A nő terei
- Részletek
- 2011. június 08. szerda, 02:49
- Huszár Ágnes
Hegyi Ildikó írása és részlet Huszár Ágnes új könyvéből
Hegyi Ildikó
Huszár Ágnes: A nő terei. (L’Harmattan Kiadó 2011, 215 lap, 3000 Ft.)
Huszár Ágnes egyetemi oktató, szociolingvisztikai és pszicholingvisztikai kurzusokat tart a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és Nyelvtudományi Doktori Iskoláján. Egyetemi oktatóként és kutatóként az utóbbi időben elsősorban a szociolingvisztikának a női és férfi kommunikáció különbségeit feltáró részterülete, gendernyelvészet érdekli szenvedélyesen. Számos tanulmánya után megírta a tudományterület első magyar nyelvű összefoglalóját Bevezetés a gendernyelvészetbe címmel (Tinta Könyvkiadó, 2009).
Az idei könyvhétre megjelenő műve, A nő terei című tanulmánykötet az oktatói és kutatói munka műhelytanulmányait gyűjti csokorba.
A kötet néhány írása a kutatói érdeklődés fókuszán eddig kívül maradó csoportok kommunikációját elemzik gendernyelvészeti szempontból. A társadalmi kontrollfunkciót megtestesítő foglalkozások képviselői – lelkészek, katonák, politikusok hagyományosan – csak férfiak voltak. Újabban azonban nők is belépnek a hatalom terébe: nőként kell lelkészi, katonai, politikusi szakmai identitást kialakítaniuk. Mivel a férfiminta nem követhető egyértelműen, szakmai identitásuk felépítésében nekik újszerű kommunikációs stratégiákat kell kialakítaniuk, hogy sikeresek legyenek a hagyományosan férfidominanciájú területeken. Katonanők, lelkésznők vallanak erről az emberpróbáló feladatról.
A könyvben olyan művészi alkotások elemzése is olvasható, amelyekben a szereplő radikális módon viszonyul a férfiak és a nők teréhez: szuverén módon átlépi a kettő közti határvonalat. A női és férfi princípiumot magában egyesítő istenember, Orlando, Virginia Woolf hőse boldogan teljesedik ki ebben a határátlépésben. Schwarzenbach, Radclyffe-Hall és Gordon Agáta leszbikus coming-out regényeinek hősnői a két nem határát áthágva dermesztő űrben, a nemek közti senkiföldjén találják magukat.
A kötet kulturológiai tanulmányai női alakként megjelenő nemzetmetaforákat hasonlítanak össze úgy, hogy következtetéseket vonnak le belőlük az adott nemzet énképére. A város nőként való megjelenítése a történelem során sajátos ambivalenciát mutat fel: a tápláló anya (az antik Róma) és a lakóit felfaló, elveszejtő szörny (Babilon). Ez a kettősség még ma is meghatározza sok ember képét a nagyvárosról: Pest feketére fest, de kreatív reklámlehetőségeket is rejt magában. Az anyanyelv metafora sajátos érzelmi – anya-gyermek – viszonyt tételez a nyelvet beszélők és a nyelv között. Ennek alapján magyarázható a nyelvvédőknek a „nyelvszennyezést” nemzeti katasztrófaként vizionáló félelme.
A könyvet a Kieselbach Galéria támogatása révén tizenhat elsőrendű festmény reprodukciója és egy művészi fotográfia teszi teljessé. A képek a női és férfi tér elkülönülését, kollízióját és egybeolvadását teszik mélyen átélhető vizuális élménnyé.
A társadalmi nemek konstrukciójával foglalkozó tudományos megközelítés nálunk egyelőre elsősorban egyetemi kurzusok és szaktudományos konferenciák tárgya. Ezek az írások azonban előképzettség nélkül is érthetők. A kötet lendületes, közérthető stílusával minden értelmiségi nő és férfi számára lebilincselő olvasmány lehet.
Részlet Huszár Ágnes: A nő terei című könyvéből
A megszólítottra vonatkozó beszédaktusok
A következő példákban egy-egy, a politika szférájában működő nőt szembesítenek egy pozitív előítélet propozíciójú beszédaktussal.
Bakács Tibor mondta Vadai Ágnesnek 2007. június 27-én a Nap-kelte műsorában: „Tudom, hogy a nők jobb empátiás készséggel rendelkeznek, és ezért van helyük a politikában, de ez egy macsó társadalom… mit keres egy nő politikai államtitkárként a Honvédelmi Minisztériumban?” A kérdező mintha függetlenítené magát a saját kérdésétől: ő, úgymond, tudja, hogy a nőknek „van helyük a politikában”, de mégis felteszi a kérdést, mintegy a „macsó társadalom” nevében. Beszédaktus szintjén: először egy bók saját nevében a „jobb empátiás készségről”, majd egy beszólás a „macsó társadalom” nevében. Bakács látszólag elhatárolódik saját kérdésétől. Egy homlokzatfenyegető aktust hajt végre, de a felelősséget azokra hárítja, akik helyett beszél. Vadai az intencióra reagál: „Azt tudja, hogy ezért a kérdéséért Soprontól nyugatra sokat kellene fizetnie?”
A következő néhány példa a Nap-kelte 2007. március 11-i adásából származik. Lakat T. Károly Horváth Ágnes egészségügyi államtitkárral beszélget. A Nap-kelte szombati és vasárnapi műsorának zöme a felolvasott híreken és időjárás-jelentésen kívül az ún. „infotainment” körébe tartozik. A meghívott politikusokat azzal próbálják meg „emberközelbe” hozni, hogy tapintatlan kérdéseket tesznek fel nekik a magánéletükről. Lakat a beszélgetést ezzel a kérdéssel kezdi: „Mit keres egy ilyen helyes, aranyos, tűzrőlpattant hölgy a politikában?” Ezzel rögtön megpendítve azt, ami a beszélgetés során többször is szóba kerül: a nők – különösen a helyes, aranyos, tűzrőlpattant nők – nem valók a politikai életbe. Ezzel a jóindulatú szexizmus 2. alfajára, a komplementer nemi megkülönböztetésre játszik rá – a nők túl tiszták, túl jók a politikához –, de értelmezhető az 1. alfaj, a védelmező paternalizmus alapján is. Majd megismétli a kérdését, valóssággal szórva a bókokat, sőt, tegeződésre vált egy imaginárius barát bőrébe bújva: „A barátai nem mondták, hogy mit akar ez a lány a politikában? Nem mondják, hogy ’fiatal vagy, szép vagy, legyél szerelmes, szüljél gyerekeket?’.” Ebben a megfogalmazásban megjelenik a 3. alfaj, a heteroszexuális intimitás is. Lakat a beszélgetés során a „körülhatárolás” technikáját alkalmazza. Ezt a technikát Entmann így jellemzi: „A körülhatárolás folyamata megegyezik azzal, amikor kiválasztjuk az érzékelt valóság bizonyos aspektusait, és egy adott kommunikációs szövegben nagyobb jelentőséget tulajdonítunk azoknak…” A „körülhatárolás”-sal azt próbálja elérni, hogy az államtitkár asszonyt családalapítás előtt álló, bizonytalan fiatal nőnek láttassa, akinek engedélyt kell kérnie a „párjától”, hogy politikai szerepet vállalhasson, s akit amúgy is leginkább a divat és a háztartás kérdései foglalkoztatnak. Horváth Ágnes belesétál a csapdába, a beszélgetés végén még egy komplikált zserbórecepttel is megajándékozza a nézőt.
A jóindulatú szexizmus 3. alfajához, a heteroszexuális intimitást jelzőhöz sorolom azokat a megnyilvánulásokat, melyeknek során egy férfi többé-kevésbé nyíltan céloz arra egy nőnek, hogy szexuálisan kívánatosnak tartja.
Tarlós István (a fővárosi Fidesz-frakció vezetője) mondja Kálmán Olgának az Egyenes beszéd 2007. aug. 7-i adásában: „Örülök, hogy Demszky Gábornak ilyen csinos és erélyes védőügyvédje van.”
Itt egy mondatban hangzik el a műsorvezető külsejére vonatkozó bók: csinos és a politikai elfogultság súlyos vádja: Demszky Gábor védőügyvédje. Egybe csomagolva egy homlokzatbarát és egy azt fenyegető aktus. Az embereket, főleg a nőket arra nevelik, hogy örüljenek a dicséretnek, a bóknak és köszönjék meg azt. A dupla csomagolás tehát dilemmát okozhat. Kálmán Olga helyesen reagál, amikor azt mondja: „Nem vagyok Demszky Gábor védőügyvédje.” Ignorálja tehát a bókot és határozottan visszautasítja a gyanúsítást.
Otromba helyzet, amikor Verebes István azt mondja a Nap-kelte 2007. június 9-i adásában Mészáros Judit honvéd ezredesnek, miután a szintén jelen levő Szekeres Imre miniszter meghívta, hogy látogasson el a honvédséghez: „…én nem háborús körülmények között szeretnék a hölgyekkel együtt lenni, hanem békésben” (KACSINT, VIGYOROG). Az ezredes asszony zavartan mosolyog.
Az otrombaság tovább fokozható, ha egy férfi azzal vádol meg egy nőt, hogy csinosságát kihasználva előzi meg férfi kollégáit. Ez történik Nap-kelte 2007. április 21-i adásában, mikor Verebes saját magát „heteroszexuális emlősként” pozícionálva meggyanúsítja B. Tóth Krisztát, a köztévé brüsszeli tudósítóját, hogy szakmai sikereit csinos külsejének köszönheti. „Ne mondja már nekem, hogy Barroso nem azért állt szóba magával, mert szívesebben beszélget egy csinos nővel, mint egy csúnya férfival”. Az újságírónő hiába cáfol: az interjúra nem személyes megjelenés, hanem egy országok szerint megállapított kvóta alapján kerül sor, Verebes letorkolja: „Én is így tennék az ő [Barroso] helyében.”
Mit tegyünk?
A társadalmi kontrollfunkciót betöltő nők ki vannak téve verbális támadásoknak. Ha ez negatív előítéletet megfogalmazó beszédaktusban – beszólásban – ölt testet, viszonylag könnyű felismerni és védekezni ellene. Nehezebb ez a pozitív előítéletet megfogalmazó beszédaktus – a bók – esetében. Észre kell vennünk: ami bóknak látszik, az nem mindig homlokzattámogató aktus. Ha társadalmi kontrollfunkcióban levő nőket egy olyan kommunikációs szituációban, amelyben szakmai, közéleti kompetenciát, rátermettséget kell mutatniuk, a „hagyományos” női szerepnek megfelelő bókokkal halmoznak el, s csinosnak, kedvesnek, nagyszerű anyának vagy háziasszonynak neveznek, észre kell venniük, hogy az élet harc metaforában melyik oldalra utasították őket.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!