rss      tw      fb
Keres

Vonat a Gulágokra

Az MSZP egyszer már benyújtott egy kétharmados törvényjavaslatot a holokauszttagadás ügyében. Ezt azonban az országgyűlés 2009 júniusában –189 igen, 165 nem szavazattal és 5 tartózkodás mellett – elutasította. Mostani javaslatában a párt az előző javaslat javított-bővített kiadásával próbálkozik: a holokauszt tagadása és relativizálása mellé azonos kategóriaként tette oda a „kommunizmus bűneinek tagadása” meghatározást. Ezek szerint ma ez a két hazugság hordoz magában annyi romboló erőt, hogy törvénynek kell tiltania őket.

Mindazonáltal elmondhatjuk, hogy az MSZP végre felvillantott valamit a szociális érzékenységéből is. Hiszen abban biztosak lehetünk, hogy ha sikerül keresztülvinni a törvényt, annak második fele az agyonterhelt bíróságokra nem fog újabb súlyokat rakni. Azok az ügyvédek, bírák és ügyészek, akik netán a kommunistabűnök tagadásának témájára szakosodnak, gyakorlatilag egész nap a körmüket reszelhetik. Tudomásom szerint a legritkább eset, hogy például focimérkőzéseken azt skandálnák: „Indul a vonat a Gulágokra!”. Vagy hogy egyenruhás Vörös Gárdisták Sztálin születésnapja alkalmából emléktáblákat helyeznének el a kitelepítések helyszínein, „A munka felszabadít!” felirattal. Olyasmit se nagyon olvashatunk, hogy valójában provokációk az 56 után kivégzettek szobrai vagy síremlékei, s irritálják a magyar népet, hogy merő haszonlesésből mártírnak hazudnak embereket, akik pedig teljesen szokványos módon haltak bele olyan, bárhol tapasztalható helyzetekbe, amelyek minden börtönudvaron előfordulhatnak, ahol hajnali kivégzések is vannak.

Vélhetően az MSZP-s képviselők is igen jól tudják, hogy az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások a következő időszakokban sem fognak elszaporodni. Sőt, nagy valószínűséggel egyáltalán létezni sem fognak, ahogyan ma sem léteznek. Mi több, még ha egy-egy formájuk meg is jelenne, ez önmagában akkor sem tenné azonos kategóriává a „kommunizmus bűneinek tagadása” formulát a holokauszttagadással. Ez utóbbinak ugyanis nem véletlenül egy olyan fogalom a tárgya, amely koncentráltan tartalmazza a lényeget: esszenciális fogalom. A „holocaustus” szó (amit Elie Wiesel talált meg a történéssorozat elnevezéséhez) tartalmazza mindazt, ami a helyzet specifikuma: csak nácik, vagyis a biológiai („faji”-nak nevezett) egyenlőtlenség hívei lehettek azok, akiknek egészen elégő áldozatra volt szükségük a fajiság istenének „szentelt” oltáraikhoz. És csak alacsonyabb fajúnak képzelt csoportok tagjai lehettek az elégő áldozatok. A kommunizmus bűneit viszont – hiába törik magukat ezért oly sokan – nem lehet egyetlen, hasonlóan jellemző fogalommal reprezentálni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy azok a bűnök valójában nem speciálisan „a” kommunizmus, hanem a diktatórikus formában egzisztáló kommunizmusok bűnei voltak. S bármennyire igaz is, hogy e bűnök közül jó néhány erős hasonlóságot mutat a náci bűnökkel, egészében véve mégsem igaz, hogy az ilyen bűnök elkövetői speciálisan csak kommunisták lehettek. Az abnormális hatalomkoncentráció, a voluntarizmus, a kultúrkampf vagy az egy kézben tartott gazdasági irányítás eszközeivel másfajta ideológiájú hatalmak is éltek. Ahogyan az áldozataik akkor sem speciálisan fajnak tekintett rassz(ok) tagjai voltak, ha az „osztályellenségről” alkotott kép közel áll a rasszról alkotott képhez. Csakhogy az osztályellenség skatulyájából ki lehet bújni, a biológiai származáséból meg nem.

Szóval szerintem mindezt az MSZP-ben nagyon jól tudják. Kérdés, hogy akkor mégis miért van szükségük arra, hogy úgy tegyenek, mintha mégsem tudnák.

„Hétfőn a Fidesz szavazatai hiányoztak ahhoz, hogy módosítani lehessen az alkotmányt, és büntethetővé váljon az, aki tagadja a holokausztot, tagadja a diktatúrák embertelen tetteit” – mondta a párt elnöke, Lendvai Ildikó a múlt évi, kudarcot hozó szavazás után. Majd így folytatta: „A Fideszen múlt. A Fidesz miatt továbbra is büntetlenül lehet azt hazudni, hogy a népirtás meg sem történt. Mostantól minden holokauszttagadó mondat és tett mögött, minden neonáci megnyilvánulás mögött ott lesz Orbán Viktor felelőssége”.

Hogy ott volt-e vagy nem az orbáni felelősség, az bizonytalan, az viszont biztos, hogy az orbáni párt most is ott van a parlamentben, és ha valaki alkotmányt akar módosítani, akkor ahhoz  kell a párt igenlő szavazata. Ezért került hát bele az újabb módosítási javaslatba ez a kis „csali”, a mézesmadzag: ha az eredetit nem szerette, hát kapjon rá a témára ettől. Cinikus megoldás, s a törvény szellemének tisztelete helyett színtiszta számtan – beletesznek a törvénybe egy oda nem illő elemet azért, hogy aki addig tagadta az odaillőt, az ettől most inkább igenelje. Egyúttal beépítik a törvény szövegébe keletkezésének taktikai feltételeit is. De el kell ismernem, hogy lassan már más taktika nincsen.

Ráadásul nem mondhatni, hogy ha majd életbe lép ez a mézesmadzaggal ékesített, a létezőt a nem létezővel összeházasító törvény, akkor ettől össze fog dőlni a világ, s a törvény szelleme holtan hever a lábunk előtt. Hosszú távon nem fog összedőlni, mert minél inkább az lesz a gyakorlat, hogy csak reális, vagyis holokauszttagadási ügyekben fogják alkalmazni, annál érdektelenebbé válik majd a törvény csali-része – akárha ott se lenne. S egyszer majd valamelyik parlament, mint okafogyott tételt, remélhetőleg ki is iktatja onnan.

Viszont, ha jól meggondolom, más haszna is lehet ennek a csalinak, nemcsak taktikai. Mert ha már ráharaptak, meg lehet majd kérni az érintetteket: rágják jól meg, és tartsák evidenciában, melyek is voltak azok a bizonyos, tipikusan kommunista bűnök. Talán még az sem ártana, ha a törvényhez egy taxatív felsorolást is mellékelnének.

Javaslom, hogy kezdjék mindjárt ezzel: „Kóros és a közélet minden szférájára kiterjedő személyi kultusz”. Felőlem hangosan szörnyülködhetnek is, hogy mikre nem voltak képesek ezek a kommunisták.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!