rss      tw      fb
Keres

A szólásszabadságról egy tévedésben lévő barbár ürügyén



Szegedi Csanád, Jobbik-alelnök és európai parlamenti képviselő nyílt levelet írt a Facebook szerkesztőinek. Azt nehezményezi, hogy kitiltották a közösségi oldalról „az egyik legolvasottabb magyar hírportált”, sőt „konzervatív és hazafias híroldalt” (mármint a kurucinfó volna az). Sőt, a demokratikus elvek és az emberi alapjogok megsértésével vádolja a szerkesztőket: a szólásszabadság és a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásával. És mindehhez az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény 10. cikkére hivatkozik.

Hát akkor tegyük helyre a dolgokat.

Általánosan: a szólás szabadsága nem azt jelenti, hogy bárkinek bármit bárhol joga van elmondani. A nyilvánosság fórumai egy szabad világban sokan vannak. Mindenki indíthat kedve, értékrendje, meggyőződése szerint lapot, honlapot, blogot, olyan fórumot, ahol szabadon közölheti a véleményét. A szabadsága ebben áll. Hogy senki sem tiltja és tilthatja meg neki, sem közvetlen hatalmi szóval, de – elvileg – különféle közvetett nyomásgyakorlásokkal sem, hogy ne mondjon nyilvánosan véleményt, ha akar. De nem okvetlenül ott, ahol ő akar. Mások szabadsága ugyanis abban áll, hogy döntsenek a saját fórumuk minőségéről, színvonaláról, gondolati irányáról. És azokat a véleményeket, amelyek ellen tartalmi vagy stiláris kifogásuk van, ne engedjék be a saját fórumukra. Ennek egyetlen feltétele van: tegyék közzé a szerkesztési-közlési elveiket. Mondok egy példát, amely sok Galamus-olvasó előtt már ismert: a Galamusban azért nincs kommentálási-beszélgetési lehetőség, mert nem tűrjük sem a rasszista beszédet, sem az alpári gondolkodás- és beszédmódot, sem a mások megalázására szakosodott hozzászólókat. A net sok-sok névtelenül fröcsögő bátor szabadsághősét. És nem tudjuk megoldani, hogy kiszűrjük őket. Márpedig számunkra ez az elv fontosabb, mint az a kattintásszám (azaz hirdető), amelyet a kommentálási lehetőség hozhatna. Mások ezt moderálással oldják meg, a moderálás viszont munka, amelyet meg kell fizetni (és, mint tudjuk, nekünk nincs miből). És vannak, elég sokan, akik nem is akarják megoldani, mert a fröcsögésből élnek (lásd újra: kattintásszám). A lényeg, hogy aki nemkívánatos megszólalónak minősül az egyik fórumon, elmondhassa a magáét egy másikon. Vagy a sajátján. Ez a szabadság.

Más a helyzet viszont a rasszista, antiszemita uszítókkal.

És itt jön a konkrét ügy. Ha a Facebook nevű magáncég úgy dönt, hogy azokat a felhasználókat nem engedi be a rendszerébe, akiknek a fajgyűlölet, az uszítás, az emberirtó ideológiák és gondolkodásmódok terjesztése a fő tevékenységük, ez a döntése melegen üdvözlendő. És ennek semmi köze a politikához, különösen nem a magyar belpolitikához. De még csak a felhasználók számához sincs köze. Ennek az emberiség önvédelmi képességéhez van köze. Ahhoz, hogy nem megengedhető, hogy a történelemben nehezen kivívott és megszilárdított szabadságjogokat ismét a földdel tegyék egyenlővé mai gátlástalan barbárok, embertársaik elemi szabadságjogainak megszállott ellenségei. Nem szükséges bizonyítani, hogy a kurucinfó ilyen fórum, és a működtetői ilyen emberek.

Ha a Facebook egyáltalán válaszra méltatja a jobbikos és kurucinfós jogkövetelőt, bizonyára felsorolja majd azokat a nemzetközi egyezményeket*, amelyek tiltják a rasszista tartalmak terjesztését, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának azokat a döntéseit, amelyek kimondják, hogy a rasszista közlések védelemre méltatlan tartalmak, és nem tartoznak az Emberi jogok európai egyezményének 10. szakasza alá**. Ez csak Magyarországon nincs így. De a Facebook, szerencsére, nem Magyarország.

(Mihancsik Zsófia)


* Például a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló, Magyarországon 1969-ben kihirdetett ENSZ-egyezményt, amely büntetni rendeli a faji gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre izgatást, és minden olyan szervezet betiltására kötelez, amely ilyen cselekményt követ el. ­­­­­­­­­­


** Ismét jön a vesszőparipám, egy tanulmány, amelyre éppoly fölösleges újra és újra hivatkoznom, mint amilyen fölöslegesen írta meg a szerzője 2004-ben: Magyarországon nemhogy a politikusok, de talán még a jogászok agyát sem termékenyítette meg. Pedig ez az egyetlen, hangsúlyozom, általam ismert, elméletileg és értékeiben konzekvens és a szólásszabadság szükségszerű korlátozásából fakadó visszaélések kizárására is alkalmas megoldási javaslat. Sajó András tanulmányáról van szó: A faji gyűlölet igazolása büntetendő. Lásd még Sajó könyvét: A szólásszabadság kézikönyve. Bp., MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, 2005.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!