rss      tw      fb
Keres

Szijjártó motivációkat saccol



Jóri András adatvédelmi biztos kimondta, amit minden demokrata gondol: a szociális konzultációnak nevezett, „Orbán kérdez, a lakosság felel” játék keretében használt vonalkód – hivatalos nyelven: adatkezelés – sérti a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény előírásait. És mivel nem biztosítja az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogát, a beérkezett kérdőíveken szereplő személyes adatokat törölni kell.

Mivel a kormány a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát (KEK KH) jelölte ki a szociális konzultáció feladatainak ellátására, az ombudsman ennek az intézménynek címezte az állásfoglalását. Egyúttal arra is felhívta az adatfeldolgozó figyelmét, hogy a kérdőívek kizárólag a nevek, lakcímek, vonalkódok, az aláírás- és az e-mail cím rovat mellőzésével rögzíthetők. A feldolgozás után az összes személyes adatot haladéktalanul meg kell semmisíteni. Ha a KEK KH nem tesz eleget a biztos felszólításában foglaltaknak, az ombudsmani hivatal közigazgatási határozatban rendeli el a jogosulatlanul kezelt adatok törlését.

Jogállamnak az olyan országokat hívják, amelyekben ezek után haladéktalanul mindenkit megnyugtatnak a jogrend betartása és a jogbiztonság további megőrzése és garantálása tárgyában. Az ugyanis nem játék, ha az állampolgár nevével, címével rövidre zárják a pártpolitikai állásfoglalásait, és pártközpontban őrzik. Ilyenkor szokás előállni egy ilyen vagy ehhez hasonló nyilatkozattal (az alább olvasható nyilatkozat fikció):
„A KEK KH elnöke, Vetési Iván közölte: a hivatal természetesen tudomásul veszi az ombudsman felszólítását, és biztosítja az állampolgárokat, hogy mindenben az adatvédelmi törvénynek valamint az adatvédelmi biztos által megfogalmazottaknak eleget téve jár el. Magyarországon senkinek sem kell attól félnie, hogy politikai kérdésekben adott állásfoglalását akár az állami hivatal, akár a kormány a személyes adataival összekapcsolva tárolja. Ez demokráciában elképzelhetetlen. A KEK KH egyúttal arról is biztosítja az ombudsmant, hogy számára ellenőrizhetővé teszi a szóban forgó adatok törlését.”

Az sem árt, ha maga az akció kezdeményezője és az adatvédelmi sérelmek létrehozója, vagyis a kormány szintén nagyon gyorsan tördelni kezdi a kezét, elnézést kér és határozott ígéretekkel biztosítja az ország népét a jogállamiság zavartalan működéséről.

Ilyesmi azonban nem történt, a KEK KH nem nyilatkozott, és a kormány sem tett semmi olyasmit, amit korrekciónak nevezhetnénk.

Ehelyett jött Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője, aki az érdemi-tartalmi válasz helyett szokás szerint belevágott a probléma fölvetőjének személyes minősítésébe, s ezen belül épp hogy az ombudsman saját, belső nyugtalanságáról világosított fel minket. Azt mondta el ugyanis, hogy a kormány eljárását kritizáló szavak mögött nem egyéb, mint az ombudsman egzisztenciális félelme lapul: az új alaptörvény ugyanis a jelenlegi négy ombudsman helyett egy ombudsmanról beszél, és jól láthatóan Jóri úr bizonytalan [a] személyes karrierjét illetően. Mi ennek tudjuk be ezt a levelet.”

Azt, hogy az ombudsman belső motivációinak találgatása mellett még miért érdekes egyáltalán a nyilatkozat, nem érintette. A megfogalmazás módjából azonban annyit mégis megtudtunk, hogy az ombudsman ez alkalommal nem ombudsmanként, hanem civil úrként jelent meg, mondandóját pedig nem hivatalos állásfoglalásnak, hanem pusztán egy hétköznapias levélnek szánta: „Sajnos azt kell feltételeznünk, hogy Jóri úr most megjelentetett levelét személyes motivációk indokolják – áll az ombudsman Szijjártó-féle minősítésének fölvezetőjében.

Nem kérdés, hogy Szijjártó szerint a közlemény úgy súlytalan, ahogy van, hiszen szimpla feszültségoldás: az adatvédelmi biztos most fogta fel, mit jelent számára a kormány ombudsman-leépítési programja, és nem bírván tovább a feszültséget, hozzávágott egy nekivadult magánlevelet a kormány fejéhez, és kész. Nem kell komolyan venni. Ideges úr ír.

Csakhogy ez itt egy államapparátus, és mi úgy gondolnánk, nem egyszerűen hölgyekkel-urakkal, hanem felelős szereplőkkel. Egy ombudsman írt a jogrend megkövetelte eljárásról, és egy kormányszóvivő válaszolt rá, a mi, állampolgári figyelmünk közepette. Értjük (mert hiszen itt nőttünk fel, és láttunk már ilyet), hogy a kormány képviselője szerint az ombudsmani állásfoglalásokat semmiképp sem a szakmai-hivatali megfontolások, hanem a magánérzelmek vezérlik, éspedig a kormánnyal való, édes viszony alakulásának függvényében. Így amikor az ombudsman mérges a kormányra, akkor mérges állásfoglalást ad ki (már úgyis minden mindegy alapon), amikor meg jól megvannak egymással, akkor nyilván simulékonyabbat. Tehetünk egy pipát „az ombudsmani intézmény meggyengítése és lejáratása” alcím mellé. Egyúttal részvétünket fejezzük ki annak az egy ombudsmannak, aki majd a placcon marad.

Ugyanakkor látjuk, hogy ez a játszma nem pusztán kétszereplős, hiszen fontos résztvevője még az adatkezelésért felelős állami hivatal, amelynek, mint említettem, az ombudsman a nyilatkozatát megcímezte. Ennek feladatai közt ez is szerepel: „mindenkor gondoskodik a vonatkozó adatvédelmi és adatbiztonsági rendelkezések betartásáról”.

Igaz, a Hivatal vezetőjével kapcsolatban a kormányszóvivő se pro, se kontra nem nyilatkozott, így mit sem tudtunk meg arról, hogy ha Vetési Iván bármit is mondana adatvédelmi ügyben, akkor abban vajon mi motiválná. Ám, hogy őszinte legyek, erre egy percig sem volnék kíváncsi. Arra viszont annál inkább, hogy az ombudsmani állásfoglalás címzettjeként, a törvényben foglalt, állami adatvédelmi feladatok végrehajtójaként, a jogállamiságot garantáló, állami intézmény vezetőjeként mit mond a további lépéseiről. Most ugyanis az ő megnyilatkozása fejezné ki a legegyértelműbben, hogy itt még létezik a jogállami védelem.

Jelen pillanatban azonban Vetési jogszerűséget garantáló nyilatkozata nincs sehol, miközben Szijjártó a szó szoros értelmében annullálta az ombudsmani állásfoglalást.

Ami azt illeti, ezen sok csodálkozni való nincsen. Jóri Bolgár Györgynek adott, június 8-i interjújából az is kiderül, hogy mit jelentett a három, személyes egyeztetés, amelynek során Szijjártó szerint „egyszer sem hangzott el kifogás a személyes adatok védelmével kapcsolatban”.

Azt jelentette, hogy először a KEK KH vezetője ment el az ombudsmanhoz, ahol a kérdőív bemutatása nélkül ismertette az akció célját és elindításának tényét. Ekkor az ombudsman viszont azt ismertette, hogy meg fogja indítani a vizsgálatot. A további, két alkalom pedig már a vizsgálat beindításának részét képezte: az ombudsman munkatársai elmentek a KEK KH-hoz, és ott kérdéseket tettek föl a kérdőívvel kapcsolatban. Ezután következett a tények összegzése, majd az ombudsmani állásfoglalás. Ezt minősítette úgy a miniszterelnök szóvivője, mintha egyetértésben zajló konzultáció lett volna, és, mint ilyen, elégséges Jóri állásfoglalásának cáfolatához.

Szijjártó tehát minden ízében kiforgatta a valóság tényeit, és azt is az ombudsmannal szemben használta fel, ami Jórit igazolta volna, a KEK KH vezetője pedig asszisztált ehhez.

Szijjártó a kormányt, a KEK KH vezetője az adatkezelés legfőbb állami szervét képviseli.

Az állampolgárokról törvénytelenül gyűjtött adatok náluk gyűlnek.

Mi pedig tűrjük.

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!