Háború van?
- Részletek
- Napi apró
- 2011. június 10. péntek, 03:19
- Lánczos Vera
(vagy csupán a kormány áll hadilábon a jogállammal?)
Magyarország háborúban áll, mondta Orbán Viktor.
Freudi elszólás vagy tudatos szóhasználat – mindegy. A lényeg: Orbán háborús retorikája pontos lenyomata a politikája lényegének. Harcban nincs megegyezés, kompromisszum, parancsok vannak és engedelmesség, nincs visszabeszélés sem!
Még a szavak használatában sincs egyenlőség. Nem úgy van az péládul, hogy a bohóc szót bárki a szájára veheti. Ha a miniszterelnök emleget „bohócügyi államtitkárt”, amikor szakszervezeti vezetők kérését kifigurázza, az vicces, ha azok hirdetnek „bohócforradalmat” a hatalmi önkénnyel szemben, akikkel viccelt, ők – Szijjártó miniszterelnöki szóvivő fenyegető megfogalmazásában – „bohóctréfát próbálnak űzni nemcsak a kormánnyal való tárgyalásból, hanem az általuk képviselt állományból is”. Ők azok, akik rosszízűen tréfálkoznak, mert visszabeszélnek.
De az „amit szabad Jupiternek, nem szabad közönséges halandóknak” mentalitás szemléltetésére egyéb szavak is akadnak. Itt van például a „rend”. Szóvivője szerint:
„Orbán Viktor kormányfő elvárja, hogy a rendvédelmi dolgozók minden körülmények között a rend oldalán álljanak, biztosítsák a rend fenntartását, és semmilyen módon ne álljanak át a rendbontók, a rendetlenséget szítók oldalára…”
A „rend” szót nyugodtan azonosíthatjuk a nyilatkozókkal. Vagyis a kormány és a kormányfő, akik nem a jogalkotási törvény rendjének megfelelően nyújtanak be a parlamentben törvényjavaslatokat, hogy megkerülhessék a kötelező érdekegyeztetés fórumait, nem a jogállamiság rendjének megfelelően (például a szerzett jogokat semmibe véve) kívánják átalakítani az állampolgárok alapvető életviszonyait szabályozó törvényeket, azok nem rendbontók. A rendbontók, rendetlenséget szítók azok, akik ez ellen az új „rend” ellen tiltakoznak. A jupiteri gondolkodásnak megvan a maga koherenciája. Amikor a mai kormányfő és pártja ellenzékben leledzettek, és kordonbontásra adták a fejüket, akkor a rendbontásról egészen más nézeteket vallottak, akkor ők a „rendet” állították helyre.
Miközben a „bohóc, bohóckodás” szóval „vicceskednek” a kormányzati kommunikációban, még viccnek is rossz dolgok sorozatával szembesülhetünk nap mint nap, amelyek a mi véres valóságunkat jelentik (csak hogy alkalmazkodjunk a háborús retorikához).
A kétharmados többség például hétfőn, a Parlamentben módosította a már csak fél évig hatályban lévő, sokszorosan megcsonkított 1989-es alkotmányt. Vajon skandalum-e ez, ha tudjuk, hogy időközben már ugyanők, maguknak, magukban elfogadtak egy új alkotmányt, amely a következő év január elsején lép hatályba? Igen, az. Különösen akkor, ha belegondolunk, miért is volt erre szükség. Azért, mert olyan, eddig elképzelhetetlen jogi lépésekre készül a kormány, amelyek a rövid regnálása ellenére már tizenakárhányszor módosított alkotmány elveibe és rendelkezéseibe még mindig beleütköznek. (A többség azt sem érti, melyik alkotmányról van szó. Gőze sincs arról, miért kellett új, s ha kellett, és van, minek már módosítani a régit. Magyarországon a politikai apátia, a mindig is meglévő érdektelenség a legelemibb életviszonyokat alapvetően befolyásoló folyamatok iránt megteszi a hatását. Lehet tarolni a szedált állampolgári közegben a legcinikusabb módon, s ez meg is történik.) Miről is született döntés, név szerinti szavazással, kizárólag a kormányzó pártok és egyetlen független képviselő által megszavazva? Arról, hogy „csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, ha pedig az igénybe vevő munkaképes, megszüntethető az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt folyósított nyugellátás…”
Itt is felfedezhetjük a kormányzók „játékos kedvét” a szavakkal, amennyiben azzal etetik a sajtót és a közvéleményt, hogy minderre csak egyes negyvenes korú, életerős nyugdíjasok, „dőzsölők” miatt van szükség, akik „csalárd” módon élni merészeltek eddig törvény által biztosított jogaikkal. Jellemző, hogy pontos számuk soha nem szerepel a híradásokban, de arra alkalmas az emlegetésük, hogy a nyugdíjasok (korengedményesek és rokkantak) nagy csoportjait egyöntetűen valamiféle stigmával illessék. Ugyanakkor az alkotmánymódosítás szövegezése gondoskodik arról, hogy minden korhatár alatt törvény szerint nyugdíjba vonuló nyugdíjast veszélyeztethessen egy majd erre hivatkozva már meghozható törvény. Olyan törvény, amelynek megalkotását az alkotmány eddig kizárta.
Valahogy ez az összefüggés sokkal kevésbé képes áttörni a kommunikáció falát, mint az embercsoportokat egymásnak ugrasztó demagógia, amellyel nyilván az a cél, hogy a potenciális érintettek csendben üljenek, reménykedjenek, hátha elmúlik a vihar, hátha csak másokat ér mennykőcsapás.
Viccszámba menő, de sajnos a kőkemény realitás az is, ahogy a kormányzók napi szinten sértik meg a jogalkotásra vonatkozó szabályokat. Hétfőn történt az is, hogy érdekes törvénymódosítási indítvánnyal lepte meg a magyar parlamentet a kétharmados többség.
„A Ház (…) az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvénnyel együtt módosította a gáz- és a villamosenergia-törvényt, ez alapján a Magyar Villamos Művek (MVM) csoportnak kell létrehoznia a gáztőzsdét, az áram árába pedig kilowattóránként 1,20 forintos kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási díjat kell beépíteni.”
A zárószavazás előtti módosító javaslatot hétfő délelőtt nyújtotta be a parlament alkotmányügyi bizottsága. Az eredeti, a képviselői javadamazásra vonatkozó, Ágh Péter és Szijjártó Péter által jegyzett, három bekezdésből álló képviselői önálló indítványt 12 oldallal egészítette ki a javaslat, amely a három jogszabály összesen több mint harminc paragrafusát érintette. Az Origo híradása szerint a szakemberek megdöbbentőnek találták, hogy az iparágban senkinek semmi esélye nem volt véleményezni a tervezett változásokat. „A bizottság ülésén az ellenzéki képviselők is kifogásolták, hogy aznap kapnak meg egy ilyen komplex szöveget, amikor a zárószavazást tartják. A javaslat benyújtását a kormánypárti képviselők kérdés és hozzászólás nélkül támogatták.”
Az indítványt az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, Balsai István jegyezte. Érdemes rákattintani a honlapjára, hogy felidézzük, mi is a dolga ennek a bizottságnak. „Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság legfontosabb feladata annak vizsgálata, hogy az Országgyűlés tárgyalása alatt lévő előterjesztés összhangban áll-e az Alkotmánnyal, más törvénnyel, beilleszthető-e a hatályos magyar jogrendszerbe.”
Hát igen. De vannak más pikantériák is. Például az, hogy a volt miniszterelnökre kihegyezett Sukoró-ügy, amelynek poentírozásában Balsai úr is exponálta magát, mára odáig egyszerűsödött, hogy a büntetőeljárás alapjául szolgáló feljelentés a jogalkotásra előírt rendelkezések vélelmezett figyelmen kívül hagyására épül. Foglalkoztunk már ennek a részleteivel, de érdemes felidézni a két fő kifogást, amely hivatali visszaélés gyanújára adna alapot a feljelentő és az ügyészség szerint Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök ellen. (Emlékeztetőül, arról a kormányrendeletről van szó, amely a beruházást kiemelt beruházássá nyilvánította.) Az egyik felrótt magatartás, hogy a kormányrendelet megalkotása során a jogalkotásról szóló rendelkezések ellenére nem végeztek hatáselemzést, nem voltak figyelemmel általánosságban az állampolgári részvételre vonatkozó előírásokra, továbbá a Kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményét nem kérték ki. A másik, az elektronikus információszabadságról szóló törvény vélelmezett megsértése az által, hogy az előkészítő minisztérium honlapján nem lett az előírt módon közzétéve a véleményezésre bocsátott jogszabálytervezet.
Csak azért érdemes a mai gondolatmenetbe bekapcsolni ezt a lényegét tekintve nem eléggé ismert történetet újra, mert sajátos apropója van. Ha egy kormány a jogalkotásra vonatkozó rendet annyira fontosnak véli egyfelől, hogy képes – egyébként eléggé irracionális módon – egy miniszterelnök felelősségét firtatni egy kormányrendelet megalkotásának – egyelőre csak vélelmezett – visszásságai miatt, akkor miként engedheti meg magának ugyanez a kormány, hogy rendszeresen visszamenőleges hatállyal alkosson normákat, vagy hogy a legelemibb elvárásokat szegje meg alapvető jogokat szabályozó törvények megalkotása során?
Pontosan az a cinizmus érhető tetten ebben is, ami a „bohóctréfa” vagy a „rend” fogalmának sajátosan kifacsart értelmezésében. Ugyanaz a lényeg: az „attól függ” mentalitás nyilvánvalósága. A „rend mi vagyunk” vallása. A többi csak szó, csak játék a szavakkal és mások jogaival.
Amíg lehet.
(Lánczos Vera)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
