rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. május 24.

Pálffy István, a KDNP frakció szóvivője


Bolgár György: - A Kereszténydemokrata Néppárt továbbra is Alföldi Róbert leváltását követeli, te adtál ki egy közleményt tegnap. És ebben azt a kifejezést használod, hogy Alföldi Róbert legutóbb az emberi méltóságot súlyosan sértő, kulturálatlan módon verbális nemi erőszakot követett el egy újságírónőn. Nem értem ezt a verbális nemi erőszakot, bár érteni vélem, de azért pontosan mégsem. Miért?

Pálffy István: - Nagyon jól érted. A dolog szimbolikus, ugyanolyan, mint Clinton amerikai elnök ovális szobája. És emlékszel, hogy amikor egy műsorvezető, már az elnöki periódusa után megkérdezte Clintont egy televíziós show-ban, hogy miért tette, akkor Clinton azt mondta, hogy mert megtehettem. De ugye látnivaló, hogy nem tehette meg.

- De nem azért, mert erőszakot követett el Monica Lewinskyn, mert ott szó sem volt erőszakról.

- Igen, gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de azért használom ezt a hasonlatot, mert csak ő gondolta, hogy megteheti. Alföldi Róbert sem tehette meg azt, amit megtett, pedig azt gondolta, hogy megteheti. De mást mondok, Dominique Strauss-Kahn sem tehette meg, amit megtett, pedig azt gondolta, hogy megteheti.

- Mondjuk abban az esetben még nem tudjuk, hogy ki mit tett és mit nem.

- Itt valóban az ártatlanság vélelmét fenntartva a dolog szimbolikáját szerettem volna csak hangsúlyozni.

- Clinton esetében pedig az volt a nagy össznépi vita és igazságszolgáltatási eljárás tárgya, hogy hazudott-e az elnök vagy nem hazudott. Tehát nem maga az aktus volt a kérdés, hanem az arról vallott elnöki mondat vagy tagadás.

- Ebben neked teljesen igazad van, én pedig a szimbolikát használom csak, mondom még egyszer. Ezek jelképes dolgok. A Nemzeti Színház igazgatója semmilyen újságírónak ilyen kijelentést, sem férfinak, sem nőnek nem tehet.

- De ti már azelőtt is követeltétek az ő eltávolítását, hogy ilyen megjegyzést tett volna. Akkor miért?

- Így van, ugye ez lényegében három külön szakaszban történt. Tavaly novemberben, akkor, amikor a romániai nemzeti ünnep alkalmából a Nemzeti Színházat oda akarta adni a román nagykövetségnek egy rendezvény céljára. Na most, az, hogy éppen Nagy-Romániát ünneplik december elsején, vagyis Erdély odacsatolását, azt hiszem, hogy elég sok magyar és nemzeti érzelmű ember érzéseit sérti ahhoz, hogy a Nemzeti Színház igazgatója ilyet a szerepkörében az intézmény élén ne tehessen meg.

- Végül nem tette. Megértette a kritikát és visszalépett.

- Más kérdés, hogy meg lehet érteni azt, hogy az ember az ABC-ben visszateszi az Úttörővasút csokit, mert rájön arra, hogy ez nem tehető meg, de azzal a szándék és a bűn már elkövettetett. Tehát nincs ezzel mit kezdeni. A második eset egy határozottan kultúrpolitikai kérdés, hogy milyen legyen egy Nemzeti, mit gondolunk mi a Nemzetiről. A Nemzetiről a KDNP azt gondolja, hogy egy olyan színházat kell megvalósítani a magyar nemzet első színpadán, amely történelmi és magyar kortárs és hagyományos darabokat játszik. Látványszínház, a színház és a művészet legszabadabb értelmében látványos show-műsor, de nem folyamatos kísérletező színház. Szerintem itt – és ez a KDNP álláspontja, ezt én közvetítem – az egyensúlyokat nem alkotta meg Alföldi Róbert, ő folyamatosan a botrány és a kísérletezés irányába ment.

- De ezek szerint, amit tudunk a színházról meg a fogadtatásról, meg a nézők véleményéről, meg a kritikáról, nem rosszul oldotta meg ezt a feladatot. Lehet, hogy a KDNP-nek meg a Jobbiknak nem tetszik, de a közönség jelentős részének igen. Éppen azt sorolta ezen a sajtótájékoztatón, hogy milyen sikeres a színház, gyakorlatilag tele van, egy jelentős bérletes támogatói kör van mögötte. Úgyhogy mi a probléma ezzel, ha egy színház újít? Én még arra is emlékszem, hogy amikor megnyitották a nemzetit 2002 márciusában, akkor is éppen Az ember tragédiája volt műsoron és az sem volt mondjuk konfliktusoktól mentes.

- És Alföldi Róbert játszott, nem? Mintha ő lett volna Lucifer annak idején.

- Mintha az sem lett volna konfliktusoktól mentes nem?

- Nem volt konfliktusoktól mentes és Alföldi kiváló Lucifer volt. De az a baj, hogy most is az. Tehát ez maradt. Az a kis ördög, aki azt hiszi, hogy játszik velünk. Hát ez nem megy tovább. Na most, a lényegre térve. Ez egy nagyon ismert felvetés, hogy a színház tele van. Igen ám, csakhogy azokkal van tele, akik erre kíváncsiak. Azok viszont nem mennek el, vagy nem jutnak be pont azért, mert tele van, mert ez megy.

- Akkor üres színházat kell gyártani, hogy bárki bemehessen?

- Nem. Ugyan már, Gyuri, miért volna üres az a színház. Mondok egy számot. A nemzeti tavalyi évadát ugye százhúszezer ember, azt hiszem ez a pontos szám, vagy nagyságrendileg ennyi ember látta. Igen ám, de kiszorul belőle a nem tudom én hány tízezer vagy akármennyi ember, aki bejutna vagy bemenne akkor, ha nemcsak ez lenne műsoron. Lehet, hogy harminc-negyvenezerrel kevesebben mennének be azok közül, akik most járnak, de harminc-negyvenezerrel többen jutnának be azok közül, akik most nem járhatnak.

- De én azt nem értem, hogy egy párt meg egy országgyűlési képviselő meg országgyűlési képviselők csoportja miért gondolja, hogy neki művészeti és ízlésbeli kérdésekbe kell beleszólni?

- Nagyon jó, hogy ezt a szót használod, ugyanis nem művészeti és nem ízlésbeli kérdésekbe szólok bele. Hanem kultúrpolitikai kérdésekbe. Disztingváljunk, kérem szépen.

- Mi itt a kultúrpolitika?

- Az előbb már elmondtam. Sajnálom, hogy nem értetted meg, pedig te egy rendkívül értelmes ember vagy, tisztellek, intelligens vagy és mindig jól dolgoztunk együtt. A következőről van szó. Nézd meg a Román Nemzeti Színházat Bukarestben. A Nemzeti Színház alapfeladata a mi kultúrpolitikai felfogásunk szerint az, hogy hagyományosan történelmi és kortárs magyar szerzőket játsszon, plusz a világirodalom, a világszínházi darabok legjavát repertoáron tartsa, amellett kísérletező színház legyen. Legyen látványos, látványszínház igazi show-val, de ennek az ötvözetét, a vegyületét alkossa meg. És ne csak a botrány, ne csak a polgárpukkasztás, ne csak az öncélú individualista önképzeteket megvalósító kísérleti színház irányába menjen el. Ezt mondtam az előbb, hogy Alföldi Róbert nem alkotta meg az egyensúlyt. Mi azt szeretnénk, hogy egy ilyen egyensúly jöjjön létre a Nemzeti Színházban. Más dolog, hogy művészetileg mit csinál egy-egy darabban, nem a darabot kifogásolom, értsd meg, nem az adott darab művészeti koncepcióját, megvalósítását, színpadra vitelét, hanem azt mondom, hogy ezt az arányt nem alkotta meg. A mi kultúrpolitikai felfogásunk szerint ívpályát kell alkotni, ebbe ilyen értelemben mindenki beleszól és beleszólt a korábbi vezetés is, vagy a korábbi kultúrpolitikai elvárás.

- Már micsoda? Hogyan szólt bele?

- Megmondom. Nagyon egyszerűen úgy, hogy egy olyan pályaművet engedett át, ami pontosan ezeket a tendenciákat, irányokat támogatta, amit Alföldi Róbert megvalósít.

- Vagyis emellett állt ki az előző kultúrpolitikai kormányzat, ugye?

- Igen. Most meg más mellett áll ki.

- Rendben van. Én ezt még el is tudom akár fogadni, még azt is, hogy más a mostani kormányzó pártok ízlése és a pártokban működő kultúrpolitikusok ízlése. És ha megtehetik, miért ne tennék, hogy most Clintonhoz is visszamenjek. De miért nem teszik meg a demokrácia normális eszközeivel? Majd lejár Alföldi megbízatása és szerződése, utána ki lehet írni egy pályázatot és annak a pályázata mellett döntenek a döntnökök, aki a szívükhöz meg az ízlésükhöz közelebb áll. Nem ez a dolog normális rendje?

- De, teljesen ez a dolog normális rendje, csak az a baj, hogy ezt a normális rendet Alföldi Róbert sértette meg.

- Azzal, hogy egy megjegyzést tett egy újságírónőnek?

- Azzal, hogy novemberben volt – most már csak így mondom – a román ügy. Azzal, hogy semmiféle olyan kultúrpolitikai egyeztetésre nem volt hajlandó, ami a Nemzeti Színházat – próbálkozott ezzel a kulturális államtitkárság, próbálkoztunk mi is – ebbe az irányba mozdította volna. És harmadik az, ami szerintem most végzetes, ez a súlyos emberi hiba. Márpedig egy ilyen intézmény élén ilyen hiba elkövetése után senki nem maradhat, sem Alföldi Róbert, sem olyan nem maradhatna, akit történetesen a Fidesz–KDNP-kormány nevezett volna ki.

- Mondjuk biztos hallottál róla, hogy ennek a szélsőséges online televíziónak a minapi híradásában megemlékeztek Hitler születésnapjáról, és meglehetősen kedvezően.

- Sajnos teljesen mindegy. Tehát pontosan a demokratikus felfogás ebben az esetben az, hogy ha történetesen Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója egy fasisztát kényszerít orális szexre verbálisan vagy bármiféle módon, akkor is le kell mondania.

- De Pista. Nem kényszerített semmilyen módon, sem elvileg, sem gyakorlatilag, sem verbálisan, sem morálisan senkit semmire.

- Nem azt mondtam, hogy kényszerített, azt mondtam, hogy ha ez a helyzet állna elő. Ugye érted? Tehát teljesen mindegy, hogy ki az alany. Itt az a lényeg, hogy mi az elkövetés vagy mi a deliktum.

- Az elkövetés pedig annyi volt, hogy annyira nincs magában a darabban, amit kifogásolt ez az újságírónő, orális szex, hogy ennyire kívánja neki, hogy egész életében ebben legyen része. Vagyis, hogy nem volt ilyen a darabban és erre tett egy fanyar megjegyzést. Lehet, hogy nem kellett volna az orális szex kifejezést használni.

- Ez játék a szavakkal.

- Nem, ez a tartalma a megjegyzésnek.

- Mondod te.

- Éppen annak hiányát akarta ezzel jelezni.

- Akkor azt mondom, hogy nem azért, mert van sapka rajta vagy nincs sapka rajta. De ha valaki nem érzi, hogy ennek a kijelentésnek, ennek a nem tudom én milyen kijelentésnek – lehet ez cinikus vagy akármiyen, nem is kívánom feltételezni – nincsenek hangsúlyai, élei, értelmezési lehetőségei, amelyeket nem engedhet meg magának egy színház igazgató a nemzeti élén… szóval ha ez így történt, akkor is alkalmatlan. Ez egy súlyos emberi hiba.

- Szerinted le fogja váltani a miniszter?

- Nem tudom, nekem erről nincs véleményem és nem vagyok orákulum vagy jós, hogy ezt meg tudjam mondani.

- De kormánypárti képviselő vagy.

- Nem tudom, hogy mi fog történni. Az biztos, hogy Réthelyi miniszter úr a legalaposabb vizsgálatot fogja lefolytatni. Ezt azért mondhatom, mert őt ismerem ilyen tekintetben. És hogy az mit fog megállapítani, azt pedig bízzuk rá. Ez innentől kezdve messzemenőleg az ő kompetenciája.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái