz ki.” Azt persze nem tették hozzá, hogy miután az adósságállomány rendezése megtörténik, a kórházak néhány hónap múlva valószínűleg újra bejelentik majd, hogy sajnos ez a pénz sem volt elég, megint milliárdos adósságok vannak, amelyeket megint „rendezni” kell. Erre mondta Orbán Viktor, még miniszterelnök korában, hogy „lyukas hordóba nem töltünk vizet.”** Kíváncsi leszek, hogy most mit fog mondani, amikor a pénzügyi helyzet sokkal rosszabb, mint 2000-ben volt.
A Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület követelései után a Magyar Orvosi Kamara sem akart lemaradni. Éger István azt követelte egy nappal később, hogy mielőtt bármibe belefogna a következő egészségügyi kormányzat, állítsák vissza a kötelező kamarai tagságot, és adják vissza a kamarák jogosítványait. Éger kijelentette, hogy az orvostársadalom bizalma az új kormány iránt töretlen. Ahogy mondta, „a kapu kinyílt, mi pedig azon be fogunk lépni. Készek vagyunk a munkára.” Csak azt szeretném tudni, hogy eddig mit csináltak. Némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy az utolsó három évben semmi mást, mint obstruáltak, mégpedig nagyon sikeresen. Mint Molnár könyvéből kiderül, a kötelező kamarai tagság eltörlését leginkább a szocialisták szorgalmazták, mivel úgy gondolták, és szerintem egyáltalán nem ok nélkül, hogy a kamara teljesen átpolitizálódott. Például a 2006-os választások előtt a kamarai újságban nyíltan a Fidesz mellett tették le a garast, noha valószínűleg nem minden kamarai tag gondolkodott így.
A kötelező kamarai tagság megszűnésével a tagok 30-40 százaléka lépett ki, de állítólag nem a kisebb tagság és a kisebb bevétel az oka annak, hogy a kamarák vezetői vissza akarják állítani a kötelező tagságot, hanem az – ahogy Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke mondta, „kvázi civil szervezetként élték túl az elmúlt esztendőket, ezért nem tudták érdemi kritikával illetni a döntéshozókat. Ezért az Orbán-kormánytól azt várják, hogy amint lehet, azonnal adják vissza az egyetértési jogokat, azaz ne lehessen úgy rendeleteket és törvényeket hozni, hogy előtte a kamarák nem véleményezték őket.” Ami azt jelenti, hogy az egészségügyi dolgozók kamarái gúzsba kötnék az Orbán-kormányt is. Nem tudom, mit szól majd ehhez Orbán Viktor.
Mint Molnár Lajos könyvéből tudjuk, az első Orbán-kormány 2000-ben brutális kórházcsökkentést tervezett. Az indok „a szűkös közkiadások racionális… és méltányos …elosztása” volt. Tehát ők sem hittek abban, hogy a rendszer fenntartható, csak több pénz kell hozzá. Mint ahogy valószínűleg most is tudják, hogy ez a helyzet. A kérdés csak az, hogy egyrészt lesz-e a bátorságuk szembeszállni az orvoslobbival, másrészt sikerül-e valahol annyi pénzt megtakarítani, hogy azzal kielégítsék a követelőző orvostársadalmat, hiszen vezetőinek nagyon sokat köszönhetnek, és ők most sorba is állnak mindazért, amit a Fidesz valószínűleg már előzetesen és könnyelműen megígért nekik.
* Csiba Gábor 2008. április 10-én, a szociális népszavazás másnapján, demonstratív módon szereltette le Miskolcon a vizitdíjautomatákat, meg sem várva a népszavazási eredményeknek megfelelő jogi szabályozást. A Tv2 Tények című műsorának így nyilatkozott: „Parkolóautomaták lesznek belőle, ez lesz az egyik funkció. A másik pedig örök mementó lesz, kitalálói butaságának és betegek iránti érzéketlenségének a bizonyítékaként.”
** Molnár Lajos, Miért lettem antipatikus? Egy egészségügyi miniszter feljegyzései (Budapest: Athenaeum, 2010), 199 old.
